A felszínalatti vízkészletek regionális és lokális védelme
A felszínalatti vízkészletek regionális és lokális védelme
A gazdaság jelenlegi állapotát figyelembe véve napjainkban a felszínalatti vizek védelmének két fontos területe körvonalazható. Egyrészt meg kell szüntetni a veszélyes szennyezőforrásokat, másrészt kiemelten sürgető feladat a meglévő vízbázisok védelme. Mindkét területen országos programok indultak meg. Az első feladat a veszélyes szenynyezőforrások leltárba vételét és ellenőrzés alá helyezését, a vízbázisok védőterületeinek meghatározását és kijelölését jelenti. A szennyezőanyagok mozgása alapján számított ún. hidrogeológiai védőterületek (védőidomok), amelyek egészségügyi és műszaki védelmet biztosítanak a le nem bomló szennyezőkkel szemben is, továbbá az ezeken előírt korlátozások a vízbázisok fokozott biztonságát szolgálják. Az új szabályozás a külső hidrogeológiai védőidom határát 50 év elérési idővel javasolja számítani.
A felszín alatti vizeket veszélyeztető jelentősebb szennyezőforrásokat, a vízbázisok védőterületein belül pedig minden szennyezőforrást fel kell számolni, illetve a már elszennyeződött vízbázisrészeket megfelelően kezelni kell (itt a rehabilitáció során a szennyezőanyagok lehetőség szerinti eltávolítása mellett az átöblítés és végső soron az elszigetelés is szóba jöhet). Speciális problémát jelent a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatban az elhagyott külszíni vagy mélyművelésű bányák rekultivációja.
A települések szennyvízcsatornázása és egyéb környezetvédelmi programok megítélésekor a felszín alatti vízkészletek sérülékenységét ma már fő szempontként veszik figyelembe. A távlati, illetve az üzemelő, de sérülékeny vízbázisok fokozott biztonságba helyezésére országos programokat indítottak meg.
A bővizű karsztforrásokból táplálkozó Szinva vízesése a Bükkben (Hevesi Attila felvétele)
