A környezetföldtan szerepe a globális folyamatok megértésében
A környezetföldtan szerepe a globális folyamatok megértésében
A környezetföldtan vizsgálódási körébe tartozó folyamatok megértésének alapfeltétele, hogy a Földet rendszerek (lito-, hidro-, atmo-, bioszféra és ezek alrendszerei) sokaságából felépülő ökológiai egységként szemléljük. A földi természeti rendszerek – rendszerelméleti megközelítéssel élve – általában nyíltak, azaz határaikon anyag- és energiacsere játszódik le. Működésük hajtóereje a rajtuk átáramló nap- és földi eredetű energia. Az energiaáramlással együtt járó anyagforgalom ún. biogeokémiai körfolyamatok keretében zajlik. A rendszerek működése negatív visszacsatoláson alapuló önszabályozó mechanizmus, amely egyensúlyi állapotuk fenntartására irányul.
A jelenleg észlelhető globális felmelegedési tendencia jósolt hőmérsékleti értékeinek (°K) összehasonlítása a kréta időszak hozzávetőleges hőmérsékleti értékeivel Thomas J. Crowley (1989) szerint
A Föld mai arculata a földi rendszerek múltbéli kölcsönhatásainak eredménye. A folyamatok nagysága és gyakorisága természetesen változott az idők folyamán, ami a Föld-rendszer evolúciójában és egyensúlyi állapota körüli ingadozásaiban nyilvánult meg. Az aktualizmus elve értelmében a kölcsönhatásokat alakító tényezők ma ugyanazok, mint a földtörténeti múltban, ám lényeges különbség, hogy a természetes hatások mellett napjainkban mesterséges hatásokkal is számolnunk kell. Az emberi tevékenység eredőjeként néhány évtized alatt előálló állapotváltozások olyan mértékűek, amelyeknek lejátszódásához rendesen több évszázmillióra van szükség. A Szedimentológia című részben már olvashattunk a földtörténeti múlt globális tengerszint- és éghajlatváltozásának összefüggéseiről, a változások ciklikus jellegéről. Ehelyütt egy másik összefüggést mutatunk be, amely azon a feltételezésen alapul, hogy a légkör jelenlegi CO2-szintjének megkétszereződése a kréta időszakból ismert, globálisan meleg éghajlathoz, ún. üvegház-állapothoz vezethet.
Milyen következményekkel járna egy ilyen változás? A felmelegedés egyrészt az antarktiszi jégtakaró és a gleccserek egy részének megolvadását, a világtengerek szintjének megemelkedését idézné elő. Másrészt a változások várhatóan hatnának a felszín alatti vizekre, a légkörzési rendszerre és ezeken keresztül mindennapi életünkre is. A megjósolt következmények ma még csak feltételezések, ám az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának folyamatos emelkedése és a globális hőmérsékletemelkedés tagadhatatlan tények.
A tiszántúli rétegvíz arzéntartalma Erdélyi Mihály (1991) nyomán
A Föld-rendszer „terhelt” változásainak megértéséhez tehát ismernünk kell fejlődését és természetes állapotú működését. Az egyes szférák közötti alapállapotú kölcsönhatások nyomozásában – a környezettudományok között – kitüntetett szerepet kap a geológia. A mai litoszféra (kőzetburok) rétegsorai, kőzetei a földtörténeti múlt litoszféra-hidroszféra-atmoszféra-bioszféra kölcsönhatásának eredményét zárták kőbe. E múltbéli kölcsönhatás-változásokról ad tájékoztatást a geológia térben (bolygónk egészére vonatkozóan) és időben (több százmillió év távlatában) egyaránt.
