Érzékenységi, sérülékenységi becslés
Érzékenységi, sérülékenységi becslés
A környezetföldtanban az érzékenység és sérülékenység fogalma a felszín alatti vizek minőségvédelmével kapcsolatban jelent meg az 1970-es években. A felszín alatti víztartókra ható szennyezőkkel szembeni sérülékenység becslésének célja a szennyezők és a víztartók várható kölcsönhatásainak prognosztizálása volt. Segítségével arra kerestek választ, hogy mely területek alatt várható nagyobb vagy kisebb eséllyel a felszín alatti víztartók elszennyeződése.
Az első értékeléseknél önkényesen kiválasztott szempontokat (a felszínközeli víztartóra vonatkozó vízmélységet és a képződmények anyagát) azonosítottak az érzékenységgel, és azok összhatását ábrázolták az érzékenységi térképeken. Mára egyértelművé vált, hogy az érzékenység a környezetvédelemnek a felszínalatti vizek védelmén túlmutató új fogalma. Meghatározása nem tekinthető kizárólag térképkészítési vagy bizonyos szempontokat kiválogató eljárásnak. A korai érzékenységi térképek ezért nem töltik be védelmi funkciójukat. A környezetkárosodás megelőzését szolgáló döntések során ma jobb híján talajtani, földtani, hidrogeológiai térképeket vesznek alapul, noha nagy szükség volna korrekt érzékenységi térképekre.
A felszínalatti vizek érzékenységi, sérülékenységi becslésével kapcsolatos problémák kezelését a fogalom rendszerközpontú értelmezése segítette elő. Ennek értelmében a természeti rendszerek – a felszín alatti régióra vonatkoztatva a talaj, a felszínalatti víz – érzékenysége azon tulajdonságaik összessége, amelyek vissza tudják állítani valamely emberi hatással (szennyezés, vízkivétel, öntözés) szemben a behatás előtti állapotukat. A sérülékenységet a rendszer belső érzékenységén túl a rendszerek közötti anyagforgalmi kapcsolatok is befolyásolják. Ha a definíciót pl. egy savas esőnek kitett szabadtükrű víztartóra vonatkoztatjuk, a (belső) érzékenység elsődlegesen a víztartó saját pufferoló képességének függvénye. A sérülékenység ezen túl függ a beszivárgási rátától (ami a savas csapadék felszín alá jutásának közvetítője), a talaj semlegesítő hatásától (ami a víztartóba bejutó szennyezőmennyiség csökkentője), valamint a víztartóbeli áramlási viszonyoktól. A hidrogeológusok körében a fogalom fordítottja, a védettség terjedt el, amely a víztartó és környezetének védelmi funkcióit hangsúlyozza. A rendszerek sérülékenysége nem jelenti egyben veszélyeztetettségüket. Ez utóbbit a tényleges terhelés és a védelmi képesség együtt határozzák meg. Az előbbi példánál maradva a víztartó veszélyeztetettségéről csak akkor beszélhetünk, ha a csapadék ténylegesen alacsony pH-jú, továbbá a víztartóban és környezetében a savat közömbösítő funkciók nem hatékonyak.
A sérülékenységi becslés lépései; Mádlné Szőnyi Judit (1995) nyomán
A sérülékenységi becslések számos környezetföldtani feladat kapcsán hasznosíthatók (vízminőségvédelem, vízbázisvédelem, területtervezés, földhasználat-tervezés, alkalmassági értékelés, különösen hulladékelhelyezési alkalmasság). Fontos szerepük lehet helyi és régió szintű állapotfelmérésekben, környezeti hatásvizsgálatokban (lásd később). A becslések eredményeit gyakran térképi formában jelenítik meg, elősegítve a különböző tényezők térbeli összehasonlíthatóságát.
A jelenleg alkalmazott érzékenységi, sérülékenységi értékelések lényeges különbsége a korábbiakkal szemben, hogy értelmezett fogalmakon alapulnak, s a felhasználási célnak megfelelő szempontokat vesznek figyelembe. Ennek megfelelően a becslést végzőnek jeleznie kell az eredmények használhatóságának (alkalmazhatóságának) korlátait is. A becsléssel kapcsolatos, egymásra épülő feladatok öt lépcsőben végezhetők, amit folyamatábrán mutatunk be (jobbra).
A sérülékenység-becslési módszerek a környezeti elemek sérülékenységét befolyásoló tényezők értékelésén és minősítésén alapulnak. A szennyezőkkel szembeni víztartó sérülékenységének példáján általános (vízzel együtt mozgó) és specifikus (nitrát, nehézfém) szennyezőre vonatkozó becslések különíthetők el. Az előbbiek főleg földtani, hidrogeológiai tényezők értékelését foglalják magukban (amelyek lehetnek: a talaj anyaga, vastagsága, a telítetlen zóna anyaga, a beszivárgási ráta, a felszínalatti víz szintjének mélysége, a víztartó anyaga, vízvezető képessége, tektonizáltsága), míg a szennyezőspecifikus sérülékenységi becsléseknél a szennyező tulajdonságaitól függő fiziko-kémiai, hígulási faktorokat is figyelembe veszik. A tényezők összhatásának becslésére tapasztalati skálát (jobban, kevésbé sérülékeny) és/vagy számításokon nyugvó indexeket használnak. A becslés eredményeinek megjelenítésére összesítő térképet vagy ún. sérülékenységi atlaszt használnak. Utóbbira mutat be példát színes térképünk. Lényeges, hogy a megjelenítés formája nem általánosítható.
A Dunántúli-középhegységi főkarsztvíztároló rendszer délnyugati részének sérülékenységi atlasza. Részlet A fedettség hatása című lapról (szerkesztette Mádlné Szőnyi Judit, GIS: Füle László; 1995)
A sérülékenységi becsléseket elsőként Franciaországban alkalmazták. Azóta a világ számos országában széles körben elterjedtek. Szisztematikus, országos szintű sérülékenységi becslés először az Egyesült Államokban született. Magyarországon 1977 óta készülnek szennyeződés-érzékenységi térképek, amelyek elsősorban hulladék-elhelyezési céltérképek. Magyarország szennyeződés-érzékenységi térképe 1 : 500 000-es léptékben 1988-ban jelent meg a Magyar Állami Földtani Intézet szerkesztésében és kiadásában. A fentebb vázolt rendszerelméleti megközelítésen és becslési folyamaton alapuló értékelés a dunántúli-középhegységi főkarsztvíztároló rendszer délnyugati részére készült el 1995-ben. A felszínalatti vizek sérülékenység szerinti osztályozása várhatóan a felszínalatti vizek veszélyeztetésével, szennyezésével, károsításával foglalkozó, az 1995. évi, a környezet védelmének általános szabályairól rendelkező LIII. törvény végrehajtását szolgáló rendeletben lesz szabályozva.
A környezeti hatásvizsgálat folyamata F. Wathern (1988) nyomán
