Környezeti hatásvizsgálat
Környezeti hatásvizsgálat
Az emberi tevékenységek (gazdasági létesítmények, nagyberuházások, fejlesztések) káros következményeinek felismerése ráirányította a figyelmet a környezeti hatások előrejelzésének fontosságára. A fejlett országokban a közvélemény már néhány évtizeddel ezelőtt megkövetelte a környezetvédelem szempontjainak figyelembe vételét a döntéshozatalban. A korai hatásvizsgálatok még csak műszaki előtanulmányokra és gazdaságossági számításokra korlátozódtak, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nem számszerűsíthető környezeti értékekhez nem lehet valós pénzértéket rendelni. Újfajta értékelési szemlélet alakult ki, amely környezeti hatásvizsgálat (a továbbiakban KHV) néven vált ismertté. A környezeti hatásvizsgálat a beruházások várható környezeti hatásait, alternatíváit, a környezeti elemek, természeti javak pénzben kifejezett értékét, és a lehetséges környezeti kockázatot együttesen veszi figyelembe.
A hatásvizsgálat célja a tervezett tevékenységek, beruházások következtében várható környezeti állapotváltozások becslése, a döntéshozók tájékoztatása, valamint a döntés befolyásolása. A hatásvizsgálatba az érintett lakosság is belekapcsolódik, véleményük meghatározó szempont. A KHV alapvető sajátossága a tevékenység megvalósítását szolgáló alternatívák (helyek, technológiák, a célt egyéb formában kielégítő lehetőségek) elemzése. Az értékelések a környezeti hatástanulmány (KHT) néven ismert dokumentumban jelennek meg. Bizonyos országokban, köztük hazánkban is, a környezetvédelmi engedély kiadása a hatásvizsgálat eredményétől függ.
A környezeti hatásvizsgálatok jogi szabályozása országonként különbözik. Az eltérések elsősorban a hatásvizsgálatokkal szemben támasztott követelményekben vannak, a folyamat lebonyolításának és a hatások becslésének azonban mindenütt hasonló az alaplogikája. Az első lépésben felmérést kell végezni annak eldöntésére, hogy a tervezett beruházás, tevékenység KHV köteles-e. Erre előzőleg meghatározott ún. pozitív listákat (KHV-köteles beruházások „küszöbértéke”) alkalmaznak, továbbá figyelembe veszik az érzékeny, sérülékeny környezeti elemek kritériumát. Ezután következik a tényleges hatásvizsgálat kivitelezése, a környezeti hatástanulmány elkészítése, amely megintcsak többféle megközelítéssel, különféle módszerek alkalmazásával lehetséges. A KHV-t általában a beruházásra javaslatot tevő fél készítteti el, és valamely kormányszerv, hatóság, illetve független bizottság felülvizsgálja. A felülvizsgáló bizottság irányítja, értékeli a tanulmányt, és tájékoztatja róla a döntéshozókat. A beruházás engedélyében előírt feltételek betartását, az érintett környezeti elemek állapotának ellenőrzését a külön e célból kiépített megfigyelőrendszer szolgálja. A beruházás megvalósulását követően a hatás-előrejelzések pontosságának, továbbá az alkalmazott módszerek hatékonyságának ellenőrzése céljából hatásvizsgálati auditálást, vagyis utólagos felülvizsgálatot végeznek. Ez a vizsgálat olyan ismereteket nyújt, amelyek segítik a KHV-készítés tökéletesítését. Az auditálás a környezeti folyamatok jobb megértését szolgálja, továbbá információt nyújt a hatásvizsgálatot végző szakemberek alkalmasságáról.
A hatásvizsgálat kivitelezése az ábrán látható hatlépcsős modellben összegezhető. A modell lehetőséget nyújt a különféle célú beruházások egységes szemléletű értékelésére, ugyanakkor az egyedi problémák figyelembe vételére is. A tényleges hatásvizsgálat a tervezett létesítmény lehetséges környezeti hatásainak feltárásával kezdődik (anyag- és energiafelhasználás, illetve -kibocsátás, ökológiai hatások és károk, infrastrukturális következmények, az egészségre, az esztétikai érzékre, a műemlékekre gyakorolt hatások, egy esetleges környezeti baleset következményei stb.). A lehetséges hatások ismeretében először a jelenlegi állapotot kell rögzíteni. Ez a várhatóan érintett környezeti elemek mennyiségi és minőségi alapállapotának felmérését jelenti (lásd KÁV). A „0” állapot egyben megadja a beruházás esetleges elhagyásának alternatíváját. A következő lépés a hatótényezőkkel, hatásviselőkkel kapcsolatos határértékek, szabványok begyűjtése. Ezt követi a várható hatások előrejelzése, illetve számszerűsítése. Analógiákon alapuló előrejelzések, laboratóriumi vizsgálatok és matematikai modellek egyaránt alkalmazhatók. A hatások minősítésénél az alapállapot, a különböző szabványok és a jogszabályok maximálisan figyelembe veendők, továbbá alapvető szempont a közvélemény, illetve az érintett lakosság véleménye. Az utolsó lépés a várható kedvezőtlen hatásokat csökkentő intézkedések meghatározása.
A KHV igen sokféle tevékenységet foglal magában a hatások azonosításától az érintett környezet ismertetésén keresztül a hatás előrejelzéséig, vizsgálatáig, majd minősítéséig. Módszertana éppen ezért igen széleskörű. Az alkalmazott eljárások közül leglényegesebbek az analógiák (esettanulmányok), prioritási listák (egyszerű, leíró és kérdőíves listák), mátrixok, hálózatok (hatásfa, hatáslánc), választékelemzés. Nincs univerzális módszer, amely valamennyi beruházáshoz és KHV-t tevékenységhez alkalmazható lenne.
A KHV elsődleges alkalmazási területei a gazdasági tevékenységgel közvetlenül összefüggő (nagy)beruházások (erőmű-, autópálya-építés) és fejlesztési programok (közművesítés, vonalas létesítmények építése, bányanyitás, -bővítés). Hatásvizsgálatot területi tervekre és nagyrendezvényekkel kapcsolatos beruházásokra (világkiállítás, olimpia stb.) is végeznek.
Környezeti hatásvizsgálatot előíró jogszabály elsőként az Egyesült Államokban jelent meg 1969-ben, a Nemzeti Környezetpolitikai Törvényben. Az Európai Gazdasági Közösség 1985-ben fogadta el a KHV-re vonatkozó határozatát (85/337/EEC). A tagországok a döntés értelmében 1988-ig beépítették jogrendszerükbe a hatásvizsgálatot. A kelet-közép-európai országok többségében az utóbbi időben szintén napirendre került a hatásvizsgálatok szabályozása. Magyarországon 1991-ben született egy műszaki irányelv a hatásvizsgálatról, ennek betartatása azonban, mivel nem volt jogszabály, nehézségekbe ütközött. Ezt követte egy 1992-es kormányrendelet, amely „a környezetre jelentős hatással bíró villamos- és hőenergia-fejlesztésre szolgáló berendezések létesítésénél” KHV-kötelezettséget írt elő. A KHV-t 1993-ban újabb kormányrendelet, majd az 1996. január 1-től hatályba lépő környezetvédelmi törvény szabályozza. Ez már kimondja, hogy „a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni”. A környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek körét és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárást a törvényhez kapcsolódó kormányrendelet írja elő.
