Környezeti állapotvizsgálat
Környezeti állapotvizsgálat
A környezeti állapotvizsgálat (a továbbiakban KÁV) célja a környezet meglévő alapállapotának rögzítése, illetve szennyezettségének felderítése. A környezet alapállapotának felmérése viszonyítási alapot ad a későbbi emberi tevékenység hatásának megítéléséhez. Eszköze lehet pl. valamely működő üzem környezetvédelmi szempontú felülvizsgálatának, vagy a tulajdonosváltás, a privatizációs eljárás során annak, hogy egy üzem vagy gyár milyen ártalmat okozott és okozhat a jövőben. Ezzel az esetleges károsodásért fennálló felelősség kérdése is tisztázható. Hasonló a helyzet egy, a jövőben megvalósítandó beruházás (autópálya, hulladéklerakó) földtani, vízföldtani, biológiai, szociológiai, gazdasági környezetének leírása esetén is, amikor e környezetek egymásra hatását is prognosztizálják és értékelik. Ezek a vizsgálatok részét képezik a komplex környezeti hatásvizsgálatnak (lásd később).
A KÁV vizsgálati színtere a környezetföldtanban elsősorban a felszín alatti régió, amely két nagy részből áll: a telítetlen (aerációs vagy vadózus) és a telített zónából. A telítetlen zónában három fázis található: szilárd (kőzet), folyadék (talajnedvesség) és gáz (talajlevegő), a telített zónából a gázfázis hiányzik. A két zóna közötti határt a talajvíz felszíne jelöli ki, amely a kapilláris zóna miatt egyenetlen. A telítetlen zóna a különböző fizikai-kémiai (visszatartó, hígító, lebontó) folyamatok révén jelentős védelmet nyújthat felszín alatti vizek részére a felszíni szennyezőkkel szemben (lásd később). Védelmi képességének milyensége jelentősen befolyásolja a felszín alatti szennyezések megszüntetésére irányuló kárelhárítási folyamatok módját. Az állapotvizsgálat ismert és feltételezett szennyezés feltárására egyaránt irányulhat. Az első esetben a szennyezőforrás ismert (pl. felborult tartálykocsi), a másodikban közvetve szerzünk tudomást arról, hogy szennyeződés történt (pl. kútban megjelenő benzin).
Talajvízmegfigyelő kút Charles W. Fetter (1993) nyomán. A talajvízszintet idealizálva ábrázoltuk
A KÁV első lépése az információszerzés, amely egyrészt adattári (térképi, fúrási, helyszínrajzi stb.), másrészt terepi adatok gyűjtését jelenti. Utóbbinak fontos része a talaj- és/vagy vízmintavétel (szükség esetén talajlevegő-mintavétel), amelynek segítségével a szennyezés mennyiségéről, minőségéről, kiterjedéséről és mozgásáról szerezhetünk ismereteket. Hatékony felmérésre és eredményes kármentesítésre laza üledékes környezetben (löszön, homokon) történt szennyeződés esetén lehet számítani, ahol mind a telített, mind a telítetlen zóna viszonylag könynyen elérhető és kivizsgálható. Költségesebb és technikailag nehezebben megoldható a mintavétel – majd a későbbiek során a kárelhárítás is –, ha tömör kőzet (mészkő, bazalt) szennyeződik. A szennyezés mértékének becsléséhez és terjedésének prognosztizálásához megfelelő számú minta szükséges, és az összehasonlítás végett olyan helyről is kell minta, ahol a kérdéses szennyező nem fordul elő. A lehatároló kutak segítségével megfigyelőkút- (monitoring) rendszert építenek ki, amely felügyeli a szennyezés telített zónabeli mozgását. A kutak lemélyítése általában a felszíntől számított első vízadóig, illetve az alatta lévő kevésbé vízáteresztő – ezáltal a vízben terjedő szennyezőt is kevésbé átengedő – rétegig történik, nehogy a mélyebb részek is elszennyeződjenek.
Mintavétel több célból is történhet: a talaj és a víz fizikai paramétereinek (szemcseméret, porozitás, pH-érték stb.) meghatározására, a talaj és a víz szennyezettségének minőségi, illetve mennyiségi elemzésére. Talajmintát fúrás közben, meghatározott mélységközönként vesznek a fúrófejről. Vízmintához – fúrás után kiképzett kutakból – szivattyúk vagy lábszelepes mintavevő segítségével lehet hozzájutni. A szennyezés minősége meghatározza az alkalmazandó mintatartó anyagát és a mintatárolás feltételeit. Például a szerves szennyezők reakcióba léphetnek a PVC-ből készült tartókkal, így ezeket csak üvegben vagy teflon edényben szabad gyűjteni. Az illékony komponenseket légmentesen hűteni kell, továbbá fénytől óvni mindaddig, amíg elemzésre nem kerülnek.
A minta elemzése többnyire laboratóriumban történik, de egyre gyakoribbak a helyszínen végzett mérések, amelyeknek előnyük, hogy az eredmények alapján a feltárás menete azonnal irányítható.
Átalakult táj a Duna–Tisza közti hátság déli részén. Az egykori Kelebiai-halastavak helyén ma legelő zöldell
A környezetföldtani és technikai információkat, valamint a mérési eredményeket dokumentálják. Ebben a jelentésben meg kell határozni a környezetszennyezés megszüntetésének vagy a környezet-igénybevétel és -szennyezés mérséklésének lehetőségeit és feltételeit is.
A KÁV a környezet védelmének általános szabályairól szóló új, 1995. évi LIII. törvényben környezetvédelmi felülvizsgálat címszó alatt szerepel. A felülvizsgálat eredményének jóváhagyásához az érdekelt hatóságokat (pl. természetvédelmi igazgatóság, ÁNTSZ, felügyelőségek) szakhatóságként be kell vonni.
