Víz-, növény- és kertkultúrák
Víz-, növény- és kertkultúrák
A Kárpát-medence egészségfenntartó értékeként már a középkorban számontartott hévizeiről Georg Wernher: De admirandis Hungariae aquis (Magyarország csodálatos vizeiről) címmel 1549-ben Baselban megjelent könyve fél évszázad alatt hat kiadást ért meg, és egész Európában elterjedt. Jellemző a fürdőkultúrára, hogy a Csáky család 1609. évi magyar nyelvű urbáriuma szerint Pöstyénfürdő lakói rendszeresen tartottak fizetővendégeket, „kik be iönek az hövizbe”. A 19. század folyamán kifejlődött a balatoni fürdőélet, Balatonfüreden például tízféle gyógykúrát ajánlottak. Gyógyhatásuk miatt népszerűek voltak az erdélyi sóbányák mellett keletkezett sóstavak és az alföldi sziksós tavak, s nyerték el az ország más hévizeivel együtt világhírüket Budapest fürdői.
Magyarország virág- és növénykultúrájára az európai gyakorlat jellemző. Őshonos és a különböző országokból és földrészekből behozott növényeinek gyógyító hatásával évszázadokon át éltek a laikus orvoslók, a borbélyok és az orvosok. Melius Juhász Péter (1536–1572) Herbarium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól című, 1578-ban Kolozsvárott megjelent könyve kora tudományos szintjén ismerteti a Kárpát-medence növényeit. A Batthyány Boldizsár udvarának vendégszeretetét élvező Carolus Clusius (Charles de Lécluse, 1526–1609) németalföldi botanikus könyvet adott ki a Magyarországon, Ausztriában és a szomszédos tartományokban megfigyelt ritkább növényfajokról (Rariorum aliquot stripium per Pannoniam, Austriam…, Antwerpen, 1583); Beythe András (1564–1599) Németújvárott 1595-ben megjelent Fives könyve Clusius magyar növényfajta-névjegyzékét is felhasználva írja le a növények természetét és hasznait.
Az ország kertkultúrája, amint Rapaics Rajmund és Zádor Anna kimutatta, némi lépéshátránnyal az európai fejlődést követte. A Közép-Duna medence ősi időkbe visszanyúló és a római korban már jelentős kertkultúráját az államalapítás után a szerzetesrendek fejlesztették tovább. Az első ismert kolostorkert a pannonhalmi bencés szerzetesek kertje. A várkertekről, Mátyás király reneszánsz díszkertjéről Bonfini és Oláh Miklós leírásai tudósítanak. Nevezetesek a 16–17. századi kastélyok reneszánsz és barokk kertjei, az orvosi kertek, botanikus kertek; híres Lippay György érsek pozsonyi kertje érdekes ugrókútjaival és labirintusával, az erdélyi fejedelem, Apafi Mihály radnóti kertje és a kismartoni Esterházy kastély francia kertje. A 19. századi tájkertek, angol kertek szép példái egyrészt Bolza Péter tiszakürti kertje, ahol az erdőből kibontva monumentális részleteket hoztak létre, másrészt az épített táji látvány távlataival József nádor alcsúti kertje. A falusi temetőkertek szigorú virágszimbolikus rendjét a felejtés mosta el; Budapest parkjai és kertjei – az ország értékes növényegyütteseit őrző botanikus kertjeivel együtt – nagyrészt a második világháború áldozataivá lettek, vagy a tulajdonváltás következtében keletkeztek bennük pótolhatatlan veszteségek. A cinkotai Batthyány kastély parkja csak egy a sok eltűnt kert közül.
