A cirkumpoláris csillagképek
A cirkumpoláris csillagképek
Közvetlenül az égi északi pólus közelében található a mindig jól megfigyelhető Ursa Minor (Kis Medve vagy Kis Göncöl). Eme szekér alakú csillagkép rúdjának utolsó, a csillagkép legfényesebb csillaga, az α Ursae Minoris az égi északi pólustól kevesebb mint egy fok távolságra van, ezért Sarkcsillagnak (vagy Polarisnak) is nevezzük. A Polaris változócsillag, fényességét gyengén változtatja. Az α-hoz közel lévő ε-t és δ-t a magyar népnyelv Szarvasnyom-csillagnak nevezi.
A cirkumpoláris tartomány legszembetűnőbb csillagképe az Ursa Maior (Nagy Medve vagy Göncölszekér). A szekér rúdjának középső csillaga, a ζ Ursae Maioris (más néven Mizar) valójában optikai kettőscsillag: szabad szemmel is látható mellette a γ Ursae Maioris vagy saját nevén Alcor. Az Ursa Maiorban távcsővel sok érdekes objektumot, ködöt, galaktikát figyelhetünk meg.
A Nagy Medve közelében található a Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép, amelyben a hozzánk egyik legközelebbi (M51 jelű) spirális galaktika figyelhető meg.
A két medve között figyelhető meg a nagy kiterjedésű, de halvány csillagokból álló Draco (Sárkány) csillagkép. Jellegzetes, torz négyszög alakú „feje” tavasszal emelkedik legmagasabbra.
A cirkumpoláris csillagképek közé tartozik a szintén tavasszal legjobban megfigyelhető Cassiopeia csillagkép (magyarul is Kassziopeia). Jellegzetes W alakját könnyen felismerhetjük. A W betű közepén elhelyezkedő γ Cassiopeiae hosszúperiódusú változócsillag.
A Sárkány és a Cassiopeia között található Cepheus csillagkép legfényesebb csillagai jellegzetes ötszöget alkotnak. A csillagkép negyedik legfényesebb csillaga, a δ Cephei a róla elnevezett különleges változócsillagok prototípusa. A µ Cephei-t (amely vörös óriáscsillag) Gránitcsillagnak is nevezik szabad szemmel is vörös színe miatt.
A Perseus csillagkép már csak egy részében cirkumpoláris. Legfényesebb csillaga, az α Persei (vagy külön nevén Algenib) környékén különlegesen szép csillagcsoportot figyelhetünk meg már kis távcsővel is.
