A téli égbolt csillagképei
A téli égbolt csillagképei
A téli égbolt legjellegzetesebb csillagképe az Orion (Kaszás Csillag). „Övét” egy nagyjából trapéz alakú csillagrendszer közepén három csillagból álló sor alkotja. A „bal felső” csillag, az α Orionis (vagy saját nevén Betelgeuze) már szabad szemmel is vörösnek látszik; valóban, hatalmas vörös óriáscsillag. Szintén nagy fényességű, de fehér színű csillag a „jobb alsó” β Orionis vagy más néven Rigel. Az Orion öve alatt található a már szabad szemmel is sejthető nagy Orion-köd, amely mintegy tízezer naptömegű csillagegyüttes.
Az Oriontól „balra” találhatjuk a Canis Minor (Kis Kutya) csillagképet, majd „balra lent” a Canis Maior-t (Nagy Kutyát), melynek α-val jelölt csillaga, a Sirius az égbolt legfényesebb csillaga. A Sirius valójában kettőscsillag. A kísérő létezésére először hullámvonal alakú mozgásából következtettek, majd távcsővel is megtalálták a főcsillagot kísérő fehér törpét. Az Oriontól keletre a Monoceros (Egyszarvú), alatta pedig Lepus (Nyúl) csillagkép található.
A téli égbolt csillagképei közé szokás sorolni az Auriga (Szekeres) csillagképet, bár már késő ősszel is jól látszik. Legfényesebb csillagának, az α Aurigae-nek (vagy Capella-nak) magyar neve is van: Kecskegida.
Az Oriontól nyugatra találjuk a nagy kiterjedésű, de halvány csillagképet, az Eridanus-t, majd még nyugatabbra a Cetus (Cet) csillagképet. A Cet csillagkép o-val (omikronnal) jelölt csillaga a Mira: a róla elnevezett hosszúperiódusú változócsillagok prototípusa.
Az állatövi csillagképek közül ide sorolhatjuk a Taurus-t (Bika), a Gemini-t (Ikrek) és a Cancer-t (Rák). Az Ikrek két legfényesebb csillaga (az α és a β) a Castor és a Pollux. A Rák csillagképben szabad szemmel is sejthető a Praesepe (Méhkas) nevű nyílthalmaz.
A téli égbolt
