A kataszteri térképezés kezdetei
A kataszteri térképezés kezdetei
Az 1856-ban megindult részletes kataszteri felmérés során készült 1:2880 méretarányú térképek az első években vetület nélkül, később síkvetületben ábrázolták az egyes községek területét. A községhatáron belül szögkitűzővel és mérőlánccal határozták meg a birtokok határainak irányát és hosszát. A térképek feltüntették a művelési ágakat, az épületek és a birtokok közötti utakat. A térképpel egyidejűleg készített jegyzékek a földrészletek birtokosait, a terület nagyságát és a művelési ágát sorolták fel. A térképet és a jegyzéket a földrészletek megjelölésére alkalmazott helyrajzi szám kapcsolta össze.
A II. József-féle gazdasági felmérés (derékszögkitűzés, távolságmérés és szintezés)
Lényegében ez a rendszer maradt fenn napjainkig. A kataszteri térképek készítését hazánkban az egyéb (topográfiai, földrajzi) térképészeti intézményektől független, a Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet, az ún. állami földmérés végezte. A térképek domborzatábrázolás nélkül készültek, s elsősorban a birtokhatárok térképi rögzítésére szolgáltak. A felmérés egysége a bécsi öl (1,896 m) volt, területi egysége pedig a kataszteri hold (1 kh = 1600 négyszögöl = 0,575 ha = 5753,6 m2). A térképezés településenként, községhatárosan történt, a külterületet és a belterületet megkülönböztetés nélkül, összefüggően ábrázolták. A felmérési munka során 500 kh területet felölelő (1000 x 800 öl keresztmetszetű) térképszelvények készültek 1:2880 méretarányban, öles rendszerű szelvényhálózatban. Az öles szelvénybeosztás alapja a 10 000 kh területű négyzetmérföld (4000 x 4000 bécsi öl). Ha a részletsűrűség úgy kívánta, egyes területrészeket 1:1440 vagy 1:720 méretarányban is térképeztek.
