A 17. századi új felmérések és a megyetérképezés
A 17. századi új felmérések és a megyetérképezés
A felszabadító háborúk nyomán megnyílt a lehetőség az ország újabb felmérésére. Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) kiemelkedően fontos szerepet játszott ebben a munkában. Munkatársával, a német Johann Christoph Müllerrel felmérte és feltérképezte a Duna partvonalát, és Lázár után először csak ekkor, a 18. század elején került a folyó nagyjából a helyére. Marsigli részletes Duna-térképe hatkötetes monográfiájában jelent meg (Amszterdam, 1726). Ebben a földrajzi helyzet mellett a fellelhető hazai ásványkincseket és a római kori emlékeket külön térképen szemléltette. Marsigli és munkatársa együtt dolgozott a karlócai békekötés (1699) idején a délvidéki határ kijelölésében. Müller Marsigli segítségével készítette el az ország helyszíni felvételezésén alapuló új térképművét 1709-ben. A négy lapon, kétezerötszáz példányban megjelent térképet a Magyar Kamara adta ki. Az első, a nagyközönség számára készült hivatalos térkép sokat javított az addigi két évszázad torzképein. A még pontosabb ábrázolások elkészítéséhez azonban tudományos alapokon nyugvó, rendszeres, mérnöki felmérésekre volt szükség.
)
Részlet Marsigli Duna-atlaszából (1726). A térkép a Duna Esztergomtól a Szentendrei-szigetig terjedő szakaszát ábrázolja
A magyar térképészet történetének következő időszakát Mikovinyi Sámuel munkásságától számíthatjuk. Mikovinyi Bél Mátyás Magyarország történeti földrajza c. kötetéhez 1735-től részletes felméréseken alapuló megyetérképeket készített, és szorgalmazta az ország teljes körű térképészeti felmérését. Halála után munkatársai és a megyei mérnökök közül többen átvették a megyetérképezés nagyszabású munkáját és folyt az új katonai felvételezés is. Az ország tizenkét lapból álló ábrázolását – a Johann Christoph Müller munkája óta eltelt fél évszázad adatait felhasználva – Ignaz Müller készítette el 1769-ben.
Mikovinyi feltehetően önmagáról mintázott rajza, „a magyar nemes ifjú” képe Bél Mátyás „Prodromus”-ából
A részletes katonai térképek titkossága miatt a 18. század második felében igen fontos szerepük volt a vármegyékben mind gyakrabban alkalmazott hites földmérőknek, megyei mérnököknek. A nagyszámú polgári célú felmérésre és térképezésre az út- és vasútépítéshez, folyószabályozáshoz, lecsapolásokhoz és más műszaki feladatok megoldásához volt szükség. A számos megyei mérnök közül magas színvonalú munkájával kiemelkedik Balla Antal (1739–1815), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, és Bedekovich Lőrinc (1751–1839), a Jászság és a Nagykunság felmérője.
)
Részlet Ignaz Müller térképéből
A korábban már elkezdett vízszabályozási munkák a reformkorban megélénkültek. Ezekhez azonban szükség volt a folyók részletes felmérésére és a tengerszint feletti magasságok pontos ismeretére; ezzel kapcsolatban Vásárhelyi Pált a Tisza, Huszár Mátyást a Körösök, Beszédes Józsefet a Rába és Kapos térképezőjét említhetjük.
