A hódoltság korának térképei
A hódoltság korának térképei
Lázár munkájánál is részletesebb művét – a török által elfoglalt Magyarország iránti megnövekedett érdeklődést látva – a bécsi Wolfgang Lazius (1514–1565), a császár udvari orvosa készítette el. Lazius kb. 1:1 500 000 méretarányú, 1556-ban kiadott térképén 24 jeles magyar férfiút sorol fel, akik hozzájárultak a munka elkészítéséhez. A hazai közreműködőknek köszönhetően a térkép magyar neveinek írása kitűnő, az idegen ajkú olvasót még kiejtési útmutató is segíti. Maga a térkép egyébként a magyar mellett a német és a latin neveket is feltünteti, jelkulcsa is háromnyelvű. Lazius igyekezett Lázár vélt hibáit kiküszöbölni, az utólagos eltájolás hibáját azonban nem ismerte fel, így részletesebb térképe valójában gyengébb szerkezetet takar.
Lazius térképének kisebbített változata került be Abraham Ortelius 1570-ben megjelent térképgyűjteményébe, amelyet a világ első modern atlaszaként tartanak számon. Ugyanebben a könyvben találjuk a magyar Zsámboky János, a latinosan Sambucusnak nevezett bécsi udvari orvos és történész Erdély-térképének egy változatát is. Zsámboky Honterus munkáját Lázár és Lazius térképeivel összedolgozva jelentette meg 1566-ban, s ugyanebben az évben újra kiadta Lázár térképét is. A lázári művet korábban, 1553-ban az itáliai Vavassore másolta le Velencében, majd később Rómában két kiadásban is megjelent (1559); az utolsó levonat ezek egyikének rézlemezéről, 1602-es keltezéssel készült. Zsámboky 1571-ben adta ki Magyarországról újabb térképét. Ez már javulást mutat Laziuséhoz képest; a Balaton ábrázolásánál például ekkor kerül először valódi helyére, az északi partra a Tihanyi-félsziget.
)
Részlet Wolfgang Lazius térképéből (1556)
Lazius és Zsámboky térképei bekerültek a kor legjelentősebb térképkiadóinak atlaszaiba, Európa polgárai belőlük szerezték ismereteiket a két pogány között sínylődő országról. Az 1664-ben az amszterdami Joan Blaeu által kiadott híres nagy atlaszban található Magyarország-térképet a kiadó a műpártoló Nádasdy Ferenc grófnak ajánlotta.
A végvári harcok korában nem volt lehetőség nagy felmérésekre, viszont igen gyakran volt szükség térképvázlatokra, látrajzokra, erődítési tervekre. Magyarországon számos külföldi – olasz és német – mérnök dolgozott ez idő tájt. 1689-ben, alig három évvel Buda visszavétele után jelent meg az első, hazánkat ábrázoló atlasz, a Parvus Atlas Hungariae (Magyarország Kis Atlasza). A könyvecske valóban kicsiny, de a lapokból az ország 1: 1 500 000 méretarányú nagy térképe rakható össze. A munka az olasz Fabius Anton Colloredo őrgróf vizsgafeladata volt, amelyet a magyar jezsuita professzor, Hevenesi Gábor irányításával Bécsben készített. A térképi tartalom nem helyszíni munka, hanem régebbi térképek és az ország ismeretének eredménye. A zsebatlasz ismerteti a szerkesztés alapelveit, áttekintést ad az országról, és névmutatójában felsorolja az ábrázolt több mint kétezer földrajzi nevet. Hevenesi a magyar megyék kéziratos térképeit is összegyűjtötte, minden bizonnyal kiadásukat is szorgalmazta.
)
Giovanni Andrea Vavassore hadszíntér-térképe a 15. század végéről
Ezek a kéziratos lapok azt bizonyítják, hogy kisebb területekre, esetleg megyékre vonatkozó grafikus térábrázolások a hódoltság korában is léteztek. A Török Birodalomhoz tartozó országrész térképészetéről keveset tudunk, bizonyos azonban, hogy török hadi krónikákban is gyakran közöltek látképszerű csata- és ostromképeket magyarországi helyszínekkel.
