A tudomány nagy különce: báró Nopcsa Ferenc
A tudomány nagy különce: báró Nopcsa Ferenc
1877. május 3-án született Déván (Deva, Románia). Fiatalon a mágnáscsemeték életét élte: a bécsi Theresianumban tanult. Az őslénytan iránti érdeklődését azok a csontmaradványok keltették fel, amelyeket nővére, Ilona talált a család Szentpéterfalvi (Sînpetru) birtokán. Első dinoszauruszokról szóló előadását 1899-ben tartotta a Bécsi Tudományos Akadémián. Hihetetlen munkabírásáról tanúskodik több mint 150 hátramaradt publikációja, közöttük több monográfia. Legfontosabb őslénytani, paleobiológiai munkái az erdélyi és külföldi őshüllőkről, azok rendszeréről, a fosszilis anyagon nyomozható ivari kétalakúságról és a repülés eredetéről szólnak. Földtani munkássága középpontjában szintén szülőföldje, Erdély állt. Rétegtannal, hidrogeológiával, szerkezettannal egyaránt foglalkozott. Utolsó dolgozata a Föld nagytektonikájáról szól.
Az őshüllők és a földtan világszerte számon tartott tudora egyben bátor, szűkebb hazáját féltő és szerető, aktívan politizáló autonóm személyiség volt. Magabiztosan mozgott Európa nagy tudományos műhelyeiben éppúgy, mint az erdélyi csobánok között, ahova kémszolgálatai szólították. Hosszú utazásainak egyik kedvelt célpontja Albánia volt. Ennek az országnak a földtanáról és néprajzáról írt, gazdagon illusztrált munkái mind a mai napig alapvetőek. Elvállalta a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatását, amelyről később, akárcsak akadémiai tagságáról, látványosan maga mondott le. Egy ízben írásban jelezte igényét az albán trónra. Regényes, kalandokkal teli életének báró Nopcsa Ferenc 1933-ban önkezével vetett véget.
Az őshüllők és a földtan világszerte számon tartott tudora egyben bátor, szűkebb hazáját féltő és szerető, aktívan politizáló autonóm személyiség volt. Magabiztosan mozgott Európa nagy tudományos műhelyeiben éppúgy, mint az erdélyi csobánok között, ahova kémszolgálatai szólították. Hosszú utazásainak egyik kedvelt célpontja Albánia volt. Ennek az országnak a földtanáról és néprajzáról írt, gazdagon illusztrált munkái mind a mai napig alapvetőek. Elvállalta a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatását, amelyről később, akárcsak akadémiai tagságáról, látványosan maga mondott le. Egy ízben írásban jelezte igényét az albán trónra. Regényes, kalandokkal teli életének báró Nopcsa Ferenc 1933-ban önkezével vetett véget.
Báró Nopcsa Ferenc portréja (Márton Ferenc rajza)
