Eocén
Eocén
A Kárpát-medencében a legidősebb harmadidőszaki képződmények a felszínen az eocénból valók. A többszöri tengerelöntés eredményeképpen lerakódott eocén üledékek ma leginkább a Dunántúl és Erdély területén találhatók. A kor legjellegzetesebb vezérkövületei a foraminiferákhoz (likacsoshéjúakhoz) tartozó óriás mészvázú egysejtűek, a nummuliteszek. A lapos, valóban kőpénzre emlékeztető „Szent László pénze” (Nummulites millecaput) mellett a leggyakoribb faj a kisebb, „felfújt” N. perforatus. A nummuliteszek mellett a kor jellegzetes kövülete néhány egyéb, szintén nagyméretű foraminifera (Discocyclina, Asterocyclina, Alveolina, Assilina) is.
Az alsó-eocén transzgresszióhoz kapcsolódó kőszenes rétegsorokból (Dudar, Bodajk, Tatabánya, Dorog) gazdag fauna került elő. Évtizedeken át jól ismert lelőhely volt a közelmúltban bezárt dudari szénbánya meddőhányója. Itt a csigák között az arasznyi Turritellák és Campanilék a legfeltűnőbbek. A sapkaformájú, lapos Velateseknek még a foltos barna mintázata is fennmaradt, ami a helyi, különleges fosszilizációs körülményeknek köszönhető. A kagylók között a Fimbriák tenyérnyire nőttek. A molluszkák mellett a kerek magános korallok (Cycloseris) is gyakoriak voltak. A fent említett kövületek az eocén rétegsor tengeri szakaszából származnak. A szenes sorozat egyes szintjeiből kistermetű Brachidontes és Anomia kagylókat lehet nagy tömegben gyűjteni.
A gánti bauxitlencsék fedő rétegsora a középső-eocén klasszikus ősmaradványlelőhelye. Itt a transzgresszió első fázisában apró, díszítetlen csigákban (Melania) gazdag márga keletkezett. A molluszkákban gazdag tengeri rétegsor e felett helyezkedik el. Több tucat fajt írtak le innen. A legjellegzetesebb csigák a tornyos Cerithiumok, a kerek, alacsony Naticák, a csomókkal, vagy tüskékkel díszített Tympanotonusok, a bordás Cantharusok és Clavilithesek.
A felső-eocén tengerelöntés képződményei a Budai-hegységben és az Északi-középhegységben nyomozhatók. Jellegzetes az ekkor keletkezett nummuliteszes-lithothamniumos mészkő és a bryozoás márga. A Lithothamnium egy mészvázú vörösalga, a bryozoák (más néven mohaállatkák) pedig a korallokra emlékeztető telepes lények.
Eocén csiga (Natica) kőbelek (Lábatlan)
Az eocénből leírt több száz csiga és kagylófaj nagy része sekély és meleg tengert jelez. A normálsósvízben lerakódott agyag-, márga- és mészkőrétegekben az eddig nem említett korallok (Trochosmilia, Stylocoenia, Circophyllia, Ceratotrochus) és tengeri sünök (Conoclypus, Echinolampas, Schizaster) is gyakoriak lehetnek. Egyes lelőhelyekről (pl. Dudarról) néhány szép rákmaradvány is előkerült. A molluszkák vázain gyakran megfigyelhetők a Cliona nevű marószivacs okozta lyukacskák. A szilárd aljzatot jelentő nagyobb kagylókon és csigákon esetenként odatapadt féregcsövek (Serpula) láthatók.
A kihalt ammoniteszek távoli rokonai a ma is élő Nautilusok. Gyermekfej méretű – rendszerint kissé deformált – maradványaik a hazai eocén ritka kövületei.
