Oligocén
Oligocén
Az oligocén során az üledékképződés súlypontja Észak-Magyarországra tevődött át. Az alsó-oligocén Tardi agyag oxigénben szegény környezetben rakódott le, így helyben élt ún. bentosz molluszkákat gyakorlatilag nem tartalmaz; leggyakoribb kövületei a halmaradványok. A parti, sekélytengeri fáciesű Hárshegyi homokkőben szintén ritkák az ősmaradványok. A több mint 120 éve folyó gyűjtések eredményeképpen azonban több tucat molluszkát írtak le belőle. Az alsó-oligocén egyik legismertebb képződménye a Kiscelli agyag. Rendkívül gazdag foraminifera-anyagát már 1875-ben ismertették. A makrofauna ugyan nem mindenütt gyakori, ám rendkívül változatos: 768 taxont írtak le belőle! Igaz, a modern, más szempontú rendszerezés szerint a molluszkák taxonszáma mindössze 169 (98 kagyló, 66 csiga, 1 ásólábú, 4 Nautilus-féle). A kagylók között a Nucula, Malletia, Limopsis, Propeamussium, Palliolum, Cuspidaria stb., a csigák között az Aporrhais, Tibia, Volutilithes a leggyakoribbak. A kövületek nagy része nyugodt, nyílt, mély vízben élt állat maradványa. Ennek alapján a Kiscelli agyagot mélytengeri képződménynek tekinthetjük.
A felső-oligocénban a partközelben durvatörmelékes-homokos rétegsorokat találunk, a medencékben pedig nagy vastagságú, finomtörmelékes-kőzetlisztes üledékeket, ún. slírt. Ennek megfelelően a sekélytengeri képződményekben a vastagteknőjű Ostrea, Crassostrea, Chlamys és Glycymeris kagylók a gyakoriak. A nagyobb teknőkön megtapadt Balanus-félék maradványai szintén jellegzetesek. Ezek a kacslábú rákokhoz tartozó állatok minden esetben tengerpartot jeleznek. A medencefáciesre a mélyebb, nyugodtabb vizekben élő vékonyhéjú kagylók (Nucula, Yoldia, Bathysiphon, Lentipecten stb.) jellemzőek. A laza üledéket szabálytalan tengeri sünök (Brissopsis, Schizaster) forgatták át. A hazai felső-oligocén gazdag faunájú lelőhelye a szakmai körökben jól ismert egri Wind-féle téglagyár és a Zsámbékhoz közeli Máriahalom homokbányája.
