Karbon és perm fosszíliák
Karbon és perm fosszíliák
A karbon, és az azt követő perm időszak képződményei a megelőző korokéinál jóval elterjedtebbek a Kárpát-medencében. A tengeri eredetű kőzetekből a korábbiaknál nemcsak gazdagabb, hanem jobb megtartású ősmaradványegyüttesek gyűjthetők.
A Bükk északnyugati szegélyén Szilvásvárad, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány környékén nyomozhatók az ősmaradványokban gazdag paleozoikumi kőzetek. A karbon időszak középső és késői szakaszát pala és mészkőrétegek váltakozásából álló sorozat képviseli. A fosszíliák talán legismertebb lelőhelye a nagyvisnyói I. sz. vasúti bevágás. A palarétegekben gyakoriak a pörgekarúak (Productus, Spirifer), mohaállatkák (Fenestella), kagylók és tengeri liliomok maradványai, sőt ritkábban háromkaréjú ősrákokat is lehet találni. Ez utóbbi csoportot, vagyis a paleozoikum talán legismertebb tengeri élőlényeinek számító trilobitákat a Paladin eichwaldi nevű faj képviseli, mégpedig főként háti páncéljának harmadik (hátsó) eleme, a pygidium formájában. A karbon mészkövekben a Tabulata és Rugosa korallok a jellemző makroszkopikus fosszíliák.
Ősmaradványokban hasonlóan gazdag, sekélytengeri eredetű karbon kőzetek ismertek a Gömör-Szepesi-érchegységből, Dobsina környékéről. A Kárpát-medencéből először innen írtak le háromkaréjú ősrákokat, amelyek mellett pörgekarúak, kagylók, valamint ritkán különleges, oldalnézetben háromszögletű ammoniteszek alkotják az ősmaradvány-társaságot.
Tengeri eredetű, ősmaradványokat tartalmazó karbon üledékek elszigetelten a Dunántúli-középhegységben is előfordulnak. Az egykori szabadbattyáni ólomércbánya vágataiból és a környező kutatófúrásokból kisebb, Tabulata- és Rugosa-korallokból, valamint Productus-féle pörgekarúakból álló fauna került elő.
Karbon üledékes kőzeteket máshonnan, így például a Mecsek-hegységtől délnyugatra mélyült fúrásokból, valamint a Tokaji-hegységből is ismerünk. Ezek azonban szárazföldi környezetben lerakódott, pala- és homokkőrétegekből álló rétegsorok, melyek leginkább csak növénymaradványokat rejtenek.
A perm időszak üledékei a Kárpát-medence szinte minden hegységében, és a medencék aljzatában is sok helyen megtalálhatók. Ősállati maradványokat azonban jószerivel csak a tengeri eredetű képződmények tartalmaznak. Ezek legjelentősebb előfordulási területe – az ősmaradványokban gazdag felső-karbon kőzetekéhez hasonlóan – a Bükk hegység északnyugati szegélye. A bükki perm sorozat felső szakaszát sötétszürke, fekete mészkőrétegek alkotják, amelyek egykori tengerparti lagúnákban és sekélytengerben rakódtak le. Jellegzetes, látványos feltárásuk a nagyvisnyói Mihalovits-kőfejtő. Az ősmaradványok nem egyenletesen találhatók a monoton rétegsorban, hanem egyes rétegekben nagy számban, tömegesen fordulnak elő. A legfontosabb lelőhely a nagyvisnyói V. sz. vasúti bevágás, amelynek úgynevezett leptoduszos rétege igen gazdag kagylók (Edmondia, Aviculopecten), pörgekarúak (Neospirifer, Tschernyschewia), korallok (Waagenophyllum), nautiloideák (Lopingoceras) és csigák maradványaiban, de egy háromkaréjú ősrák-faj, a Pseudophillipsia hungarica is előfordul. Ez utóbbi a kevés késői perm trilobita-faj egyike. A fosszília-tartalmú réteg az igen jellegzetes Leptodus nobilis pörgekarú-fajról, a benne előforduló leggyakoribb ősmaradványról kapta a nevét.
Perm időszaki üledékek a Dunántúli-középhegységben is előfordulnak. A Balaton-felvidéken felszínre bukkanó – élénk vörös színük alapján messziről felismerhető – homokkövek szárazföldi körülmények között, folyókban és tavakban rakódtak le. Ennek megfelelően fosszilis élőviláguk igen szegényes: növények maradványain kívül jószerivel csak az egykor élt állatok életműködésére utaló üledékes struktúrákat, így például az Arenicola és Corophioidea nemzetségekbe sorolható nyomfosszíliákat ismerjük ezekből a kőzetekből.
Hasonló leülepedési környezetet képviselnek a Mecsek hegység nyugati részében elterjedt, uránércet tartalmazó perm időszaki kőzetek is. Ezek egyik finom szemcséjű változatából, a főként Boda és Bükkösd községek környékén felszínre bukkanó aleurolitból a nyomfosszíliák mellett levéllábú rákok (phyllopodák) maradványai kerültek elő. A Lioestheria nemzetségbe sorolt phyllopodák előfordulása egykori édesvízi környezetre utal.
