A karsztformák elemzése
A karsztformák elemzése
A karsztrendszer fejlődésének pillanatnyi állapotát, de ősföldrajzi múltját is a karsztosodás során kialakult karsztformák mutatják. A formatípusok és változataik kutatása a karsztkutatás legrégebben kialakult része, amelynek napjainkban megjelent szintézise a karsztmorfogenetika. Hazánkban hosszú múltra tekinthet vissza valamenynyi, a mérsékelt klíma körülményei között kialakuló karsztformatípus kutatása, de – mindenekelőtt Balázs Dénes jóvoltából – a szubtrópusi, trópusi karsztalakzatok feltárásában is születtek eredmények, s ez annál fontosabb, mivel paleokarsztjaink részben ez utóbbi éghajlatokon alakultak ki.
A karsztkorróziós talajhatás zónái a szivárgó víz mészoldó képességének változása alapján.
I – Kilúgzási zóna: a beszivárgó víz oldóképességének növekedése, a zónában esetleg jelen lévő CaCO3-kiválások (ún. kalkretek) oldása (előoldás), a szivárgó víz mennyiségének csökkenése (beszivárgási veszteség) jellemzi;
II – A beágyazott karbonátos kőzettörmelék zónája: feltételesen kialakuló zóna, amelyben a szivárgó víz mészoldó kapacitása tovább nő, de annak egy része a kőzettörmelék elsődleges oldására felhasználódik;
III – Határfelületi zóna: a szálban álló karbonátos kőzet üregesedéssel, oldásjáratokkal megnövekedett felszínén a szivárgó víz meglévő mészoldó kapacitása mindinkább felhasználódik, további mészoldó képessége telítettségig csökken, és ennek megfelelően az elsődleges oldás befejeződik. A járatokban való továbbhaladás során a pótlólagos mészoldó képesség kialakulása másodlagos oldást tesz lehetővé.
1 – szálban álló karsztosodó kőzet;
2 – háromfázisú talajrendszer légnemű fázisa;
3 – háromfázisú talajrendszer szilárd fázisa;
4 – háromfázisú talajrendszer folyékony (víz-) fázisa;
5 – oldásjáratban tárolódó, telített víz;
6 – talajba ágyazott oldódó törmelék, oldással bontott karbonátos kőzetmaradvány;
7 – beszivárgó víz
A hazai karsztmorfológiai kutatásokban a hosszú időn át uralkodó leíró-osztályozó, összehasonlító, gyakran spekulatív-magyarázó vizsgálatok mellett egyre inkább megjelenik a funkcionális, kísérletező, esetleg modellező, illetve kísérleti szemléletű feldolgozás. Az elmúlt évtizedben – Balázs Dénes, Jakucs László, Keveiné Bárány Ilona, Kósa Attila, Veress Márton és e sorok szerzőjének kutatásai révén – jelentős eredmények születtek egyebek között a mikroformák (felszíni és barlangi karrok) genetikai feltárásában, a dolinakutatásban, a felszíni és felszínalatti karsztformák között átmeneti alakzatként kifejlődő víznyelő- és zsombolykutatásban. A karsztrendszer elemeinek, tényezőinek áttekintését nagymértékben elősegítik a genetikai formarendszerezések, amelyek a karsztosodás eredményeként megjelenő karsztformák összefüggéseit jelenítik meg. Az elmúlt évtizedekben számos, különböző szempontú korszerű formarendszer született hazánkban (pl. Jakucs László 1973, Hevesi Attila 1985, Zámbó László 1986).
Felszíni karsztoldódásmérő állomás (Aggteleki-karszt, Nagyoldal)
