A történelmi idők éghajlatváltozásai
A történelmi idők éghajlatváltozásai
Az utolsó jégkorszakban a földi hőmérséklet szinte megszakítás nélkül hidegebb volt a mainál. Vegyük nagyító alá a megelőző egy-két évezred hőmérsékleti és csapadékviszonyait. Az elmúlt néhány évszázad mérési adatait a fent felsorolt módszerek felhasználásával kiegészítve jó közelítést kaphatunk az éghajlati paraméterek múltbeli alakulásáról. Külön ábrán mutatjuk be a Közép- és Észak-Európában élesen jelentkező középkori melegkorszakot, amely Kr. u. 1150 és 1300 között tetőzött, s amely egyben a megelőző néhány évezred legmelegebb periódusa volt. Az ezt követő lehűlési fázisban, az 1550-től 1850-ig terjedő időintervallumban – a „kis jégkorszak”-nak nevezett hűvös korszakban – a hőmérséklet Európa különböző területein más és más évtizedben süllyedt a minimumra. Ez a több évszázadon át tartó periódus az előző glaciális negatív csúcsa óta a leghidegebb időszak volt. A 20. század elejére viszont már az egész kontinens túljutott ezen a lehűlési perióduson. A hőmérsékleti ingadozásokkal összefüggésben több fontos éghajlati elem is változott:
– a tenyészidőszak hossza,
– a hóval fedett időszakok hossza és gyakorisága,
– a téli időszak hossza,
– a fagyok gyakorisága s a földbe való lehúzódásának mélysége,
– a csapadék mennyisége és évszakonkénti eloszlása, a párolgás és a talajnedvesség,
– a folyók és tavak vízszintje, kiterjedése,
– az aszályok és árvizek gyakorisága.
Egy alpi gleccserről (Argentičre, Franciaország) 1850-ben készült festmény és a napjainkban készült fotó.
Szembetűnő a gleccserfolyam beszűkülése és sok száz méterrel való visszahúzódása az elmúlt száznegyven év során
A fenti paraméterek esetenként önmagukban is jó jelzői lehetnek az éghajlatváltozásoknak. Gondoljunk csak a Velencei-tó felszínének összehúzódására, a tó teljes kiszáradására vagy a Balaton és nagy folyóink vízszintjének csökkenésére. (A történelem során még a Balaton is többször csaknem teljesen kiszáradt, s óriás homokviharok, porviharok sújtották a vidéket, mígnem a rómaiak a Sió-csatorna és a hozzátartozó zsilipek megépítésével lehetővé tették a vízszint szabályozását.) Egy-egy éghajlati jellemző alakulásából még nem vonhatunk le általános következtetéseket az éghajlat egészére, hiszen gyakran nem lehet megítélni, hogy egy markáns tendencia megjelenésének hátterében milyen ok-okozati összefüggések bújnak meg. Például az újabb időkben az aszályok vagy árvizek gyakoriságának jelentős változása mögött nemcsak a lehullott csapadék mennyiségének markáns növekedése vagy csökkenése állhat, hanem esetenként a folyók szabályozása, víztározók építése vagy a rosszul tervezett vízgazdálkodás. Ezek a változások közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságot érintik, de kihatnak az egész gazdaságra is.
Az elmúlt évezred hűvös és enyhe korszakai
Az elmúlt két évezred csapadékingadozásai Európában
A Duna a Kazán-szorosnál (a századelőn készült fényképen)
A Trajánusz császár által építtetett kőpilléreken nyugvó fahíd a Dunán a Kazán-szorosnál (részlet a római Trajánusz-oszlopon lévő domborműből).
