Tektonikai mozgások paleomágneses jelei a kárpát-pannon térségben
Tektonikai mozgások paleomágneses jelei a kárpát-pannon térségben
A hazánk területét nagy elterjedésben borító fiatalabb kőzeteket (pl. lösz, pannon homok, pliocén bazaltok) a mai helyzetnek megfelelő paleomágneses deklináció és inklináció jellemzi. Az elmúlt 10–11 millió évben tehát a Pannon-medence mai helyén volt. Időben kissé visszalépve azonban rendkívül jelentős események zajlottak.
A Cserhát-Mátra-Bükk tömbje – több száz kilométerrel délebbről – 18–15 millió évvel ezelőtt került mai helyére, valószínűleg a Belső-Nyugati-Kárpátok középső és keleti felével együtt. Eközben jelentősen elfordult, először kb. 17,5, majd kb. 15,5 millió éve, összesen 80 fokot, az óramutató járásával ellentétes irányban. A forgás előtti helyzet földrajzi szélessége és a szerkezeti vonalak eredeti iránya a paleomágneses mérésekből számszerűen is becsülhető. A terület korábbi helyét azonban pontosabban nem tudjuk megállapítani, mert a kelet-nyugati irányú mozgást a remanens mágnesség iránytűje nem érzékeli. További mozgást erre a területre a paleomágneses adatok 40 millió évig visszamenőleg nem jeleznek, idősebb megbízható adataink nincsenek.
Ugyancsak délről került mai helyére a Dunántúli-középhegység. Mozgástörténetét a 230 és 30 millió év közötti korú kőzetek vizsgálatával nagy vonalakban ismerjük. Mi több, azt is tudjuk, hogy még az elmúlt 30 millió évben is mozgott: 35°-ot forgott az óramutató járásával ellentétesen, és ugyancsak fiatal lehetett több száz kilométeres észak felé irányuló mozgása. Ma még azonban csak sejtjük (a csatlakozó szlovéniai Mura-medence 15 millió évet mutató adatai alapján), hogy később kerülhetett mai helyére, mint a Belső-Kárpátok és a Cserhát-Mátra-Bükk tömbje.
Ha időben visszalépünk, 30 és 40 millió év között nem látunk változást a Dunántúli-középhegység helyzetében. Előtte azonban – a mezozoikum végén – a paleomágneses adatok azt mutatják, hogy az Afrikai-lemezzel együtt mozgó Dunántúli-középhegység az Európai- és Afrikai-lemez ütközési zónájából a kis ellenállás irányában, dél felé kiszökött. A lemeztektonikai és földtörténeti fejezetekben már vázolt eseményt forgásokkal is társuló, jelentős paleoszélesség-csökkenés jelzi.
A paleodeklináció menete különböző jellegű az afrikai eredetű Dunántúli-középhegység (D.-KHG.) és Déli-Alpok (DA), valamint az európai eredetű Mecsek-Villány (MV) területére
Jelzéseink vannak arra vonatkozóan, hogy az Eperjes-Tokaji-hegység, a Vihorlát, az Avas-Gutin, illetve a köztük lévő területen előforduló 15–8 millió éves vulkáni kőzetek közül a 10,5 millió évnél idősebbek még rotáltak (kb. 40°-ot az óramutató járásával ellentétesen), míg a fiatalabbak már nem. E terület korábbi történetéről sajnos nincsenek adataink, ezért ma még nem tudjuk, hogy mozgása milyen mértékben volt önálló.
A Pannon-medence délkeleti részének fiatal mozgása az északnyugatival ellentétes. A Mórágyi-rög és a Keleti-Mecsek területén – nagy elterjedésben – a 120 millió évnél fiatalabb, a Bihar hegységben és a Déli-Kárpátokban a 70–80 millió éves vulkáni kőzetek egyaránt jelentős forgásról tanúskodnak, amelyek nagysága a jól megkutatott helyeken azonos. Tendenciájukkal ugyanilyen mozgást jeleznek a hasonló korú üledékekben egy-egy ponton megfigyelt paleomágneses irányok. Az óramutató járásával egyirányú forgás valószínűleg a 20 és 10 millió évvel ezelőtti időszakban mehetett végbe. Nehéz lenne ugyanis elképzelni, hogy a Tisza–Dácia-lemeztömb korábban került helyére, mint az Északkeleti-Kárpátok előbb említett vulkáni vonulata. A pontos kort azonban csak a jövő kutatásai állapíthatják meg, miként azt is, hogy a kb. 90°-os rotáció egy vagy több fázisban ment-e végbe.
Romániából nincsenek 70 millió évnél idősebb megbízható adatok. A Mecsek-Villány területéről azonban igen. Ezek azt bizonyítják, hogy a Tisza-mikrolemez a harmadidőszak előtt sem mozgott együtt az északnyugati egységekkel, mert deklinációgörbéiknek nemcsak helyzete, hanem lefutása is alapvetően eltér.
Az afrikai (négyzetek) és európai (háromszögek) lemezekhez képzeletben csatolt Pannon-medence területére várható paleoszélességek különböző korokban (a 190 és 10 millió évvel ezelőtti időtartományban)
Ezekkel hasonlíthatók össze a valójában mért paleoinklinációkból számított paleoszélességek a Dunántúli-középhegység (kettős körök) és a Cserhát– Mátra–Bükk (x-szel jelölt kis körök) területére.
Látható, hogy 80 millió évvel ezelőtt a Dunántúli-középhegység még Afrikához tartozott, 70 millió évvel ezelőtt már elérte az európai lemez peremét. Ütközés után dél felé „menekült”, ahol adataink szerint a Cserhát-Mátra-Bükk tömbje is tartózkodott
A kárpát-pannon térségben mért, a paleomágneses deklinációk által jelzett rotációk. A nyilak a mai északtól óramutató járásával ellentétesen forgott területeknek (A – Cserhát, Mátra, Bükk; B – a Belső-Északnyugati Kárpátok keleti része; C – Dunántúli-khg.; D – Mura-medence; E – az Északkeleti-Kárpátok vulkáni területe), valamint (betűjel nélkül) az óramutató járásával megegyező forgásoknak a szögét adják meg, számos ponton megfigyelt deklináció átlagértékei alapján
