Példák itthonról
Példák itthonról
A fenti anyagszállító folyamatokhoz még csokornyi olyan jelenség csatlakozhat, amely segít eligazodni az őskörnyezetekben. Mindig meg kell figyelni, hogy az egymásra következő rétegek, rétegcsoportok egyforma vagy eltérő szállítást jeleznek-e. Például egy mélytengeri medencében nyugodt, állóvízre utaló agyagos rétegekkel, folyóártereken pedig mészgumókkal, gyökerekkel átszőtt, szerves anyagban dús agyaggal váltakozhatnak a turbiditrétegek. Megfigyelendő az is, hogy tapasztalunk-e elmosást, kisebb-nagyobb eróziót a rétegek között, mert ez például a térszínt szabdaló medrek, csatornák jelenlétére utalhat (pl. a pannon kori folyók vagy a gerecsei kréta mélytengeri törmelékkúp esetében), de jelentheti a hullámbázis borotvaszerű felületének előretörését s egyben a tenger szintjének gyors emelkedését is (pl. a galgavölgyi miocén homokok esetében). Az eróziós felületnek ugyanakkor nem kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk keresztrétegzett homokkőösszletekben, ahol az csupán az egykori dűnék alakjára utal. Ezzel szemben a keresztréteg-kötegek vastagsága és más szerkezetek is az egykori vízmélységet jelezhetik, vagy utalhatnak annak csökkenő vagy növekvő jellegére. A meanderező folyókanyarulat belső oldalának feltöltése – az úgynevezett övzátony – mindig az egykori meder mélységével egyező vastagságú, egyre kisebb vízmélységben lerakódott, egyre finomabbszemcsés rétegsorból áll, amelynek részei a mederpáncél, majd a folyó fenekén vándorló dűnék, a sekélyvízi fodrok, s végül az ártér üledéke.
Klasszikus turbiditréteg talpán megőrződött életnyomok a kárpáti hegykoszorút alkotó oligocén flis mélytengeréből (Késmárk/Kežmarok)
Vízkiszökésből eredő tálak és pipák rajzolata ismerhető fel az Ózd határában álló miocén sziklákon
Részletes szedimentológiai vizsgálatoknak köszönhetően ma már tisztább képet alkothatunk például a Budai-hegység eocén fejlődéstörténetéről vagy egy sor pannon üledék keletkezéséről. Régóta ismert volt például, hogy a Heves-borsodi dombságot alkotó miocén glaukonitos homokkő sekélytengeri üledék. Ám az csak utóbb, a finom szerkezetek megfigyelése révén rajzolódott ki, hogy milyen volt az egykori tenger viszonylag pontos morfológiája, a partján sorakozó delták helyzete, a mintegy 20–30 méter mély tenger fenekén vándorló dűnemező képe, s hogy miként ment végbe a tengeröböl 2–3 millió évet átölelő feltöltődése. A keresztrétegzett homokkő felszínét helyenként borító iszapleplek, az üledék holdfázisokkal párhuzamosítható ciklikus gyarapodása fényt derített arra is, hogy a dűnemezőt rendkívül erős apály-áramlások mozgatták. A miocén beltengerben megfigyelt tengerjárás révén pedig a tágabb kárpáti terület ősföldrajzi képéről alkotott felfogás is gyarapodott.
