A tengerszintváltozások okai
A tengerszintváltozások okai
A különböző időléptékű tengerszint-ingadozások eltérő okokra vezethetők vissza. A leghosszabb időtartamú (50 millió évnél hosszabb) ciklusok kielégítően magyarázhatók lemeztektonikai jelenségekkel: az óceánközépi hátságok aktivitása megszabja az óceáni medencék térfogatát, „kiszorítva” vagy „elnyelve” az óceánok vizét. A másodrendű ciklusok (5–50 millió év) hegységképződéshez, szerkezeti átrendeződésekhez (kéreg-kiemelkedéshez és -süllyedéshez) köthetők. Ugyanakkor az üledékekben kimutathatóak néhány száz-, illetve tízezer éves periódusú (negyed- és ötödrendű) tengerszint-ingadozások is, amelyeknek okai a Föld keringésében és pályaelemeinek a Milanković-elméletben foglalt szabályszerű változásában rejlenek.
A leghevesebb vitákra mind a mai napig a szűk értelemben vett szekvenciákat létrehozó, 0,5–5 millió évet átfogó harmadrendű ciklusok adnak okot. Kizárólag glaciális eredetük, vagyis, hogy a tengerszint ingadozását a Föld jégsapkáinak kialakulása, illetve megolvadása idézi elő, ellentmondásos. Jégkorszakok idején – amint azt az utolsó tízezer év körülbelül 100 méternyi tengerszint-emelkedése bizonyítja – kétségtelenül ez a mechanizmus működik. Ám a magyarázat nem helytálló azokban a hosszabb földtörténeti időszakokban (pl. jura), amikor, noha egyáltalán nem létezett jégsapka, harmadrendű ciklusok mégis kimutathatóak. Ezeket a tengerszintváltozásokat ezért többen a kőzetburok szerkezeti fejlődése során a lemezekben ébredő húzó- és nyomófeszültség váltakozásával magyarázzák, szintén nem teljesen kielégítően. Mindez azonban nem másítja meg, hogy a világtengerek szintje bizonyos jól azonosítható ciklicitással emelkedik és süllyed.
A szárazföldi kitettséget bizonyító bauxit felszínét kis megszakítással, két lépcsőben öntötte el az eocén tenger, foraminiferás mészkőpadokat hagyva hátra (Darvastó, védett feltárás)
