Az üledékképződés ciklusai
Az üledékképződés ciklusai
A földtudományokkal egyidős az a felismerés, hogy a különböző őskörnyezetekben keletkező rétegek lerakódását a tengerelöntés és -visszahúzódás ciklusai szabályozzák. Ma úgy tűnik, e ciklusok közel egyidejűek, s kialakulásuk egész Földünkre kiterjedő – globális – tengerszint-ingadozásokhoz köthető. Az észak-amerikai kontinens ősi magjának prekambrium végétől napjainkig terjedő rétegsora, mintegy 600 millió év üledéke, hat szuperciklusra osztható. Ezeket az egész kontinensre kiterjedő diszkordancia-felületek határolják, amelyek több tízmillió évet ölelnek át. Ilyen, vagy sokkal rövidebb időt közrefogó felületek minden rétegsorban, bárhol a világon felismerhetők.
Diszkordancia – az üledékfolytonosság megszakadását jelző felület – akkor jön létre, amikor az üledékképződés szünetel vagy az előzőleg lerakódott üledék lepusztul. Az üledékképződés hézagait térben követve annak időbeli mértéke csökken és gyakran el is tűnik. A lepusztulásból származó hézag ollószerű kiszélesedése könnyen magyarázható a tenger szintjének változásával. Amennyiben a tengerszint csökken, hatalmas területek válnak szárazulattá, ahol gyakorlatilag a lepusztulás az uralkodó folyamat. Ha a tenger szintje újra emelkedni kezd, egyre nagyobb területeket önt el, amelyek az üledéklerakódás térszínévé alakulnak. Ugyanezt eredményezi az is, ha a szárazulat kiemelkedik, majd újra lesüllyed. Eközben nyilvánvalóan az óceántól legtávolabb fekvő területek maradnak a legtovább szárazon, azaz ott lesz a legnagyobb az üledékhézag és az erózió. Az óceánok elegendően mély vizeiben is kialakulnak vezérfelületek, amelyek a legnagyobb tengerelöntést jelzik. Ezek nem erózióhoz, hanem a lerakódás szüneteléséhez köthetők. Amikor a szárazulaton a víz a legnagyobb területet borítja, alig jut üledékszemcse az óceánok mélyére, így ott rendkívül lelassul az üledék-felhalmozódás, s ezzel együtt megváltozik a lerakódó üledék jellege is. A réteghiányok között települő kőzetek szabályszerűen alakuló tér- és időbeli eloszlását nevezzük üledékes szekvenciának, amely a viszonylagos időmérés egysége.
A./ Az időben ollószerűen kiszélesedő üledékhézagok típusait a tenger viszonylagos visszahúzódása és megújuló elöntése határozza meg. B./ A földtörténetben az idő kőzetté válik, az üledékhézag diszkordancia-felületté. Az idősíkok „besűrűsödnek” az óceánok felé haladva, s szétnyílnak a szárazulatok felé. C./ A valódi geometriai viszonyok csak a valós üledékvastagságok figyelembevételével vázolhatók
Többek között a rétegsorok szekvenciáinak összehasonlításával rajzolható meg a múltbeli globális (más szóval eusztatikus) tengerszint-változási görbe. Ez akkor alkalmas időmérésre, ha a hozzá tartozó eróziós diszkordanciák és az ellenpólust alkotó legnagyobb tengerelöntést jelző felületek kora – többnyire a klasszikus biosztratigráfiai módszerek felhasználásával – viszonylag pontosan megállapítható. Az elmúlt másfél évtized kutatásainak köszönhetően az eusztatikus tengerszint-változási görbe felbontása jelentősen finomodott: néhány millió év, sőt néhány százezer év időtartamú ciklusokat is ki tudunk mutatni, amit már mélyfúrások és felszíni szelvények, feltárások értelmezésénél is használhatunk.
Az első globális tengerszint-változási görbék – az olajipar érdekeltsége miatt – óriási mennyiségű, bizonyító erejű tényanyag visszatartásával láttak napvilágot. Így joggal váltak a támadás céltábláivá. Az ellenzők legfőbb kifogása az volt, hogy még a legpontosabb biosztratigráfiai kormeghatározások esetén is marad fél-, egymillió év a görbe csúcsainak tologatására, azaz ennyi a módszer hibahatára. Ez pedig sokak szemében kétségessé teszi a tengerelöntések és visszahúzódások valóban az egész Földre kiterjedő egyidejű voltát.
Feltételezett eusztatikus tengerszintváltozások a harmadidőszak során (Bilal U. Haq és társai nyomán)
Diszkordancia-felület, 180 millió éves üledékhézag (a kép közepén), amely mentén triász időszaki mészkő kibillentett, lepusztult felszínére konglomerátum települt a korai miocénban (Harádics/Hradiše)
A szekvenciák építőkövei, a képzeletbeli idősíkok és a hozzájuk tartozó tengerszintváltozás (alulról fölfelé). Részletes magyarázat a keretes szövegben
