Eusztatikus vagy relatív tengerszintváltozás?
Eusztatikus vagy relatív tengerszintváltozás?
A szárazulatokat övező parti területek gyakorlatilag a tenger szintjében fekszenek. A következő sáv gyakran egy keskenyebb-szélesebb, nyílt vízzel borított sekélytenger. Majd a viszonylag „meredek” lejtőn lejutunk az óceáni (tengeri) medence mélyére. A szárazföldekről érkező üledék legnagyobb vastagságban a sekély peremtengerekben – például a folyódelták környékén – halmozódik fel, így a törmelékanyagnak csupán kis része jut el a mélytengerekbe, óceánokba. A Föld kőzetburka több okból, így például a ránehezedő üledékek súlya alatt is meghajolhat, amit az aljzat süllyedéseként tapasztalunk. Az óceáni medencék aljzata a kéreg folyamatos hűlése-sűrűsödése miatt egyenletesen süllyed. Nagy általánosságban elmondható, hogy a kontinensektől az óceán felé haladva egyre nagyobb mértékű süllyedéssel számolhatunk, ugyanakkor a süllyedés mértéke minden medencében más és más lehet az eltérő szerkezeti fejlődés miatt. Az üledékek befogadására az a térrész képes, amely az aljzat és a tenger szintje között helyezkedik el. Az aljzat lassú, viszonylag egyenletes ütemű süllyedése a tenger szintjének bármiféle változása nélkül is helyet teremt az üledékek lerakódásához. Egy tengerfenéki élőlény számára a tenger szintjének relatív változása az igazán fontos, amit az előbb leírt süllyedés és a tenger eusztatikus eredetű (globális) szintváltozása együttesen határoz meg. A tisztán eusztatikus tengerszint-ingadozás csupán a világűrből szemlélve figyelhető meg.
