Alak
Alak (lat. forma), az úgynevezett anyaggal ellentétben, a dolgokba egységet hoz, a részeket összefüggő egészszé teszi. Ahol tehát részekről, részek egymásra vonatkozásáról szólhatunk, alakról is szólhatunk. Igy van a fogalomnak, itéletnek, következtetésnek alakja, az érzésnek, akaratnak alakja, a matematika elvont tárgyainak alakja, mint az érzékelhető tárgyaknak. Alak ily értelemben az egység elve, a dolgok mivoltának megnyilatkozása, a formált anyag. Szorosabb értelemben érzékelhető tárgyaknál beszélünk alakról s értjük alatta a tárgyak megjelenése módját. A tárgyak alakját v. azok természete határozza meg, mint a sók kristályát, a vas szemcséit, az állatok, szervek formáit stb., v. az ember ad a tárgyaknak alakot bizonyos célok szerint, mikor fegyvert, műszert készít, követ farag stb.: mesterséges alak. Ilyenkor az alakot mindig a cél határozza s magyarázza meg; a részeket a cél egységéből kell megfejtenünk.
Alak az esztétikában
Az alak fogalmának nagy szerepe van az esztetikában. A széptan egyik sarkfogalma, amenynyiben a képnek, vagyis a művészi eszmének nyilvánulása mindig és mindenben az érzékileg észlelhető alakhoz van kötve. Mig az anyag ugyanaz lehet kézművesnél mint művésznél, száraz tudósnál mint lángeszü költőnél, addig az A. adja meg mindig és mindenben ama sajátos különbséget, mely a müvészetet és költészetet az emberi elme többi müveletétől elválasztja. Az A. különféle értelemben veendő az egyes műágak szerint; a plasztikában az A. a tárgyak teljes körvonalait és kidomborodó részleteit és ezeknek egymásközt való harmóniáját foglalja magában, a költészetben megkülönböztetik a külső A.-ot, a formát, mely versekre, kifejezésmódra, az előadás külső sorrendére vonatkozik, és a képzeleti A.-ot, mely a költő élénk és pregnáns előadási módjának szüleménye. A művészi fantázia egyik legelőkelőbb sajátsága, hogy a benne megfogamzott eszméket teljes alakokban és a valóság világitásában, szinében és távlataiban látja a saját szellemében kitárni és a költő e szellemi látományokat oly müvészileg tudja szavakba önteni, hogy a hallgató az idegen fantázia szüleményeit majdnem mint élő A.-ot és szeme előtt lefolyó eseményeket véli észlelni. A magyar poézis, ugy a népies mint a műköltészet, remekei ily érzéki elevenséggel szülemlett képzeleti A.-okban, melyek Arany Jánosnál mennyiségre, mint minőségre nézve a legmagasabb fokot érték el.
A. matematikai értelemben l; Algebrai alak; Geometriai alak.
A. a növénytanban
többféleképen használt szó. Értik alatta a növénynek külső alakját v. alakbeli sajátságait. Összetételben több jelentése van, l. A.-csere, A.-tan, A.-kör. A.-nak mondják a gombák fejlődésének egy-egy szakát is, melyet vm. más növényen (gazda) szokott tölteni, vagy ugyanannak a fajnak különböző-spórás eltéréseit is, melyeket régebben külön génusznak v. fajnak tartottak, Töalaknak Hazslinszky a növényfajok jellemző tipusos alalkjait nevezi. Grisebach a fiziognómai rendszer alkotó tagjait, vagyis tenyészeti alakzatait (l. o.) is formáknak nevezi, p. fűzfa-alak, mangrove-alak v. alakzat. Gyakran mint a szisztematikai különböztetések legalantibb foka szerepel, s az egyes növényfaj v. fajtának csekélyebb eltérését p. szőrösebb v. kopaszabb; zöldebb vagy deresebb színü eltérését, tehát az alakkör sorozatának egy-egy tagját szokás A.-nak nevezni. Ilyenkor az A. (forma) olyan növényfajtával egyenlő értékü, amelynek szisztematikai eltérő bélyege általában nem j elentékeny v. nem állandó (p. Triticum intermedium Host., var, subglaucum Borb.). Ily A. pl az illatozó ibolya fajkörén belül a lila és fehér ibolya, vagy a fehér és lila orgonafa. Christ H. svájci botanikus «Dia Rosen der Schweiz» (1873) cimü munkájában a rózsafajok körében talált eltéréseket jelölte formáknak, de ezek közül több A.-nak jelzett eltérés faji önállóságához általában semmi kétség; nem férhet, p. a Rosa Andégavensis Bast. Christ felfogását amenynyire lehetett, Borbás Vince is követte «A magyar birodalom vadon termő rózsái monografiájának kisérlete» (Budapest 1880) c. munkájában. Végre, Lokális forma vm. növénynek olyan alakja, mely más termőhelyen valamivel eltérő.
