Barkóca
Barkóca vagy barkócafa burkolcsa, barkolca, atlaszbogyó (növ.), a Sorbus v. Crataegus, Aria, Mespillus, Hahnia v. Pirus torminalis L. (Torminalia Clusii Röm.) csinos erdei fa, mint sok nevéből látni szisztematikailag sokat hányt-vetett génusz az almafélék családjában. Ma szoros értelemben véve az Aria Pers v. Hahnia Medik, génusz faja, vagy a berkenye algénusza (Torminalia Ser), (V. ö. Berkenye és Süvöltin.). Nálunk két faja. nő. A Sorbus v. Aria torminalis L., középmagasságú tojásalaku, karéjos és fűrészelt, végre kopasz levelekkel, molyhos sátorvirágzattal, fehér virágokkal, szürkés barna, fehéresen pontozott ellipszoid almácskával. A tölgyek régiójában leginkább mésztalajon él, Észak felé a Harz hegységig terjed. Gyümölcse (atlaszbogyó) ehető, fáját (atlaszfa) feldolgozzák. Jó szén lesz belőle különösen puskaporgyártáshoz. A Sorbus v. Aria perincisa Borb. et Fek. (var. pinnatifida Boiss., non Pirusp. Ehrh.) levele az alsó felében a tövig v. a főérig vagy csaknem idáig mélyen hasogatott, hosszú levélsallangokkal. Gyümölcse hosszabb. Ez eddig csak a budai Zugligetben volt ismeretes, de K. felé, ugy látszik, gyakoribb.
