Heliotropizmus
Heliotropizmus. Mint a növényekre, ugy az állatokra nézve is a nap sugarainak különböző irányító hatása van; amig azonban a növényekre vonatkozólag már régebbi időkben tettek megfigyeléseket, addig az állatokat csak ujabb időben kezdik ily irányban tanulmány tárgyává tenni. A napsugarak hatása más a kifejlődött s más a még fejlődő állatra nézve. Szoros értelemben vett H.-t ez ideig még csupán a Hidroidpolipokon észleltek s ez vangy pozitiv, vagy pedig negativ; pozitiv akkor, ha az illető állatnak szervei a fény felé igyekszenek, negativ ellenben akkor, mikor a fény elől elhuzódnak; de e két jelenséget ugyan egy állaton is észlelhetjük, amennyiben szervei közül egyesek a fényt keresik, mások ellenben kerülik. A kifejlődött állatoknak a fénynyel szemben való magaviseletét fototaxis névvel illették s ez szintén vagy pozitiv, vagy negativ; pozitiv akkor, ha az állat adoralis testvégével és hasoldalával fordul a fény felé, mig ellenben negativ akkor, ha adoralis testvégét és hátát tartja a fénynek. Az első csoportba tartozó állatok a fénykeresők (fotofil), másodikba tartozók a fénykerülők (fotofob). Fototaktikus jelenséget igen sok állatfajnál figyelhetünk meg; a véglények között különösen az ostoros ázalékállatkákat tanulmányozták, mig a magasabb rendü állatok között a rovarokat s általában a barlanglakó állatokat, melyek között a fénykerülők pédányképe a Proteus anguineus. Érdekes az is, hogy az állatokra nézve iránytadó s illetőleg nem közömbös a fény intenzitása is, amennyiben erős fény pozitiv, gyenge fény, vagy fényhiány negativ eredményt idéz elő. A fény intenzitása mellett azonban nagy szerepet játszik a fénysugarak törési képessége is s az erősebb törésü sugarak élénkebb hatásuak, mint a gyengébb fénytörésüek. Általában azonban azt mondhatjuk, hogy a gyengébb fénytörésü sugarak lassítják, sőt meg is akasztják egyes állatok tevékenységét, mig az erősebb fénytörésüek fokozzák. A megfigyelések azt is kiderítették, hogy a szinképnek nem valamennyi sugara hat egyformán egy bizonyos állatra, mert egyeseknek hatása pozitiv, másoké ellenben nevetiv, azaz: vagy fokozza, v. csökkenti a működését. V. ö. Driesch, Heliotropismus bei Hydroidpolypen (Zool. Jahrbücher, 5. köt. 1890); Verworn, Psycho-physiologische Protistenstudien (Jena 1889); Loeb, Der Helitropismus der Tiere (Würzburg 1890).
