Loyola
Loyola Ignác, családi nevén Inigo Lopez de Recalda, a Jézus-társaság alapítója, előkjelő Spanyol család ivadéka, szül. 1491. a loyolai várkastélyban, megh. 1556 jul. 31. Kora ifjuságát Katolikus Ferdinánd udvarában töltötte mint hadapród, majd a hadseregben szolgált s 1521. részt vett a franciák által ostromolt Pamplona védelmében, mely alkalommal jobb lábán súlyos sebet kapott, és kórágyra került. Betegsége alatt Jézus és a szentek elvét olvasván, felgerjedt benne a vágy, mely csakhamar elhatározássá érlelődött, hogy Isten szolgálatára szenteli életét. Azért, mihelyt felépült, elosztván vagyonát a szegények között, Monserratóba, Szűz Mária kegyhelyére zarándokolt, s itt, miután páncélöltözetét a Szűz kegyképe mellé függesztette, Mária lovagjának jelenté ki magát. innét egy Manresához közel eső barlangba vonult s szigoru lelki magányban néhány hónapot töltvén, megírta a később híressé vált könyvét a lelki gyakorlatokról (execitia spiritualia), mely pápai jóváhagyással ellátva, a lelki gyakorlatok mesterségének legtökéletesebb kézikönyve lőn. Ezen előkészület után 1523. Palesztinába zarándokolt, a következő év elején azonban visszatért hazájába, s mivel mindinkább meggyőződött, hogy a tudományos képzettséget új életpályáján nem nélkülözheti, Barcelóniában a latin nyelv tanulásához fogott, majd az alcalai és salamancai egyetemeken a bölcseletet hallgatta, míg a párisi egyetemen, ahol időközben tanulmányait folytatá, a bölcseletdoktori oklevelet szerezte meg. Itt kezdett foglalkozni egy társaság alapításának az eszméjével, melynek célja volna a kat. hit terjesztése által Isten dicsőségét előmozdítani. Miután a hittudományban is kiképezte magát, hat társával egyetemben Faber Péter, Xavier Ferenc, Lainez Jakab, Salmeron Alfonz, Bobadilla Miklós és Rodrigez Simonnal, kik párisi tartózkodása alatt csatlakoztak hozzá, felment a montmartrei templomba s itt mind a heten fogadást tettek, hogy tanulmányaik befejeztével Jeruzsálembe fognak utazni, a hithirdetés munkájának végezésére, vagy ha ez nem volna lehetséges, felajánlják a szolgálatukat a pápának. Az 1537. Velence és Törökország között kitört háború a jeruzsálemi utazást lehetetlenné tevé, minek folytán L., Faberrel és Lainezzel, Rómába ment teljesítendők a fogadalom második részét. III. Pál pápa L.-t prédikálással bízta meg, Fabert és Lainezt pedig tanítással a római főiskolán. A következő 1539. elején L. többi társait is Rómába hívta, s miután ezek általa kidolgozott társasági szabályzatot elfogadták, ugyanezt a szentszékhez megerősítés végett beterjesztette. A pápa 1540. hagyta jóvá a szabályzatot azzal a megszorítással, hogy a társaság csak hatvan tagból álljon, de már 1543. föltétlenül megerősítette. Az alapító hat tag egyhangúlag L.-t választotta meg első rendfőnöknek, generálisnak. XV. Gergely pápa 1622. a szentek sorába iktatta s emléknapját jul. 31-re tette. Az említett lelki gyakorlatokon kívül megírta még a rend alapszabályait (Constitutiones) spanyol nyelven. Életrajzát sokan írták meg, nevezetesen: Ribadeneira, Vita Iganatii (Nápoly 1572); Maffei, De vita et moribus Ign. Loyolae (Róma 1585); Genelli (Innsbruck 1847); Denis (Brüsszel 1885); Gothein Eb., I. L. (1895).
