Meduzák
Meduzák (állat, l. a mellékelt képet), a hidromeduzák (l. o.) osztályának egyik csoportja.
MEDUZÁK.
)
Valamennyien tengeriek s leggyakrabban a tengerek tükrén nagyobb tömegekben együtt úszkálnak. Testük egész tömege lágy, kocsnyás. Leggyakrabban korong- vagy harangalakuak, lapos hasoldaluk közepéről egy cső, az u. n. szájcső lóg le, amely a terjedelmes s az egész testnek egyetlen üregét alkotó bélüregbe vezet. A bélüregből aztán sugaras, külön falnélküli edények illetőleg járatok indulnak ki, amelyek a tápnedv keringését eszközlik. Idegrendszerük v. egymástól távol, a korong párkányában fekvő dúcokból áll vagy pedig egy ideggyűrüből. A központi idegrendszerből indulnak ki a tapogatók v. rablófonalak, a hallóhólyag és a szem idegei. Helyváltoztatás a test lüktetése által történik, mely művelet alkalmával vizet vesznek föl és szorítanak ki magukból. Ivartermékeik mindig a sugáredényekben fejlődnek s innen a bélüregbe, majd pedig a vizbe nutnak. Rendesen váltivaruak. A petéből vagy azonnal kis meduza fejlődik vagy pedig nemzedékváltozás jelentkezik, máskor a hidraalak is beékelődik s ezen alapszik csoportosításuk. A nemzedékváltozással és beékelődő hidroiddal fejlődők a fátyolos M. (Akraspedota) v. nemzedékváltozással vagy a nélkül, de beékelődő hidroidalak kijával fejlődnek. Nagy testüek és párkányukon nincs fátyolhártya. Szájcsövükről igen gyakran tapogató karok lógnak le, amelyek egyes esetekben egymással összenőnek. (Rhizostomidae) s csupán kis rések maradnak fenn közöttük a folyékony táplálék felvétele céljából. Hallóhólyagjaik és szemeik egyaránt megvannak. Igen falánk állatok, halakat és rákokat pusztítanak s ezeket rablófonalaikkal mérgezik meg. Csalánozásuk oly erős, hogy a nagyobbaké még az emberre nézve is veszélyes lehet. Egyesek éjjel világítanak. Három csoportba osztatnak: korong-M. (Discophora), erszény-M. (Charybdaeidae) és kehely-M. (Calycozoa). A korong-M. közül legközönségesebb a Pelagia a Közép-tengerben, ugy a Rhizostoma is, továbbá az Aurelia a Keleti-tengerben.
