Medvefélék
Medvefélék (Ursidae), a ragadozók egyik családja, amelynek tagjainak teste zömök, hosszas fejjel, rövid és vastag nyakkal. Talpon járók, vissza nem huzható karmokkal, elől és hátul 5-5 ujjal. Nyelvök csupasz. Fogazatuk erős, többnyire 3-3 metsző, 1-1 kiálló eb-, felül 3, alul 4 előzáp-, 1-1 szakító és 2-2 igazi zápfoggal. Csak az előzápfogak hegyesek, a többi zápfogak gumósak, ami elárulja, hogy ez állatok a húson kivül mást is esznek, azaz vegyeséletüek, mindenevők. Az ide tartozó fajokat 6 nembe sorolják: 1. Cercoleptes Illig, melynek fülkagylója fülpamatszőr nélküli, nyelve nagyon kinyujtható. Egy faja ismeretes (C. candi volvulus III.), mely északamerikai. - 2. Arctitis Temm. (l. o.). - 3. A macskamedvék (Aliurus F. Cuv.), talpuk szőrös; egy fajuk él Himalájában: a Panda (A. fulgens F. Cuv.). E három megegyezik abban, hogy karmaik részben visszahúzhatók. - 4. A mosómedvék (Procyon Storr.), arcorruk rövid és hegyes, ujjaikon a karmok egyenesek. 3-4 fajuk ismeretes, többnyire amerikaiak. - 5. Orrmányos medvék (Nasua Storr.), hasonlók az előbbihez, csakhogy arcorruk orrmányszerüen megnyult. Szintén amerikaiak. L. Koati. - 6. Igazi medvék (Ursus L.), melyeknek farka igen kicsiny, fogazatukban a zápfogak száma 6/7. Mintegy 8-10 élő fajuk ismeretes (barna, jeges,sziriai, kumo vagy tibeti, baribal, maláji, leffentyüs, örvös stb. medve). Egyike a legérdekesebbeknek a barlangi medve (Ursus spelaeus L.), melynek maradványai a barlangokban találhatók. A diluviumben élt az óriás szarvas, a mammut, a kettős tülkü rinoceros stb. állattal egy időben s az ősember kortása volt. Jóval nagyobb és erősebb volt mint a jegesmedve (l. o.). Hazánkban egyes barlangokban (igrici, oncsászai stb.) csontmaradványait nagy mennyiségben találhatni.
A medve a finn-ugor népeknél szent állat volt, melynek áldoztak s melyet megénekeltek. A vogulok nagy érdekü ősi medveénekeit Munkácsi Bernát gyüjtötteés adta ki eredeti nyelven és fordításban. (Vogul népköltési gyüjtemény, III. köt., Budapest 1894.)
