Védőrendszer
Védőrendszer (ném. Wehrsystem), a fegyveres erő megteremtésére és kiegészítésére alapul szolgáló vezérlő eszmét valósítja meg; ennélfogva mindazon elvek, határozványok és intézmények foglalata, melyek szerint a polgárok hadi szolgálatra kötelezhetők és az állam anyagi erőtényezői a honvédelem céljaira igénybe vehetők. Az európai államok fegyveres erejének kigészítésénél háromféle rendszert találunk, ilyenek: 1. a toborzó v. zsoldos rendszer, mely önkéntesekből egészíti ki a haderőt; 2. az összeiró (conscriptionalis) rendszer, mely kimondja ugyan, hogy minden állampolgár hadi szolgálatra köteleztetik, de a kötelezettség alól megváltást v. helyettesítést enged; 3. az általános védkötelezettségre alapított rendszer, mely minden állampolgárt kötelez a haza védelmére v. hadi adó, az u. n. hadmentességi díj (l. o.) fizetésére. A toborzó rendszer ez idő szerint Angliában, Németalföldön és Svédországban, az összeiró rendszer pedig Belgiumban van alkalmazásban. Az általános védkötelezettségen alapuló kiegészítő rendszert elsőül Poroszország 1814. hozta be; mi 1868 óta, a franciák pedig 871 óta alkalmazzák. Mivel az általános védkötelezettséggel páros keretrendszert (allgemeine Wehrpflicht im Vereine mit der Cadreform), mint amely a mai állami, társadalmi és katonai érdekeket leginkább kieglégíti, minden európai nagyhatalom alkalmazza, e rendszert a mai kor V.-ének nevezzük. A védkötelezettség feltételei: állampolgárság, szellemi, erkölcsi és fizikai képesség. A védkötelezettség rendesen a 21. évvel kezdődik; tartama az alakítandó v. kiegészítendő hadsereg számerejétől, az évenkint alkalmasak létszámától, a keretek létszámviszonyaitól s a népesség műveltségi állapotától függ s ezekre való tekintettel szabják meg s legkésőbb a 45. életévvel ér véget. Nálunk a védkötelezettség a 19. életévvel kezdődik s a 42-ikig terjed.
