III. SZÍN.
Warkworth. Szoba a várkastélyban.
Hővér jő, levelet olvasva.
HŐVÉR.
„Részemről ugyan, uram, nagyon örülnék ott lehetni, már csak házatok iránti szeretetemnél fogva is.” – Örülne? Miért nem teszi tehát? Házunk iránti szereteténél fogva: ezzel azt mutatja, hogy jobb szereti saját csűrét, mint házunkat. – Lássuk tovább. „Kitűzött czélotok veszélyes.” No, az bizonyos. Veszélyes meghülni, aludni, inni; de mondhatom azért, bolondházi uram, e veszély csalánja közűl szedjük mi a biztosság virágát. – „Kitűzött czélotok veszélyes. Nevezett barátaitok bizonytalanok, maga az idő sincs megválasztva s egész tervetek fölötte könnyű oly nagy akadály ellensúlyozására.” Úgy gondolod, úgy gondolod? Én pedig viszont azt gondolom, hogy te egy félénk, gyáva pimasz vagy és hazudsz. Miféle oktondi ember ez? Istenemre, tervünk oly helyes, minő csak valaha terv lehetett; barátaink hívek és szilárdak; jó terv, jó barátok, teli jó reménynyel. Mily fagyos lelkű, hitvány kölyök ez? Hiszen tervünket s működésünk egész folyamát maga York is dicséri. Teringettét! ha most ama gazembernél volnék, neje legyezőjével zúznám be koponyáját. Nincs-e ott atyám, bátyám meg én? lord Mortimer Edmund, lord York és Owen Glendower? s ezeken kívül nincsen-e ott Douglas? Nincs-e mindnyájoktól levelem, hogy a jövő hó 9-én fegyveresen csatlakoznak hozzám? s nem állt-e már síkon közülök némelyik? Mily pogány gazember ez? A hitetlen! Hah! még meglátjátok, hogy csupa merő félelemből és szorongásból a királyhoz fordul s egész tervünket elárulja. Ah! szeretném magamat ketté hasítani s felpofozni, hogy ezt a tál aludt tejet ily dicső vállalatba akartam vonni. Hóhér vigye! hadd mondja meg a királynak; készen állunk. Én még az éjjel indulok.
Lady Percy jő.
Nos, Katinkám? Két óra mulva búcsuznom kell tőled.
„Részemről ugyan, uram, nagyon örülnék ott lehetni, már csak házatok iránti szeretetemnél fogva is.” – Örülne? Miért nem teszi tehát? Házunk iránti szereteténél fogva: ezzel azt mutatja, hogy jobb szereti saját csűrét, mint házunkat. – Lássuk tovább. „Kitűzött czélotok veszélyes.” No, az bizonyos. Veszélyes meghülni, aludni, inni; de mondhatom azért, bolondházi uram, e veszély csalánja közűl szedjük mi a biztosság virágát. – „Kitűzött czélotok veszélyes. Nevezett barátaitok bizonytalanok, maga az idő sincs megválasztva s egész tervetek fölötte könnyű oly nagy akadály ellensúlyozására.” Úgy gondolod, úgy gondolod? Én pedig viszont azt gondolom, hogy te egy félénk, gyáva pimasz vagy és hazudsz. Miféle oktondi ember ez? Istenemre, tervünk oly helyes, minő csak valaha terv lehetett; barátaink hívek és szilárdak; jó terv, jó barátok, teli jó reménynyel. Mily fagyos lelkű, hitvány kölyök ez? Hiszen tervünket s működésünk egész folyamát maga York is dicséri. Teringettét! ha most ama gazembernél volnék, neje legyezőjével zúznám be koponyáját. Nincs-e ott atyám, bátyám meg én? lord Mortimer Edmund, lord York és Owen Glendower? s ezeken kívül nincsen-e ott Douglas? Nincs-e mindnyájoktól levelem, hogy a jövő hó 9-én fegyveresen csatlakoznak hozzám? s nem állt-e már síkon közülök némelyik? Mily pogány gazember ez? A hitetlen! Hah! még meglátjátok, hogy csupa merő félelemből és szorongásból a királyhoz fordul s egész tervünket elárulja. Ah! szeretném magamat ketté hasítani s felpofozni, hogy ezt a tál aludt tejet ily dicső vállalatba akartam vonni. Hóhér vigye! hadd mondja meg a királynak; készen állunk. Én még az éjjel indulok.
Lady Percy jő.
Nos, Katinkám? Két óra mulva búcsuznom kell tőled.
LADY.
Oh kedves férjem, mért vagy így magadban?
Mi bűnt tevék, hogy Henrikem ágyától
Elűzött nő vagyok már két hete?
Mondd, édesem, mi vonja tőled el
Az étvágyat, gyönyört s aranyálmodat?
A földre vajjon mért szegzed szemed’,
S merengsz mindjárt, mihelyt magadban ülsz?
Hová lett arczad üde pirja? és
Hozzád való jogom’ s kincsem’ minek
Adtad sötét ábrándok- és borulatért?
Lágy szenderedben melletted viraszték
S kemény csatákról hallám, hogy susogsz.
Szilaj ménedhez ösztönözve szóltál:
Gyi! a mezőre! S szózatid valának:
Roham, vonúlat, sátorok, ví-árok,
Erődités, mellvédek, sánczvonal,
A tűzkigyók, ágyúk és a rabok
Váltsága, a vitézek este s egy
Heves csatának minden képei.
Oly harczban volt a szellem benned és
Álmodban oly szörnyen elgyötre, hogy
Homlokodon verejték gyöngyözött,
Mint buborék a felzavart folyón,
És arczodon oly kínos izgalom,
Mint a ki nem bir jól lélekzeni
Siettiben. – Oh mit jelenthet ez?
Súlyos ügy tartja férjemet kezében.
Meg kell tudnom; ha nem, hát nem szeret.
Oh kedves férjem, mért vagy így magadban?
Mi bűnt tevék, hogy Henrikem ágyától
Elűzött nő vagyok már két hete?
Mondd, édesem, mi vonja tőled el
Az étvágyat, gyönyört s aranyálmodat?
A földre vajjon mért szegzed szemed’,
S merengsz mindjárt, mihelyt magadban ülsz?
Hová lett arczad üde pirja? és
Hozzád való jogom’ s kincsem’ minek
Adtad sötét ábrándok- és borulatért?
Lágy szenderedben melletted viraszték
S kemény csatákról hallám, hogy susogsz.
Szilaj ménedhez ösztönözve szóltál:
Gyi! a mezőre! S szózatid valának:
Roham, vonúlat, sátorok, ví-árok,
Erődités, mellvédek, sánczvonal,
A tűzkigyók, ágyúk és a rabok
Váltsága, a vitézek este s egy
Heves csatának minden képei.
Oly harczban volt a szellem benned és
Álmodban oly szörnyen elgyötre, hogy
Homlokodon verejték gyöngyözött,
Mint buborék a felzavart folyón,
És arczodon oly kínos izgalom,
Mint a ki nem bir jól lélekzeni
Siettiben. – Oh mit jelenthet ez?
Súlyos ügy tartja férjemet kezében.
Meg kell tudnom; ha nem, hát nem szeret.
HŐVÉR.
Hé! elvitte már Vilmos a málhát?
Szolga jő.
Hé! elvitte már Vilmos a málhát?
Szolga jő.
SZOLGA.
El, mylord, egy órával ez előtt.
El, mylord, egy órával ez előtt.
HŐVÉR.
Elhozta Butler a sherifftől azokat a lovakat?
Elhozta Butler a sherifftől azokat a lovakat?
SZOLGA.
Ép most hozott egyet, mylord.
Ép most hozott egyet, mylord.
HŐVÉR.
Minőt? szürkét? metszett fülűt, ugy-e?
Minőt? szürkét? metszett fülűt, ugy-e?
SZOLGA.
Igen, mylord.
Igen, mylord.
HŐVÉR.
Azonnal ráülök. Jelszóm: Remény!
| E szürke lesz a trónom, |
| A kertbe hadd vezesse Butler ezt. | (Szolga el.) |
LADY.
De hallgass meg hát, férjem.
De hallgass meg hát, férjem.
HŐVÉR.
Mit mondasz, édesem?
Mit mondasz, édesem?
LADY.
Mi visz téged innen el?
Mi visz téged innen el?
HŐVÉR.
No hát, a lovam, kedveském, a lovam.
No hát, a lovam, kedveském, a lovam.
LADY.
Ej! te hamis majom!
Biz a menyétnek sincs oly sok baja,
Mint mennyi tégedet zavar. Valóban
Mit forralsz, Henri? Tudnom kell; igen.
Félek, testvérem, Mortimer, jogát
Érvényesítni indul s tégedet
Kivánt segédül; ámde hogyha mégysz –
Ej! te hamis majom!
Biz a menyétnek sincs oly sok baja,
Mint mennyi tégedet zavar. Valóban
Mit forralsz, Henri? Tudnom kell; igen.
Félek, testvérem, Mortimer, jogát
Érvényesítni indul s tégedet
Kivánt segédül; ámde hogyha mégysz –
HŐVÉR.
Gyalog s oly messze, elfáraszt. Szerelmem!
Gyalog s oly messze, elfáraszt. Szerelmem!
LADY.
Jer, jer, te kis szajkó; felelj nekem
Őszinteséggel, a mit kérdezek.
Mert, Henrik, a kis ujjad’ kitöröm,
Ha meg nem vallasz mindent igazán.
Jer, jer, te kis szajkó; felelj nekem
Őszinteséggel, a mit kérdezek.
Mert, Henrik, a kis ujjad’ kitöröm,
Ha meg nem vallasz mindent igazán.
)
HŐVÉR.
El, el!
Te hízelgő! Szerelmem? Nem szeretlek,
Ügyem sincs rád, Katám! Nincs most idő,
Bábozni és ajakkal pörleni;
Most véres orrok és zúzott fejek
Jönnek divatba. Ide a lovam’!
Mit mondsz, Katinkám, mit tegyek veled?
El, el!
Te hízelgő! Szerelmem? Nem szeretlek,
Ügyem sincs rád, Katám! Nincs most idő,
Bábozni és ajakkal pörleni;
Most véres orrok és zúzott fejek
Jönnek divatba. Ide a lovam’!
Mit mondsz, Katinkám, mit tegyek veled?
LADY.
Hát nem szeretsz? valóban nem szeretsz?
No jó; legyen: ha nem szeretsz, magam se
Szerethetem többé magam’. – Szeretsz?
No mondd csak, tréfából beszélsz-e vagy nem?
Hát nem szeretsz? valóban nem szeretsz?
No jó; legyen: ha nem szeretsz, magam se
Szerethetem többé magam’. – Szeretsz?
No mondd csak, tréfából beszélsz-e vagy nem?
HŐVÉR.
Akarod látni, mint lovaglok?
Majd a nyeregben ülve esküszöm,
Hogy végtelen szeretlek; ámde most
Kérlek, Katinkám, szűnj meg kérdeni,
Hová megyek s mit tenni szándokom.
Megyek, hová kell, s egy szó annyi, mint száz,
Elhagylak még ez estve, kedvesem.
Eszes nő vagy, tudom, de nem eszesb,
Mint Percy Henri hölgye! és szilárd vagy,
De mégis nő, titoktartásra tán
Egy hölgy se termettebb: mivel hiszem,
Hogy a mit nem tudsz, föl sem is feded.
S eddig bízom benned, kedves Katám.
Akarod látni, mint lovaglok?
Majd a nyeregben ülve esküszöm,
Hogy végtelen szeretlek; ámde most
Kérlek, Katinkám, szűnj meg kérdeni,
Hová megyek s mit tenni szándokom.
Megyek, hová kell, s egy szó annyi, mint száz,
Elhagylak még ez estve, kedvesem.
Eszes nő vagy, tudom, de nem eszesb,
Mint Percy Henri hölgye! és szilárd vagy,
De mégis nő, titoktartásra tán
Egy hölgy se termettebb: mivel hiszem,
Hogy a mit nem tudsz, föl sem is feded.
S eddig bízom benned, kedves Katám.
LADY.
Hogyan! eddig?
Hogyan! eddig?
HŐVÉR.
Egy ízzel sem tovább. De halld, Katinkám,
Eljösz te is, hová most én megyek;
Elégled-é ezt?
Egy ízzel sem tovább. De halld, Katinkám,
Eljösz te is, hová most én megyek;
Elégled-é ezt?
LADY.
| Kénytelen vagyok. | (El mind.) |
