IV. SZÍN.
A harczmező más része.
Csatazaj. Rohamok. A Király, Henrik Herczeg, János Herczeg és Westmoreland jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Kérlek.
Vonulj el, Henri; hisz vérzel nagyon.
Lancaster János is menjen vele.
Kérlek.
Vonulj el, Henri; hisz vérzel nagyon.
Lancaster János is menjen vele.
JÁNOS HERCZEG.
Nem én, mylord, míg csak nem vérzem én is.
Nem én, mylord, míg csak nem vérzem én is.
HENRIK HERCZEG.
Térj vissza, felség: távollételed
Zavarba ejtené barátidat.
Térj vissza, felség: távollételed
Zavarba ejtené barátidat.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy is teszek.
Vezesd sátrába őt, mylord Westmoreland.
Úgy is teszek.
Vezesd sátrába őt, mylord Westmoreland.
HENRIK HERCZEG.
Vezetni engem? Ah! nem kell segélyed.
Isten mentsen, hogy egy kis karczolás
Letéritné a walesi herczeget
Olyan mezőről, melyen a nemesség
Tiporva és vérfoltosan hever
És öldökölve győz a lázadás.
Vezetni engem? Ah! nem kell segélyed.
Isten mentsen, hogy egy kis karczolás
Letéritné a walesi herczeget
Olyan mezőről, melyen a nemesség
Tiporva és vérfoltosan hever
És öldökölve győz a lázadás.
JÁNOS HERCZEG.
Soká pihenünk: Westmoreland rokon,
A munka int; jőj, jőj, az Istenért!
(János Herczeg s Westmoreland el.)
Soká pihenünk: Westmoreland rokon,
A munka int; jőj, jőj, az Istenért!
(János Herczeg s Westmoreland el.)
HENRIK HERCZEG.
Elámitál, Lancaster. Nem hivém,
Hogy benned ily derék szellem lakik.
Eddig testvéreműl szerettelek,
Most úgy tekintlek, mint önlelkemet.
Elámitál, Lancaster. Nem hivém,
Hogy benned ily derék szellem lakik.
Eddig testvéreműl szerettelek,
Most úgy tekintlek, mint önlelkemet.
HENRIK KIRÁLY.
Láttam, miként állt szembe Percyvel,
Merészebben, mint föltehetni ily
Kezdő harczosról.
Láttam, miként állt szembe Percyvel,
Merészebben, mint föltehetni ily
Kezdő harczosról.
HENRIK HERCZEG.
Oh! Ez a gyerek,
Csatazaj. Douglas jő.
Oh! Ez a gyerek,
| Mindegyikünket lángra gyújt. | (El.) |
DOUGLAS.
Megint király! Nőnek, mint hydra-fők.
Douglas vagyok, halálos mindazoknak,
Kik e színt hordják. És ki vagy te, hogy
Ilyen királyi álarczot viselsz?
Megint király! Nőnek, mint hydra-fők.
Douglas vagyok, halálos mindazoknak,
Kik e színt hordják. És ki vagy te, hogy
Ilyen királyi álarczot viselsz?
HENRIK KIRÁLY.
Én a király maga, kinek nagyon fáj,
Hogy ekkorig csak árnyait leléd,
S nem a való királyt. A két fiam
Téged keres, meg Percyt a mezőn;
De, mert szerencsésen kezemre jöttél,
Magam rontok reád: no, védd magad’.
Én a király maga, kinek nagyon fáj,
Hogy ekkorig csak árnyait leléd,
S nem a való királyt. A két fiam
Téged keres, meg Percyt a mezőn;
De, mert szerencsésen kezemre jöttél,
Magam rontok reád: no, védd magad’.
DOUGLAS.
Félek, hogy ismét egy új másolat vagy
És mégis úgy forogsz, mint egy király;
De bárki légy, enyim vagy, azt tudom,
Henrik Herczeg jő.
Félek, hogy ismét egy új másolat vagy
És mégis úgy forogsz, mint egy király;
De bárki légy, enyim vagy, azt tudom,
| S hatalmamba kerítlek. | (Vívnak. A Király csügged.) |
HENRIK HERCZEG.
No, hitvány skót, emeld föl a fejed’,
Vagy nem fogod többé emelni azt.
A hős Shirley, Stafford, Blunt szellemét
Érzem karomban. Wales herczeg vagyok,
Üdülj, mylord. Hogy vagy, felséges úr?
Sir Gawsey Miklós is segélyt kiván,
Úgy Clifton is: én Cliftonhoz futok.
No, hitvány skót, emeld föl a fejed’,
Vagy nem fogod többé emelni azt.
A hős Shirley, Stafford, Blunt szellemét
Érzem karomban. Wales herczeg vagyok,
| Ki annyit ígér, mennyit megfizet. | (Vívnak. Douglas megfut.) |
Sir Gawsey Miklós is segélyt kiván,
Úgy Clifton is: én Cliftonhoz futok.
HENRIK KIRÁLY.
Maradj, pihenj, egy kissé.
Most visszanyerted vesztett hírneved’,
S hogy éltemet becsűlöd, megmutattad
Ez áldozatban, mit nekem hozál.
Maradj, pihenj, egy kissé.
Most visszanyerted vesztett hírneved’,
S hogy éltemet becsűlöd, megmutattad
Ez áldozatban, mit nekem hozál.
HENRIK HERCZEG.
Oh ég! mi mélyen sértettek, kik úgy
Beszéltek, hogy halálodat lesem.
Ha így volna, könnyű lett volna most
Rajtad feledni Douglas vad kezét,
Mely oly gyorsan végedre jár, miként
Bármely méregpohár, s az árulás
Bajátul is fölmentve lesz fiad.
Oh ég! mi mélyen sértettek, kik úgy
Beszéltek, hogy halálodat lesem.
Ha így volna, könnyű lett volna most
Rajtad feledni Douglas vad kezét,
Mely oly gyorsan végedre jár, miként
Bármely méregpohár, s az árulás
Bajátul is fölmentve lesz fiad.
HENRIK KIRÁLY.
Hővér jő.
| Siess Cliftonhoz; én meg Gawseyhoz. | (Henrik Király el.) |
HŐVÉR.
Ha nem csalódom, Monmouth Henri vagy.
Ha nem csalódom, Monmouth Henri vagy.
HENRIK HERCZEG.
Úgy szólsz, mintha tagadnám a nevem.
Úgy szólsz, mintha tagadnám a nevem.
HŐVÉR.
Nevem Percy.
Nevem Percy.
HENRIK HERCZEG.
Leghősebb lázadót szemlélem itt.
Én Wales herczeg vagyok, s többé velem
Dicsőségben, ne véld, hogy osztozol.
Két csillag egy légkörben nem forog,
Két honra nem szakadhat Anglia,
A Percyére s a Wales herczegére.
| Úgy hát e néven a |
Én Wales herczeg vagyok, s többé velem
Dicsőségben, ne véld, hogy osztozol.
Két csillag egy légkörben nem forog,
Két honra nem szakadhat Anglia,
A Percyére s a Wales herczegére.
HŐVÉR.
Nem is kell, Henrik: itt az óra, mely
Véget vet egyikünknek. Bár hired
A harczban oly nagy volna, mint enyém.
Nem is kell, Henrik: itt az óra, mely
Véget vet egyikünknek. Bár hired
A harczban oly nagy volna, mint enyém.
HENRIK HERCZEG.
Míg elválunk, nagyobbá tészem azt:
Sisakbokrétád’ mind leszaggatom,
Belőle homlokom fűzére lesz.
Míg elválunk, nagyobbá tészem azt:
Sisakbokrétád’ mind leszaggatom,
Belőle homlokom fűzére lesz.
HŐVÉR.
Falstaff jő.
| Fenhéjázásod’ nem tűröm tovább. | (Összecsapnak.) |
FALSTAFF.
| Jól van, Riki! Rajta, Riki! No, itt ugyan nem gyermekjáték foly, mondhatom. | (Douglas jő, s Falstaff-al összecsap; ez leesik, mintha meghalt volna. Douglas el. Hővér sebet kap, s elesik.) |
HŐVÉR.
Oh Henrik! elraboltad ifjuságom’.
Nem fáj múló éltem vesztése úgy, mint
Rajtam kivívott büszke hírneved.
Érzésimet mélyebben sebzi az,
Mint testemet kardod. De ám az érzés
Az élet rabja, az élet pedig
Idő bolondja, s a világot őrző
Időnek vége lesz. Ah! jóslanék is,
De a halál nyirkos, hideg keze
Lezárja ajkamat. Nem, Percy, por vagy
Oh Henrik! elraboltad ifjuságom’.
Nem fáj múló éltem vesztése úgy, mint
Rajtam kivívott büszke hírneved.
Érzésimet mélyebben sebzi az,
Mint testemet kardod. De ám az érzés
Az élet rabja, az élet pedig
Idő bolondja, s a világot őrző
Időnek vége lesz. Ah! jóslanék is,
De a halál nyirkos, hideg keze
Lezárja ajkamat. Nem, Percy, por vagy
| És étke a – | (Meghal.) |
HENRIK HERCZEG.
A férgeknek, hős Percy. – Ritka szív!
Isten veled! Oh visszásan szövött
Dicsvágy! miként húzódtál össze most!
Midőn e testbe’ még lélek lakott,
Egy ország is csekély tér volt neki;
Most bármi hitvány földből már elég
Pár lábnyi hely. A föld, mely halva tart,
Nem hordoz élve ily derék vitézt.
Ha érzenéd a nyájasságot, én
Nem is mutatnék ily megindulást.
De torzult arczod’ hadd takarjam el
S nevedben hadd köszönjem meg magamnak
A gyöngédség ime szolgálatát.
Isten veled! Az égbe vidd magaddal
Dicsőséged’; gyalázatod pedig
Aludjék a sírban veled; de azt
Mit? Régi czimborám. Hát mind e hús
Nem tarthatott meg egy kis életet?
Szegény Jankóm! Isten veled. Talán
Különbet is könnyebben nélkülöznék.
Ah! érzeném hiányodat, ha még
A hivsággal úgy együtt tartanék.
Halál nem ejte ily kövér vadat,
Ejtett pedig ma sokkal jobbakat.
Míg majd bebalzsamozva tesznek el,
A férgeknek, hős Percy. – Ritka szív!
Isten veled! Oh visszásan szövött
Dicsvágy! miként húzódtál össze most!
Midőn e testbe’ még lélek lakott,
Egy ország is csekély tér volt neki;
Most bármi hitvány földből már elég
Pár lábnyi hely. A föld, mely halva tart,
Nem hordoz élve ily derék vitézt.
Ha érzenéd a nyájasságot, én
Nem is mutatnék ily megindulást.
De torzult arczod’ hadd takarjam el
S nevedben hadd köszönjem meg magamnak
A gyöngédség ime szolgálatát.
Isten veled! Az égbe vidd magaddal
Dicsőséged’; gyalázatod pedig
Aludjék a sírban veled; de azt
| Síríratod ne mondja el soha. | (Meglátja Falstaff-ot a földön.) |
Nem tarthatott meg egy kis életet?
Szegény Jankóm! Isten veled. Talán
Különbet is könnyebben nélkülöznék.
Ah! érzeném hiányodat, ha még
A hivsággal úgy együtt tartanék.
Halál nem ejte ily kövér vadat,
Ejtett pedig ma sokkal jobbakat.
Míg majd bebalzsamozva tesznek el,
| Vérben feküdj’ hős Percyhez közel. | (El.) |
)
FALSTAFF (fölemelkedve).
Henrik Herczeg és János Herczeg visszajönnek.
| Bebalzsamozva! Dejszen, ha te engem bebalzsamozol, szabadságot adok rá, hogy holnap megfüstölj és felfalatozz. Mennydörgettét! ideje volt álarczot öltenem, különben ez a fenevad skót felaprított és besózott volna. Álarczot? Hazudom; én nem vagyok álarcz. Meghalni! ez az álarcz, mert hisz csak álarcza az embernek az, ki más ember életével nem bír; de halálforma, hogy ez által megéljünk, ez nem álarcz, hanem az élet tökéletes, igazi képe. A vitézség legfőbb kelléke az óvatosság, s én életemet e legfőbb kellék által mentettem meg. Teringettét! úgy félek ettől a lobbanó Percytől, pedig már meghalt. De hátha ez is csak álarcz, és felugrik? Valóban tartok tőle, hogy jobban játsza ez álarczot, mint én. Mindjárt teszek is róla, s rá esküszöm, hogy én öltem meg. Hát miért ne kelhetne föl úgy, mint én? Csak szemtanú czáfolhatna meg, s itt senki sem lát. Nesze tehát, gazficzkó! (Beleszúr.) Tomporodban új sebet kapva jösz velem. | (Hővér-t hátára veszi.) |
HENRIK HERCZEG.
Öcsém János, vitézül szenteléd föl
Szűz kardodat.
Öcsém János, vitézül szenteléd föl
Szűz kardodat.
JÁNOS HERCZEG.
Csitt csak! Ki sebtet itt?
Halottnak mondtad e kövér fiút!
Csitt csak! Ki sebtet itt?
Halottnak mondtad e kövér fiút!
HENRIK HERCZEG.
Úgy mondtam; én halottnak láttam őt,
Élettelen s vérzőn a harczmezőn.
Élő vagy-é, avagy csak tünemény, mely
Szemünkkel játszik? Oh kérlek, beszélj,
Fülünk ne’kül szemünknek sem hiszünk.
Nem az vagy, a kinek látszol.
Úgy mondtam; én halottnak láttam őt,
Élettelen s vérzőn a harczmezőn.
Élő vagy-é, avagy csak tünemény, mely
Szemünkkel játszik? Oh kérlek, beszélj,
Fülünk ne’kül szemünknek sem hiszünk.
Nem az vagy, a kinek látszol.
FALSTAFF.
Nem, az már való igaz. Nem vagyok kettős ember; de ha nem Falstaff Jankó vagyok, akkor Bandi legyek. Ihol van Percy, la! Ha atyád ezért valami kitűntetésre nem méltat, jó; de ha nem, aztán maga ölje meg a legközelebbi Percyt. Biztosíthatlak, hogy grófságra vagy herczegségre van kilátásom.
Nem, az már való igaz. Nem vagyok kettős ember; de ha nem Falstaff Jankó vagyok, akkor Bandi legyek. Ihol van Percy, la! Ha atyád ezért valami kitűntetésre nem méltat, jó; de ha nem, aztán maga ölje meg a legközelebbi Percyt. Biztosíthatlak, hogy grófságra vagy herczegségre van kilátásom.
HENRIK HERCZEG.
Hisz’ Percyt én öltem meg s téged holtnak láttalak.
Hisz’ Percyt én öltem meg s téged holtnak láttalak.
FALSTAFF.
Annak? Istenem, Istenem, mily hazuggá lett már az egész világ! Megengedem, hogy lélekzet nélkül hevertem a földön, s úgy feküdt az is, ni! de egyszer mindketten felugrottunk s egy álló óráig harczoltunk, a shrewsbury-i óra szerint. Ha hiszitek, jó; ha nem, azok fejére szálljon a bűn, kiknek az érdemet jutalmazniok kéne. Halálig állok mellette, hogy én szúrtam tomporán e sebet; s ha az ember élne és tagadni merné, mennydörgettét! kardomból etetnék meg vele egy darabot.
Annak? Istenem, Istenem, mily hazuggá lett már az egész világ! Megengedem, hogy lélekzet nélkül hevertem a földön, s úgy feküdt az is, ni! de egyszer mindketten felugrottunk s egy álló óráig harczoltunk, a shrewsbury-i óra szerint. Ha hiszitek, jó; ha nem, azok fejére szálljon a bűn, kiknek az érdemet jutalmazniok kéne. Halálig állok mellette, hogy én szúrtam tomporán e sebet; s ha az ember élne és tagadni merné, mennydörgettét! kardomból etetnék meg vele egy darabot.
JÁNOS HERCZEG.
Ez már ugyan csodálatos rege.
Ez már ugyan csodálatos rege.
HENRIK HERCZEG.
Ez meg csodálatos ficzkó, öcsém.
Hozd hátadon gyöngéden terhedet:
Ha fillentésed kegyhez juttat, én
A visszatérő szól. A nap mienk.
Öcsém, jer, nézzük egy magasb halomról,
Ez meg csodálatos ficzkó, öcsém.
Hozd hátadon gyöngéden terhedet:
Ha fillentésed kegyhez juttat, én
| Legszebb szavakkal ékesítem azt. | (Hátrálót fújnak.) |
Öcsém, jer, nézzük egy magasb halomról,
| Ki él s ki halt bajtársaink közül. | (Henrik Herczeg s János Herczeg el.) |
FALSTAFF.
| Utánok megyek a jutalomért. A ki engemet megjutalmaz, azt az Isten jutalmazza meg. Ha nagygyá leszek, akkor megkevesbedem: mert tisztítót szedek, felhagyok a boritallal s józanul élek, a hogy nemes emberhez illő. | (El a holttesttel.) |
