II. SZÍN.
Rousillon. A grófi palota belső udvara.
Bohócz és Parolles jönnek.
PAROLLES.
Drága monsieur Lavatch, adja e levelet Lafeu úrnak. Uraságod ezelőtt jobban ismert, midőn még gyakrabban érintkeztem tiszta ruhával; most azonban uram, nagyon elkeveredtem a szerencse posványába, s kissé erősen érzik rajtam erős kegyvesztése.
Drága monsieur Lavatch, adja e levelet Lafeu úrnak. Uraságod ezelőtt jobban ismert, midőn még gyakrabban érintkeztem tiszta ruhával; most azonban uram, nagyon elkeveredtem a szerencse posványába, s kissé erősen érzik rajtam erős kegyvesztése.
BOHÓCZ.
Igazán, a szerencse kegyvesztése csakugyan nagyon szennyes lehet, ha valóban oly rossz szaga van, a mint mondod. Soha sem eszem ezután olyan halat, a mit a szerencse mártott vajba. Kérlek, eredj szellőzni.
Igazán, a szerencse kegyvesztése csakugyan nagyon szennyes lehet, ha valóban oly rossz szaga van, a mint mondod. Soha sem eszem ezután olyan halat, a mit a szerencse mártott vajba. Kérlek, eredj szellőzni.
PAROLLES.
Nem úgy: szükségtelen azért befogni orrodat, uram; én csak metaphorában szólottam.
Nem úgy: szükségtelen azért befogni orrodat, uram; én csak metaphorában szólottam.
BOHÓCZ.
De, barátom, ha a te methaphorád ily szagos, befogom én az orromat, mégpedig akár kinek metaphorája előtt is. Kérlek, állj messzebbre kissé.
De, barátom, ha a te methaphorád ily szagos, befogom én az orromat, mégpedig akár kinek metaphorája előtt is. Kérlek, állj messzebbre kissé.
PAROLLES.
Légy oly jó, uram, kézbesítsd e parpirost.
Légy oly jó, uram, kézbesítsd e parpirost.
)
BOHÓCZ.
Pfuj! Kérlek, eredj innen: a szerencse ürszékéből jövő papirost egy nemes főúrnak adni! De nézd, itt jön ő maga.
Lafeu belép.
Ime, uram, itt van a szerencse dorombolása, vagy jobban mondva a szerencse macskájáé (de nem czibet-macskáé), mely a szerencse kegyvesztésének tisztátalan halastavába pottyant, s a mint állítja, egészen elkeverte magát. Kérlek, uram, bánj el e pontytyal, a mint akarsz, mert ő szegény, elesett, agyafúrt, hóbortos, gonosz ficzkónak látszik. Boldogságom kegyes mosolya által, szánalommal tekintek le szerencsétlenségére s méltóságodnak hagyom.
Pfuj! Kérlek, eredj innen: a szerencse ürszékéből jövő papirost egy nemes főúrnak adni! De nézd, itt jön ő maga.
Lafeu belép.
Ime, uram, itt van a szerencse dorombolása, vagy jobban mondva a szerencse macskájáé (de nem czibet-macskáé), mely a szerencse kegyvesztésének tisztátalan halastavába pottyant, s a mint állítja, egészen elkeverte magát. Kérlek, uram, bánj el e pontytyal, a mint akarsz, mert ő szegény, elesett, agyafúrt, hóbortos, gonosz ficzkónak látszik. Boldogságom kegyes mosolya által, szánalommal tekintek le szerencsétlenségére s méltóságodnak hagyom.
| (El.) |
PAROLLES.
Kegyelmes úr, én olyan ember vagyok, a kit a szerencse kegyetlenűl összekarmolt.
Kegyelmes úr, én olyan ember vagyok, a kit a szerencse kegyetlenűl összekarmolt.
LAFEU.
Mi közöm ahhoz énnekem! Most már késő a körmeit elvágni. Mit követtél el hát a szerencse ellen, hogy összekarmoljon? ki magában véve igen nemes úrhölgy, csakhogy a bitangokat nem szokta pártfogása alá venni. Nesze egy negyed tallér; a szerencsével pedig békítsen ki a bíró; nekem más a dolgom.
Mi közöm ahhoz énnekem! Most már késő a körmeit elvágni. Mit követtél el hát a szerencse ellen, hogy összekarmoljon? ki magában véve igen nemes úrhölgy, csakhogy a bitangokat nem szokta pártfogása alá venni. Nesze egy negyed tallér; a szerencsével pedig békítsen ki a bíró; nekem más a dolgom.
PAROLLES.
Esdekelve kérem kegyelmességedet, csak egyetlen szóra hallgasson meg.
Esdekelve kérem kegyelmességedet, csak egyetlen szóra hallgasson meg.
LAFEU.
Egyetlen fillérrel kérsz többet? Jó, megadom; a szót aztán tartsd meg magadnak.
Egyetlen fillérrel kérsz többet? Jó, megadom; a szót aztán tartsd meg magadnak.
PAROLLES.
Nevem, kegyelmes úr, Parolles.
Nevem, kegyelmes úr, Parolles.
LAFEU.
Akkor hát több szót kérsz egynél. Lánczos-lobogós, adj kezet. Hogy van a dob?
Akkor hát több szót kérsz egynél. Lánczos-lobogós, adj kezet. Hogy van a dob?
PAROLLES.
Oh, jó uram, kegyelmességed volt az első, a ki engemet kitalált.
Oh, jó uram, kegyelmességed volt az első, a ki engemet kitalált.
LAFEU.
Igazán én voltam? Úgy hát én voltam az első is, a ki elvesztettelek.
Igazán én voltam? Úgy hát én voltam az első is, a ki elvesztettelek.
PAROLLES.
Rajtad áll, uram, hogy valamennyire ismét üdvöz lehessek, mert tőled eredt az elkárhoztatás.
Rajtad áll, uram, hogy valamennyire ismét üdvöz lehessek, mert tőled eredt az elkárhoztatás.
LAFEU.
Ki veled, semmire kellő! Istennek és az ördögnek tisztét végezzem körülötted egyszerre? Az egyiktől származik az üdv, a másiktól a kárhozat. (Kívül trombitaszó.) A király jön, hallom a trombitaszóról. Kérdezősködjél utóbb majd utánam, ficzkó; tegnap este volt szó rólad. Igaz, hogy bolond vagy és semmirekellő, de azért lesz mit enned. Jer utánam.
Ki veled, semmire kellő! Istennek és az ördögnek tisztét végezzem körülötted egyszerre? Az egyiktől származik az üdv, a másiktól a kárhozat. (Kívül trombitaszó.) A király jön, hallom a trombitaszóról. Kérdezősködjél utóbb majd utánam, ficzkó; tegnap este volt szó rólad. Igaz, hogy bolond vagy és semmirekellő, de azért lesz mit enned. Jer utánam.
PAROLLES.
Áldom az eget jóságodért.
Áldom az eget jóságodért.
| (Mindketten el.) |
