Savak,
Savak, általában véve olyan vegyületek, amelyek bázisokat telíteni képesek és velök sókat képeznek. Szerkezetüket illetőleg a S. nem egyebek, mint negativ (nem fémes) gyököknek hidroxil (OH) vegyületei. Kivételt képeznek e tekintetben a haloid gyökök (klór, brom, jód, fluor), mert ezeknek nemcsak hidroxil-, hanem hidrogénvegyületeik is S. A S:-at rendszerint négy csoportba szokás osztani: 1. Haloid S., a haloid elemeknek hidrogénnel képezett vegyületei, u. m. sósav Hcl; bromhidrogénsav Hbr; jódhidrogénsav HJ; fluorhidrogénsav Hfl. - 2. Amfid S., amelyekben az egyik alkotó rész valamelyik amfid elem (oxigén, kén, szelén, tellur); ilyen amfid S. tehát a kénsav H2SO4; Szelénsav H2SeO4; tellursav H2TeO4; salétromsav HNO3; bórsav H3BO3; foszforsav H3PO4; kovasav H2SiO4; arzénsav H2AsO4; antinonsav H3SbO4 stb. - 3. Szulfo-S., amelyek oxigén helyett ként tartalmaznak, p. szulfoarzénsav H4AsS4; szulfoantimonsav H4SbS4. - 4. Karbon- v. organikus S., amelyekben szén (C) fordul elő. Ez utóbbiaknak a száma a legnagyobb; ilyenek p. az ecetsav H(C2H3O2); oxálsav H2C2O4); borkősav H2(C4H4O6) stb. A három első csoportot ásvány-S.-nak is szokták nevezni. A különféle S. vizben részint oldódnak, részint vizben oldhatatlanok (p. sztearinsav, olajsav). A vizben oldható S. maró, savanyú ízüek és a kék lakmusz oldatát megvörösítik. Valamennyi savnak közös sajátsága, hogy bázisokkal (l. o.) összehozva cserebomlás révén viz és valamiféle só képződik belőlük. A különböző S. a közélet szempontjából is igen fontos vegyületek, mert közülök nagyon sokat használnak az iparban (p. sósav, kénsav, salétromsav), az orvosi gyakorlatban (p. foszforsav, szalicilsav), a háztartásban (p. ecetsav, citromsav) stb. L. még Szulfokarbonsavak.
