V.
V.
Az albizottságnak május 11-dikén tartott üléséről Gorove István ezeket írja:
A hadügyi költségek minő természetére nézve Ghyczy egy formulatiót proponál:
«A hadügyre nézve a közösség Magyarország és ő felsége országai és tartományai közt a pragmatica sanctio szerint csak a kölcsönös védelem kötelességében áll. Magyarország ezen kötelességet eddig is fennálló törvényeink szerint mindig teljesítette, jövőre pedig annak sikeresebb teljesítése végett kész arra, hogy a hadügyek összes költségei közösek legyenek, olyképen, hogy azon quota, mely szerint ezen költségekhez Magyarország járulni fog, előleges értekezés útján, kölcsönös egyezkedés által állapíttassék meg.»
Nem igen volt világos, Ghyczy miért hozta e szerkezetet javaslatba, de fejtegetéseiből kiderűlt, hogy, midőn a kötelesség elvállalásáról azt 518akarja mondatni, hogy: a nemzet kész reá, azt akarja kifejezni, hogy csak az egyezkedés után s annál fogva kész erre; ha tehát egyesség nem jönne létre, a hadügy állapota visszaesik az 1848-ig volt statusba. Erre röviden azt felelé Deák, hogy hisz a mit most készítünk, úgy is csak javaslat, s ha az egyezkedésből semmi nem lesz, minden a régi állapotban marad. E formulatio nem is idézett elő semmi vitát. Deák azt mondta reá, hogy nem egyéb, mint kapczáskodás a szó miatt.
Ezután Andrássy állott elő egy indítványnyal. Kérem, mondja, egy eszmét pendítek meg, méltóztassanak meghallgatni, s ha nem tetszik, el lehet vetni, s ez eszme az: hogy a rendes hadseregen kívül Magyarország oly esetekben, midőn a birodalom vagy az ország érdekei úgy kívánják, a közös hadseregen kívül külön erőt szervezhessen. Ez hosszabb vitára adott alkalmat. Majdnem mindenki szólott hozzá. Andrássy párszor visszatért reá, de nem találtatván fel a vonal, a hol a rendes esetek végződnek s kezdődnek a rendkívüliek: eszméje nem fogadtatott el, főleg azon nézetnél fogva, hogy ebben úgy sem fogja akadályozni az országot senki és semmi törvény. Andrássy ez oda vetett eszméjének – a csak úgy eszébe jutottnak – mellőzését zokon vette, és bukását egy anekdotával illustrálta a fákir biróról és az oltárkép rámájáról.
Lónyay Menyhért az albizottság május 11-dikén tartott üléséről ezeket írja:
Andrássy: Mikép fedeztessenek a közöseknek elismerendő kiadások?
Deák: Egyik eszme: azon költségek fedezése, melyek közösek, a magyar országgyűlés teendőjéhez tartozik.
Ghyczy: Kölcsönös egyetértéssel állapíttatik meg a hadi arány. A sanctio pragmatica az alap; meg szeretné tartani a vonalt, mely abból következik; továbbá miben concessiót tenni kívánunk. A közös védelem folyik a pragmatica sanctióból; de mi határoztuk meg esetről-esetre az arányt. A redactio ellen szól. Hát ha meg nem egyezünk – a fejedelem határozza meg. Az egyesség egyes phasisain bírjunk hatással. Ezt kívánja a redactióban kifejezni. A közösség a kölcsönös védelemre szorítkozik; a mi azon túl van, azt esetről-esetre teszszük.
Redactio: «A hadügyre nézve a közösség Magyarország és ő felségének többi országai és tartományai között a pragmatica sanctio szerint csak a kölcsönös védelem kötelességéből áll. Magyarország ezen kötelességét eddig is fennálló törvényei szerint mindig teljesítette, jövőre pedig annak sikeresebb teljesítése végett arra, hogy a hadügynek összes költségei közösek legyenek, kész olyképen, hogy azon quota, mely szerint ezen költségekhez Magyarország járulni fog, előleges értekezés után, kölcsönös egyezkedés által állapíttassék meg.»
Deák: Régibb védelem volt a banderialis rendszer – csak ha a király hivatta az országból, ő fizette; sok átalakuláson ment ez keresztűl a török 519háború alatt; 1715-ben a védelmi rendszer átalakult; állandó hadsereg «valida et stabilis militia»; arra való költséget ajánlott az ország. Fogadjon ő felsége részint belföldiekből, részint idegenekből, sine stipendio fenn nem lehet tartani. Ekkor megalkudtak a hadi adó iránt ő felségével. Ekkor a fejedelem absolut uralkodó volt, most a trónbeszéd is mondja, hogy itt is, Lajtán túl is van alkotmány: tehát érintkezzetek velök. Ha most ajánlunk is e czélra adót, nem egyezkedhetünk ő felségével, az arányt tehát a kölcsönös egyezkedés útján kell megállapítani. Nem csak a kölcsönös védelemről, de az együttes védelemről van szó. Nem idegen hatalom. Együttes védelmet föltételez a sanctio pragmatica. Az aggodalmat nem érti. Ha kimondjuk, hogy együttes legyen a védelem, az arányról szólani kell. A Ghyczy redactiója nem helyes. Ha érthető is a scrupulus, nem itt adandó elő, de az elején. Ez nem logika. Ghyczy: Igaz!
Andrássy: Az előbbi redactiót helyesli. Bele óhajtaná tétetni, hogy ha az ország a rendes hadseregen kívül rendkívüli erőt szervezne, ennek költségeit maga viseli. A rendes költségeket quota határozza meg. Szükségesnek tartja, hogy Magyarország befolyása a külpolitikára világosan biztosíttassék.
Ivánka: Andrássy módosítványát, hogy az ország a rendes hadseregen kivül rendkivűli erőt szervezhessen és ezt maga fizesse, szívesen elfogadja; a külpolitikára való befolyás gyakorlata magából folyó jog.
Apponyi: A redactiót helyesli. Ha bizonyos lenne az alkotmányosság a Lajtán túl! Ezek mind javaslatok, föltételekhez vannak kötve. Ha sok reservatát teszünk, két tűz közé jövünk: a kormány és az alkotmányossá leendő népek közé. Ők addig mindig aggodalommal lesznek, míg Magyarország támaszát nem nyerik meg. Midőn közös védelemről van szó, akkor csak bizonyos föltételeket tenni, nem tartja helyesnek. Andrássy véleményében nem osztozik.
Tisza: Egészen eltérők nézetei a hadügyre nézve. Átlátja, hogy Ghyczy indokolásának helye az elejére való, de azt kívánja, úgy mint Ghyczy tette, hogy hozzátoldassék, hogy a quota időről-időre előleges egyezkedés útján állapíttassék meg. Ez természetes, mert változnak a védelmi rendszerek. Andrássy eszméjét elfogadja, sőt szereti. Nem kívánjuk az aggressiv politikát; arra nem folyhatunk be, ha csak bele nem teszszük, hogy a rendkívüli eszközöket a magyar törvényhozás adja meg.
Nyáry: Védelmi rendszer mi? azt ő nem tudja; ő Apponyinak most nem tudna felelni. Ha a.... rendszer helyes, majd szólunk róla. Meg kell a rendes és rendkívüli eseteket különböztetni.
Ghyczy: Andrássy a mit mond, nincsen összeköttetésben avval, mit ő mondott; azonban osztozik véleményében. Az aggodalmakat szüntessük meg. Föltétel, hogy javaslatok maradjanak, præcedenseknek ne vétessenek.
Deák: Koczkáztat egy észrevételt. Visszamentünk Ghyczy scrupulusa miatt. Andrássy észrevétele más. Különítsük el a két tárgyat. Ghyczyé tartozik a költségekre, Andrássyé az egész hadügy végére. Nem lát veszedelmet 520a Ghyczyében, de az elejére való. Szereti a scrupulust megszüntetni. A költségeket együtt tegyük ki. A quotát örökre nem lehet megállapítani, tehát az «időről-időre» bele jöhet. A quotát mindenüvé tenné, beletenné már a külügyeknél is; a hadügyet így lehetne formulázni: (olvassa)
Ghyczy: Nem szereti, mert a Lajtán túli alkotmányosságnak tartoznánk a mi alkotmányunkat subordinálni; nem szereti ennélfogva; nem akarja elismerni az együttest; a kell elismerést se szereti, de készek vagyunk.
Deák: Ez szóba kapczáskodás; nem lát alapos scrupulust benne.
Somssich olvassa a sanctio pragmatica 1. §-át: «pro stabiliunda unione.»
Deák: Mi a különbség abban: együttes védelem és együttes erőveli védelem, mondja meg az Akademia elnöke. Ghyczy másik scrupulusát a fölirat már szétoszlatta; benne van, hogy ők is alkotmányosak. Olvassa a föliratot. A motivatiót fölöslegesnek találja, de nem bánja, ha úgy jön, mint formulázta.
Nyáry elfogadja Deák új redactióját.
Deák: A hadügy kezdete más lenne. Dictál:
«A hadügyet illetőleg a magyar korona országai és ő felségének többi országai között a közösség a sanctio pragmaticából folyó együttes erőveli kölcsönös védelem kötelességéből áll, s e kötelességet a törvények értelmében híven teljesítette mindenkor az ország. Tekintetbe véve tehát azt is, hogy ő felségének többi országai, melyeket eddig ő felsége mint absolut uralkodó maga képviselt, ezentúl alkotmányos jogokkal fognak bírni, a hadügy közösségére nézve a következőket véljük mint elveket megállapítandóknak:
a) Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenűl fenmaradván, mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar seregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.
b) c) d) e)
Ghyczy: Megint van scrupulusa.
Andrássy: Már most az ő indítványa kerül elő.
Hollán: A szabad ajánlkozásra kevés tér marad; helye leend, midőn a védrendszer meg fog változni. Hollán helyesli.
Ivánka a szabad ajánlkozás útján szervezett haderőben nem lát sokat, csakis az átalános védkötelezettség fejleszti ki az erőt.
Nyáry nem akarja a katonai oldalát fölvenni, ahhoz nem ért. Exceptionalis esetek vannak, mint pl. most, tehessen a maga királyának külön ajánlatot. Közjogi szempontból pártolja.
Tisza pártolja Andrássyt.
Deák: A mi a reservákat illeti, azokra nézve azt hiszi, hogy mivel Magyarország ajánlja meg az ujonczokat, az ország jogáról tökéletesen van provideálva. Eddig ujoncz-insurrectio az országgyűlés által ajánltatott meg. 521Rendkívüli eset alatt nem a reservák behívását értheti Andrássy. A védrendszert úgy is az országgyűlés határozza meg. Lehetnek oly viszonyok, melyek rendkívüli erőfeszítést kívánnak. Nem bánja, hogy megemlítsük, a kifejezéstől függ minden. Olvassa:
Tisza: Többet akarna, de nem bánja.
Ghyczy: Van scrupulusa.
Andrássy: Ő csak a külügyi dolgokra való befolyást akarja biztosítani; elfogadja a Deákét.
Deák: Vegyük gyakorlatilag. Ha az ország nem provideálna arról, mi történnék rendkívüli esetekben? Az erőszaporítási jog mindig megvan, az nem kíván provisiót. A nagy veszély esetére kell. Előre nem lehet provideálni. Nem az ország jogát akarja fentartani, hogy adhasson többet is: ez a joga mindig megvan.
Marad az első szerkezet.
