XII.
XII.
Az albizottság junius 8-dikán tartott üléséről Lónyay Menyhért ezeket írja:
Tisza Kálmán javaslata a közös ügyek miként kezelésére nézve.
Mindenek előtt megjegyzem, hogy a mennyiben ezen vázlat folytán a pragmatica sanctióból reánk háramló kötelességekről lesz szó, én ezen kötelességeket egyedül azon esetben tartom létezőknek és teljesítendőknek, ha Magyarország irányában is teljesíttetnek azok, a miknek ama két oldalú szerződés szerint teljesíttetniök kell.
Egyébiránt a közös viszonyokból eredő ügyekre vonatkozó bármely megállapodásnak tettleg életbeléptét ugyanazon alapföltételekhez kötöm, a melyeket vázlatában Deák Ferencz felállított.
Kiinduló pontom a kezelési mód meghatározásánál nekem is a pragmatica sanctio – azon igaz értelemben, melyet a képviselőház válaszföliratában kifejtett.
A trónöröklés rendének és a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásnak meghatározásán kívül két főeszme van a pragmatica sanctióban kimondva: az egyik a közbiztosság s ebből folyólag a kölcsönös védelem, a másik Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságának, mint az egész elfogadása föltételének, sértetlen fentartása. E kettőnek figyelembevételével készítettem e vázlatot.
A kölcsönös védelemnél fogva bizonyos kötelességek háramlanak 537reánk; módról kell tehát gondoskodnunk, a mely szerint kötelességünknek czélszerűen megfelelhessünk a nélkül, hogy hazánk törvényes függetlenségét veszélyeztetnők.
A közös biztosság béke idején a külügyi összeköttetések, háború idején a hadsereg által tartatik fenn. A czélszerűség e szerint azt követeli tőlünk, hogy a külügyekre, a hadügyekre – a mennyiben azt a kölcsönös védelem valódisága megkívánja – és az ezekre szükséges költségekre nézve ő felsége többi országai- és tartományaival egyetértőleg intézkedjünk. Az azonban, hogy ez intézkedés közösen együtt történjék, nem kötelességünk és, nézetem szerint, nem is szükséges.
Az 1848-diki III. czikk 13-dik szakaszában az ő felsége személye mellett lévő miniszter befolyásával rendelé a közös viszonyokat elintéztetni; az 1861-diki első fölirat pedig azt mondja, hogy «az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak úgy, mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett, vagyunk hajlandók esetenkint érintkezni».
A hazai törvényhozás ezen két megállapodása ad nekem irányt a közös viszonyok mikénti kezelését illetőleg.
Önálló szabad nemzetek az őket közösen érdeklő ügyekre nézve kormányaik útján érintkeznek. E kormányok készítik kölcsönös megállapodás folytán a netalán szükséges törvényjavaslatokat, s így terjeszti azokat alkotmányos államban mindenik saját országának törvényhozása elébe. Ha önállásunkat teljesen megóvni akarjuk, nálunk is ez kell, hogy a közösen érdeklő viszonyok elintézésének rendes módja legyen.
Megeshetik azonban ily módon, hogy nem jövén létre egyetértés, nem lesz megállapodás, s ez oly országokra nézve, melyek között semmi állandó kapocs nincs, bajt nem okoz; de nálunk, hol a közös fejedelem állandó kapocs a magyar korona országai és az uralkodása alá tartozó többi országok és tartományok között, a három fentebb kijelölt tárgyra, de csak is arra nézve megállapodásnak minden esetben létre kell jönni.
Az ily czélból teendő intézkedések módozatának, nézetem szerint, három főkelléke van; az első, hogy lehetőségig kevés idővesztéssel jőjjön létre az egyetértés; a második, hogy minden esetben legyen megállapodás; a harmadik, hogy hazánk törvényes függetlensége megóvassék, azaz sértetlenűl fennálljon azon elv, hogy Magyarországra nézve törvényeket, kötelező erejű határozatokat senki nem hozhat, csak a törvényes országgyűlés és a törvényesen megkoronázott magyar király, a végrehajtó hatalmat pedig nem gyakorolhatja más, csak a törvényesen koronázott magyar király és az is a törvény korlátjai között az abban meghatározott közegek útján.
A föntebbiek megtartásával a következőkben lenne a kezelési mód megállapítandó:
A törvényhozási intézkedésekre nézve a két miniszterium előleges 538értekezés folytán egyértelműleg elkészítvén a javaslatokat, mindenik saját törvényhozása elébe terjeszti azokat.
A törvényhozások tanácskoznak felette, meghatároztatván, hogy legfeljebb két izenetváltásnak van helye ugyanazon törvényhozás két háza között, és ha ez által egyetértés nem jön a két ház között létre, mindkettőnek tagjaiból saját szabad választása folytán egy országos küldöttség alakíttatik, mely az egyetértést gátló pontok felett, ha az eltérő nézeteket egyeztetnie nem sikerűl, szavazattöbbséggel határoz, mely határozat mint az illető törvényhozás végleges megállapodása tekintendő.
Megjegyzem, hogy ha nálunk és a másik részen is érvényre jut azon alkotmányos elv, mely Angolhonban gyakorlatban van, hogy a felsőház a budgetet egészben elvetheti ugyan, de nem módosíthatja azt: az eljárás épen azon tárgyra, a költségekre nézve, mely minden évben rendszeresen kell, hogy előforduljon, sokkal egyszerűbbé és rövidebbé válik.
Ha a magyar országgyűlésen és ő felsége többi országainak és tartományainak ezen ügyekben jogosúlt bármely néven nevezendő és bármiként szervezett törvényhozásában létrejött megállapodások eltérnek egymástól, mindenik testület választ saját kebeléből a paritás alapján egy küldöttséget; az így választott két küldöttség felváltva Magyarország és a többi országok valamelyik fővárosában összejön, javaslatot készít és azt helybenhagyás végett mindenik az őt kiküldött testület elébe terjeszti.
Oly esetekben, midőn a két miniszterium valamely készítendő javaslatra nézve megegyezni nem tudott, bejelentvén ezt az illető törvényhozásnak mindenik, azonnal a most leírt javaslatkészítő küldöttség lesz megválasztandó, és ezen esetben az az által készített javaslat tárgyalásánál ugyanazon országgyűlés két háza között két izenetváltásnak lesz helye, míg ha a küldöttség választását a miniszteri javaslat tárgyalása már megelőzte, csak egy izenetváltás lesz megengedhető, és ha bármelyikében ezen eseteknek a két ház között egyetértés nem jön létre, következik a már említett országos küldöttség megválasztása, mely saját országgyűlését illetőleg végérvényesen határoz.
Azon rendkívüli esetekben pedig, ha a magyar országgyűlés és a többi országok és tartományoknak erre jogosított törvényhozása között ily módon egyetértés nem jött volna létre, mindkettőnek megállapodása a közös fejedelem elébe terjesztetik, ki vagy az egyiket vagy a másikat szentesítvén, az minden pontjaiban átalánosan kötelezővé válik.
Mind a külön országos küldöttségek, mind a javaslatkészítő vegyes küldöttség önmaguk választják elnökeiket, tollvivőjöket stb., és ülései mindeniknek nyilvánosak.
A végrehajtást illetőleg a külügyre nézve, gyakorolja azt a közös fejedelem az oldala mellé rendelt magyar miniszter és a többi országok és tartományok egy miniszterének befolyásával, jogában állván magát az uralkodó ház minisztere által, ki sem egyik, sem másik résznek minisztere nem 539lehet, helyettesíttetni. A fejedelem összes országait illető okmányoknál mindkét kijelölt miniszter aláírása szükséges, míg az egyiket vagy másikat külön érdeklő okmányoknál csak az illető miniszteré kívántatik.
A hadügyre nézve a fejedelemnek, mint főhadparancsnoknak, személye mellett egy főhadparancsnokság szervezendő, mely mindazokat illetőleg, melyek a hadügy körében a közbiztosság szempontjából egyetértőleg kezelendőkül törvény által kijelöltettek, az országok erre megbízott minisztereinek ellenjegyzése mellett a fejedelem nevében intézkedik.
Az ezekre szükséges költségek a fentebb leírt módon megállapíttatván, azok illető részét mindenik miniszterium behajtja a kormányzata alá tartozó országokban, és beszolgáltatja rendeltetésökhöz képest vagy a külügyi vagy a hadparancsnoksági pénztárba.
Ezen pénztárak felett az ellenőrködést mind a magyar korona országainak, mind ő felsége többi országai- és tartományainak illető minisztere gyakorolja, és az azokról szóló számadások a törvényhozó testület elébe terjesztés végett mindeniknek évenkint átadatnak. A jövő budget megállapítására szolgáló adatokat ugyancsak ezen pénztárak kezelői szolgáltatják ki az illető miniszteriumoknak.
Végre megjegyzem, hogy az előadott módon csak azon, itt elősorolt ügyek kezelendők, melyeknek egyértelmű intézése a pragmatica sanctióból folyó kötelesség; az államadósságok ügye külön lesz szabályozandó; a kereskedelmi ügy pedig a vele rokontermészetű tárgyakkal egyetemben, valamint az indirect adók is csak időről-időre kötendő szerződések (tractatusok) útján lehetnek egyértelmüleg intézendők, illetőleg megállapítandók.
