XIV.
545XIV.
Az albizottság junius 21-diki ülésében – írja Lónyay Menyhért –Andrássy Gyula gr. így folytatta javaslata dictálását:
A végrehajtó hatalmat illetőleg azon tárgyakra nézve, melyek a fennebb körvonalazott bizottságok körébe tartozván, sem a magyar korona országainak, sem ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartozhatnak, egy közös miniszterium volna felállítandó.
E miniszterium a közös ügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viselhetné, azokra közvetlen befolyást nem gyakorolhat.
Mindenik bizottságnak joga lesz kérdéseket intézni a közös miniszteriumhoz vagy a szakok szerint annak illető tagjához. Kérhet azoktól feleletet és felvilágosításokat; ugyanazért a közös ügyek miniszteriumának jogában álland, és, midőn arra felszólíttatik, kötelessége is leend, úgy egyik, mint másik bizottság kebelében megjelenni, felelni és felvilágosításokat adni.
A közös költségvetés megállapítása lenne e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedűl azon költségekre terjedhet, a melyek az ezen közös ügyek megállapítására nézve alkotandó törvényben közöseknek lesznek kijelölve, a közös miniszterium mindakét külön felelős miniszteriumnak befolyásával fogja készíteni, s azt mindegyik bizottságnak külön tárgyalás végett előterjeszteni. A bizottságok körében a tárgyalás és megállapodás a fentebb körülírt módon fog eszközöltetni.
Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindegyik azon kulcs vagy arány szerint, mely a javaslatnak t) pontjában körülírt módon előre megállapíttatott, a közös költségből reá eső részt viselni.
Ezen közös költségekre nézve is a kivetés, behajtás és adórendszernek megállapítása Magyarországra nézve a magyar országgyűlést és ő felsége magyar felelős miniszteriumának köréhez tartozván, a magyar miniszterium az országgyűléshez terjesztendő költségvetésbe is felveendi azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az említett kulcs szerint Magyarországra esnek. Ezen rovatok azonban a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők. A magyar miniszterium behajtatván az ekkép megállapított összegeket, azokat a kitűzött időre az illető közös miniszteriumnak átszolgáltatja, mely a fentemlített összegeket számadás mellett kezelvén, felelős leend az általvett összegeknek a kitűzött czélokra leendő fordításáér.
E számadások megvizsgálása az említett bizottságok köréhez tartozván, azok e számadásokra nézve is a fentebb körülírt módon fognak eljárni.
Hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek mint közös ügyek az érintett bizottságok köréhez tartoznak. Ezeket is, legyenek 546bár külügyre, hadügyre, pénzügyre és illetőleg államadósságokra vonatkozók, a közös ügyek miniszteriuma mindkét bizottságnak külön terjeszti elébe, melyek is azok felett a fent körülírt módon határoznak.
A fejedelmi jóváhagyással megerősített határozatokat ő felsége a birodalom mindkét részének külön felelős miniszteriuma által fogván kihirdettetni, a végrehajtást, a mennyiben ezek körébe tartoznék, ugyanezek által teljesítteti.
A mi a közös miniszterium felelősségét és annak módját illeti, felelős lesz a miniszterium minden tagja azokra nézve, mik köréhez tartoznak és az egész miniszterium együtt oly intézkedésekre nézve, melyeket együtt állapított meg.
A bizottságok föloszlatása ő felsége rendeletéből a közös ügyek minisztereinek felelőssége mellett történik, kiknek ezáltal módjukban van az illető országgyűlésekre hivatkozni. Ily esetben azonban mindkét bizottságnak egyszerre kell feloszlattatnia. Az új bizottságok még ugyanazon országgyűlési ülésszak alatt lesznek összehivandók.
Mindegyik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megszegése vagy hivatalból való visszaélés miatt szükségesnek látja, a közös miniszteriumnak vagy a miniszterium egyes tagjainak perbefogását indítványozni és ezen indítványt írásban a másik bizottsággal közölni. Ha a perbefogást mindegyik bizottság szavazatának kétharmadával elhatározza, e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.
Mi módon legyen az ekképen elhatározott pörnek birósága alakítandó, a két bizottság egyetértésével megállapítandó külön szabálylyal fog elhatároztatni.
Az itélet azonban továbbra ne terjedhessen, mint a hivatalból való elmozdításra és azon jog elvesztésére, hogy az illető közbizodalmat föltételező hivatalt viselhessen. A büntető eljárás a föntebbi fő-törvényszékek köréhez tartozván, ezek által folytattatik.»
Deák: A végeldöntésben különbözik. Andrássy a delegatio delegatiójára bizza, ő a delegatióra.
Andrássy motiválja. Somssich egyenlőnek tartja a Tisza indítványával, ő nem. Van köztük hasonlatosság, nem is. A külömbség az, hogy a Tisza módja szerint a fejedelem maga határoz, az ő módja szerint csak befoly a tőle kinevezett elnök által. A Tisza inditványa absolutismus, az övé nem, minthogy a sanctio joga úgy is megvan a fejedelemnek, a mi egyenlő a vetóval. Sehol a világon együtt nem tárgyal két ház. A Reichsrath házszabályait idézi, hogy két ház együtt ott soha se határozhat. Olvassa a szakaszt, a melyben benne van a közös conferentia, továbbá a Dringlichkeitsfall-ról szólókat.
Deák: Könnyű nekik oda át: ott a 13. §. A két ház nem egyenlő alapokon áll, nálunk két egyenjogú fél áll egymással szemben. A parlamenteknél a felső ház csak moderatornak van oda téve.
Andrássy védi eszméit. Deáknak minden alapos ellenvetései mellett is 547visszamegy a Reichsrath szabályaira. Két külön miniszterium lévén, a delegatio két külön parlamenti testületet képez; nem szavazhat együtt. Oly homogének az érdekek, hogy ily delegatio delegatiójának esete alig fog előfordulni. Az az argumentum, hogy két fél fog compacte egymás ellen állani, a 40 és 40 között is lehető.
Deák: 40 és 40 között lesz majoritás. Somssich argumentuma nem az, hogy mindig a többség fog választani, mindig két fél lesz. Somssich azt mondá, hogy végeredményében a fejedelem fog elnöke által a delegatiónál határozni. A különbség Andrássy és Tisza között abban van, hogy Andrássy akar közös miniszteriumot, Tisza nem. Az indítvány szerint fölösleges a delegatio; mindegyik országgyűlés küldjön ki 5 és 7 tagot, és ezek majd elvégeznek mindent.
Andrássy: Az az aggodalma, hogy ha a 40 német együtt tart, a magyarok közül csak egy kell hozzá, hogy minoritásba jőjjünk. Horvátország a mi delegatiónkban ül, s tőle függ benünket kisebbségbe juttatni. Előhozza a német kérdést.
Nyárynak nem tetszik Andrássy indítványa.
Gorove Andrássyt pártolja.
Lónyay Deák mellett szól.
Tisza Andrássy sok argumentumát helyesnek tartja, de ezek mind az ő javaslata mellett szólnak. Ily végeldöntő testület szükségét nem látja.
Pontonkint tárgyaljuk.
Apponyi: A főföltétel az alkotmányosság mind két félnél. Ebben nem egyeznek a Tisza és Andrássy indítványai. Nyilvánosaknak kell a tárgyalásoknak lenniök; ez nem szünhetik meg, pedig Andrássy indítványa szerint ép a legfontosabb ügy zárt ülésben döntetnék el. Egyiknek győzelme a másiknak vereségét vonná maga után.
Nyáry: Nekünk a többi tartományokkal soha érdekegységünk nem leend. Ők nem élhetnek, ha rajtunk nem élősködnek. A Deákét egyszerűbbnek tartja, mint az Andrássyét.
Andrássy: Nem tartja magát Apponyitól legyőzöttnek. Az alkotmányosságot ő is szereti. Indítványa expediens, mely az alkotmányosság elvét nem változtatja meg. Alkotmányosabb eszme, hogy nem a fejedelem dönt, habár elnököt nevez.
Apponyi: Észrevétele csak a nyilvánosságra vonatkozott. Az a delegatio nyilvánosság nélkül határozna.
Andrássy kimondja, hogy az ő indítványa nem fogadtatott el.
Csengery olvas.
Ghyczy: Elégnek véli, ha csak a szavazatokat összeszámlálják mindkét helytt, és ne jőjjön össze a két bizottság egy helyütt.
Deák: Az együttszavazásban okot scrupulusra nem lát; ott semmi discussiónak helye nincs. Nem bánja, ha korelnök elnökölne.
548Ghyczy: A fölterjesztés mégis onnét történik; discussiók mégis lesznek.
Deák újra a szavazatoknak egy helyütt összeszámítása mellett szól; a két elnök és jegyzők jönnének össze, s ott is ugyan az az eredmény állana be.
Tisza: Fél, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésénél lesznek discussiók. Nem kivánatos, hogy ily együttes ülések esete sokszor forduljon elő. Pedig nagyon gyakran lesz. Az egyik többség ugyanis mindig fogja tudni, melyik lesz a nyertes, s ennélfogva az izenetek útjáról majd letérnek.
Deák: Nem is akar sok izenetet, de gyors eldöntést. Az izenetek a felvilágosítás eszközlésére valók.
Nyáry: Három jegyzőkönyv szükséges: magyar, német és közös. Ő nagyon fél, hogy a jegyzőkönyvnél lesz közös discussio.
Ivánka: Legyen korelnök.
Andrássy: Neki van észrevétele. Egyszerű többség helyett absolut többséget kíván. Az elnök adja a kormánynak tudtára a határozatot.
Csengery kettős elnökséget kíván, mint az egyházaknál a protestánsoknál.
Deák elfogadja a kettős elnökséget. Az absolut szótöbbséget is elfogadja. Ennélfogva a megfelelő 10-dik alienába ez jön: «a bizottsági összes tagok absolut» az «egyszerű» helyett. A 12-dik alienában a ketős elnökség helyén: «a két bizottság elnökei együtt elnökölnek, kiknek azon hatáskörük» stb. ugyon oda jön: «A határozat hozatalára a két bizottság összes tagjainak absolut többsége kivántatik».
Andrássy az izenetek számát nem kivánja megemlíteni; több izenetet kiván.
Ivánka hármat kíván.
Deák elfogadja.
A 15-diknél.
Nyáry oly utasítást kíván, minőt mi a korábbi küldöttségeknek adtunk.
Deák: Ezeknél a kérdéseknél a törvény úgy is meghatározza a korlátokat; itt van az utasítás. A törvényhozási jog nálunk a nemzeti; gyakorolják a képviselők korlát nélkül. A magyar törvényhozás volna hivatva a közöseket in corpore végezni a másik rész országgyűlésével. Ezt akarjuk kikerülni meghatalmazottak, a delegatiók által. Utasítást nem kíván adatni, azok iránt adhat az országgyűlés utasítást, melyeket ismer, tehát neki azon tárgyakat előbb tárgyalni kellene; azok ismerete nélkül nem adhat utasítást; meglehet, más utasítást adna, ha a részleteket ismerné; felmerűlvén új körülmények, ismét utasítást kellene kérni. Azokra nézve pedig, miket Nyáry említ, az utasítás benne van és leend a törvényben.
Nyáry előhozza a mostani háború kérdését; ily esetekben a magyar országgyűlésre tartoznék az eldöntés.
Csengery: Ezekről a 14. §. szól.
549Eötvös pár szó módosítást ajánl. Belé kívánná tétetni: «a törvény által kijelölt ügyekben és módon».
Ghyczy: A bizottságok nem az országot, de az országgyűlést képviselik; ezt kívánná kifejeztetni. Az egész passust a motivatióból ki kívánja hagyatni.
Az Eötvös módosítása elfogadtatik.
A 20. §-ból Tisza ki akarja hagyatni az államadósságokat.
Enumeratió kimarad.
Ghyczy «ország» helyett «országgyűlésnek» kívánja.
Nyáry azt akarja, hogy míg az országok budgetje nincsen meghatározva, addig a delegatiók határozata végre ne hajtassék.
Deák formulázza.
Ghyczy még bele akarja tétetni, hogy semmit végre nem lehet hajtani, míg a delegatio határozatait az országgyűlés jóvá nem hagyja.
Andrássy: A 14. §-t elég világosnak nem látja; a 22-nél azt mondja, nincsen benne, mi történnék, ha az országgyűlést eloszlatják: megszűnnék-e a delegatio?
Nyáry bele kívánja tenni, hogy az országgyűlések feleletre vonhassák a delegatusokat.
Deák: Veszélyesnek tartaná, ha belemenne a feloszlatás. Országgyűlést feloszlatni könnyű dolog. Nem engedi meg a feloszlatását a delegatiónak; ha az megvan, meg kell lenni a revocatiónak is; mindkettő veszedelmes. Ha az országgyűlés eloszlik, a delegatio is eloszlik. Magát a bizottságot külön feloszlatni nem lehet.
Eötvös Deákkal tart.
Deák: Egyenesen veszedelmesnek declarálja a foloszlatási jogát a fejedelemnek a delegatiók irányában. A fejedelem, ha nem kedvező delegatusokat küldenek, annyiszor a mennyiszer feloszlathatja.
Eötvös: Egyetért Deákkal. Fejtegeti, minő veszedelmes lenne, minthogy azon közös miniszterium oszlathatná fel, mely nekünk nem felelős.
Az albizottságnak junius 21-dikén tartott ülésben – írja Gorove István – Andrássy folytatta javaslatának tollba mondását. Elvégeztetvén ez, Andrássy még egyszer szólott, de eszméje ellen az a nyomatékosnak látszó ellenvetés hozatott fel Tisza és Ghyczy által, hogy minek tehát ott az egész delegatio eljárása, ha utolsó stadiumban egy kisebb albizottság dönt, s az egyet nem értés esetére a fejedelem által előre kinevezett elnök? Vajjon nem egyszerűbb volna-e, hogy ekkor az egész delegatio helyett az országgyűlések küldjék ki azonnal az albizottságot. S a fejedelem által kinevezendő elnök a meg nem egyezés esetére nem-e az, mit ők indítványoznak: hogy ekkor a fejedelem döntsön egyenesen?
Deák ez egész tárgyalást egykedvűen vette, fölkelt, sétált, kiment, szóval nemtetszését minden módon kitüntette. Az egész 15-ös választmányban 550csak én pártoltam Andrássyt, és fogom, ha alkalom lesz rá, máskor is, a 67-esben és az országgyűlésen is pártolni. Andrássy javaslata így mellőztetvén, újból elővétetett Deák javaslata.
