I.
I.
A képviselőház 1867. márczius 2-dikán tárgyalta az 1867-dik évi közterhekre vonatkozó miniszteri előterjesztés határozati javaslatának harmadik pontját: «3. A megyei és kerületi törvényhatóságok folytonos gyakorlatában voltak azon jognak, hogy saját beligazgatási költségeikről a költségvetést elkészítették, azt az illető kormányszékhez, az 1848-diki törvények szerint a belügyminiszterhez felterjesztették, s a helybenhagyott költségvetés szerint az adót az egyes adózókra kivetették, beszedték és pontos számadás mellett a kitűzött czélra fordították. A törvényhozás fog jövőre nézve intézkedni az iránt, hogy e részben a megyék és kerületek ezen önkormányzati jogukat, a jelen év végétől kezdve, miképp gyakorolják; miután azonban minden közterhek ki vannak már ezen évnek folyamára vetve, s a befizetett és még hátralékban levő adók iránti számítások, úgy a kétféle behajtás nehézségei végtelen bonyodalmakkal járnának, melyek utóbb is alig lennének tisztába hozhatók: meghatalmaztatik a felelős miniszterium, hogy a már ezen évre kivetett, s általa beszedendő adók összegéből minden megyének és kerületnek annyit adjon ki, a mennyit a megye s illetőleg a kerület által megállapítandó s a belügyminiszternek is fölterjesztendő, s ez által jóváhagyandó megyei és kerületi kölségvetés igényel, ezen összeget a megye s a kerület számadás terhe alatt saját tisztviselői által kezelje s a beligazgatás költségeire fordítsa.»
Tisza Kálmán módosítványt terjesztett elő, mely szerint a határozati javaslat 3. pontjának első sorában foglalt ezen szavak után «a megyei és kerületi törvényhatóságok» tétessék: «szabad kir. városok»; továbbá ezen szavak után «megyék és kerületek» tétessék: «szabad kir. városok»; végre a pont végéhez e következők csatoltassanak: «A szabad kir. városok és első biróságu rendezett tanácscsal ellátott községek azon kiadásainak méltányos 365megtérítéséről, melyek azok által az igazságszolgáltatás költségeinek fedezésére fordíttatnak, a miniszterium szintén intézkedni fog.»
Deák Ferencz: Azzal, ha itt a városokat is fölemlítenők, a dolgon segítve nem volna, sőt megnevezésökkel a dolgot még homályosabbá s még rosszabbá tennők. Mert ez a §. azt mondja, hogy a megyéknél előbb az volt a jog és gyakorlat, hogy a megye elkészítette a költségvetést, fölterjesztette helybenhagyás végett, az adót kivetette, azt beszedte és a kitűzött czélokra fordította. Ez kétségtelen joga volt a vármegyének. Ezen joga az ujabb időben megszűnt; s e jogot a megyék méltán reclamálhatják. De mivel most a házi költség is benfoglaltatik az adóban, s ez az elmult két hónapra ki van vetve, ennek leszámítása pedig sok nehézségekkel járna: ezért javasolja a miniszterium a megyékre nézve azt, hogy e jelen évben ne történjék a házi adóra nézve új kivetés, hanem azon adóból, melyet a miniszterium beszed, a megyéknek költségvetése a maga módja szerint megállapíttatván, a szükséges összeget a miniszterium a megyének kiadja, s a megye azt kezeli. A városokra ez nem úgy áll: mert a városoknak is megvolt azon joguk, hogy a költségvetést megkészítették s fölterjesztették, helybenhagyása után pedig kivetették s beszedték az adót. De a városok ezen gyakorlatból nem lettek kizárva; ők ezt most is gyakorolják: ha tehát megemlítjük a városokat itt, akkor a városokat is megfosztjuk ezen jogtól, melyet nálok meg akarunk hagyni, s melyet a megyéknek is vissza akarunk adni, csakhogy most a megyénél ezt tenni nem lehet, mert az ujabb kivetés sok bajjal jár. Hogy a városok a magok költségeiket most nehezebben viselik, az igen természetes, mert a városoknak előbbi időkben sok olyan jövedelmeik voltak, a melyek tőlök elvétettek. Ilyen volt a legtöbb városban az accise, ilyen volt a laudimium, ilyen a birói illetékek: ezeket az állam mind elvette tőlök s az állam pénztárába adatta be, pedig a városok költségei most nem kevesebbek; és e tekintetben a városoknak méltó panaszuk van. Ezen oly módon remélünk segíthetni, hogy a midőn a miniszter behajtja az adókat, a városoknak költségvetéseit és e részbeli fölterjesztéseit figyelembe veszi, és az esetben, ha a város törvénykezési költségeit a rendes jövedelmekből nem győzi, a miniszterium ád neki a közös költségekből segélyt. (Közbeszólás balról: Hiszen azt kivánjuk!) Tudom, hogy ezt méltóztatnak kivánni, de ezen szóval: «szabad királyi városok», melyet a szerkezetbe fölvétetni kivánnak, a dolgon egészen segítve 366nem lenne. Csak az a kérdés, szükséges-e ezt itt külön kimondani? Ha szükséges, nem ellenzem, ha megnyugtatásul fog szolgálni; ámbár fölteszem a miniszteriumról, hogy ha ki nem mondatnék is, mindenesetre meg fogja tenni. De azt nem tartom kivihetőnek, hogy a jelen év folyamára azok a jövedelmek, melyek e czím alatt a városok pénztárába befolytak, nekik visszarendeltessenek, mert ezek a jövedelmek, melyek hoc titulo valaha a város pénztárába befolytak, most, mennyiségre nézve, sokkal nagyobbak. Az accise tizszer annyi, a laudimium, az illetékek sokkal nagyobbak. A városoknak abban lehet méltó panaszuk, hogy jövedelmök elvétetett, a nélkül, hogy költségeik kevesbedtek volna. A miniszterium majd a városoknak törvénykezési költségeik fedezésére a befolyt adókból belátása és czélszerű kiszámítás szerint segélyt fog nyujtani: és ha ezt a határozatban megemlíteni kivánják, én szivesen rá állok. (Helyeslés.)
