III.
III.
Ghyczy Kálmán meg volt győződve, hogy ugyanazon okok, melyek annyi század alatt föntartották Magyarország és Horvátország közt a kapcsolatot, ennek visszaállítását is fogják eredményezni. Az erre vezető gyakorlati eljárást illetőleg, az ő indítványa Deákéval megegyezik mindazon pontokban, a melyeket Deák az országos küldöttség jelentéséből határozati 488javaslatába változatlanul fölvett. Két nagyfontosságú kérdésre nézve a két indítvány egymástól eltér. Az egyik az, hogy Horvátország a magyar korona országainak a közös ügyek tárgyában kiküldendő delegatiójába képviselőit saját országgyűlésén maga külön választja. Időelőttinek tartotta ezen szabály megállapítását, mert a delegatio eszméje még nem vált törvénynyé, s lehet, hogy a rávonatkozó javaslat módosul, sőt végleg is megsemmisül. Megtörténhetik pl., hogy ő felsége többi országai delegatusaikat valamely közös országgyűlésen együtt fogják választani. Az ilyen módon, ugyanazon egy politikai irányzat mellett, ugyanazon egy szellemben választott delegatusok bizonyosan összhangzóbban fognak eljárni, mint a magyar korona országainak részint Pesten, részint Zágrábban különböző nézetek befolyása alatt választandó képviselői, s ez esetben a paritas elve a valóságban nem lesz meg. De továbbá, van még több viszony, a melyeknek részletei Magyarország és Horvátország közt kölcsönös egyetértéssel elintézendők, s helyes-e, hogy egyik főfontosságú pont a többitől külön választva, előre megállapíttassék?
A másik, a mihez Ghyczy nem járulhatott, hogy egyedül csak Horvátországnak országgyűlése szólítandó föl arra, hogy a magyar országgyűléshez követeket küldjön, az iránt pedig semmi említés sem tétetik, hogy e tekintetben Fiuméra nézve mi történjék. Horvátország területét illetőleg Deák indítványa is ragaszkodik az országos bizottságnak azon véleményéhez, hogy Magyarország joga Fiuméhez kétségtelen. Nem vélhetni tehát, hogy Deák indítványának az az értelme, hogy, a horvát országgyűlésnek a magyar országgyűlésre leendő meghivatása mellett, Fiume az országgyűlésre meg ne hivassék; de az indítványnak ily értelem tulajdonítható, s lehet, hogy fog is tulajdoníttatni. «Nem mondom én azt – így szólott Ghyczy – hogy Magyarország, ha a törvényhozásban részvételre jogosítottak meghivatván, az országgyűlésen megjelenni nem akarnak, e miatt közügyeit ne rendezhesse, ne koronázhasson; sőt az ellenkezőt állítom, mert képtelenségnek tartanám saját közügyeink rendezését azoknak megjelenésétől fölfüggeszteni, kik megjelenni nem akarnak; de arról erősen meg vagyok győződve, hogy a magyar országgyűlés mindaddig, míg azok, kik a törvényhozásban részesítve vannak, meg nem hivatnak, s meghivatván és megjelenni akarván, tényleg meg nem jelenhetnek, törvényesen legalább nem koronázhat, s így törvényt sem alkothat. Állítom pedig ezt különösen Fiuméra nézve.»
Szentkirályi Mór szavazatát Deák indítványa mellett tisztán mint bizalmi szavazatot kivánta tekinteni egyfelől ő felsége, másfelől a miniszterium irányában. Nem félelemből fogadta el az indítványt, mert nem tartott 489attól, a mivel Miletics fenyegetődzött, hogy ellenkező esetben Horvátország ismételné az 1848-diki eseményeket.
Miletics Szvetozár a ház szabad választásától függőnek mondotta, hogy e sarkalatos kérdésben az erőszakoskodás, vagy pedig a kiengesztelő szabadság útjára lépjen. Az elsőnek követését a német Mephistopholes ajánlja, nemcsak azért, hogy Magyarország testén nyilt sebet tartson fönn, s hogy megakadályozza a példát, a mely szerint a többi úgynevezett nyugati országok is megnyerjék országos önállóságukat, hanem azért is, hogy idővel ugyanazon joggal a területre, számra és más egyéb tényezőre nézve kisebb részt a nagyobbhoz, sőt magához Németországhoz kösse. A másik úton az örök igazság és szabadság védangyala áll, ki azt mondja, hogy Európa keleti nemzetei csupán testvéri egyetértés és egyenjogosítás által küzdhetik ki és tarthatják meg Európa nagy államai közt nemzeti összlétöket, külső függetlenségöket és belső önállóságukat, valamint alkotmányos szabadságukat.
A ház választása Magyarország jövője fölött fog határozni, még pedig nagyobb mértékben, mint a határozat a közös ügyek fölött, mert ezekben az ország önállóságának köre korlátoltatott, ellenben a fönforgó kérdésben hozandó határozat idővel ezen korlátoltság körét áttörheti, s Magyarországnak egy vele nyolczszáz éves szövetségben álló nemzet irányában tanusítandó magatartása meg fogja mutatni, vajjon más nemzetek szövetsége vele kivánatos-e, mint volt azon időben, mikor több szláv ország koronája volt szövetségben Magyarország koronájával.
Kivánta, hogy a koronázás előtt jőjjön létre az egyezség Horvátországgal, hogy az alkudozásoknál a paritas elve, a háromegy királyság egyenjoga, állami egyedisége elismertessék, s hogy Horvátországnak, ideértve Fiumét is, területi épsége és politikailag nemzeti önállása elvitázhatatlan axiomaképp fogadtassék el. Az előterjesztett határozati javaslatok azonban az érdemleges kérdéseket elnapolják, s tárgyuk csupán a modus procedendi, jobban mondva, præoccupandi. Figyelmeztette a házat, hogy a contumácio maximája Magyarországnak rossz gyümölcsöket hozna.
Manojlovics Emil tagadta; hogy az előterjesztett határozati javaslatok a társországokat contumaciálni akarnák, vagy valami modus præoccupandit akarnának megállapítani. Pártolta Ghyczy javaslatát.
Eötvös József b., vallás- és közoktatásügyi miniszter a kormány nevében elfogadta Deák javaslatát, s kijelentette, hogy ha azt a két ház 490országos határozattá emeli, az a társaságoknak a legrövidebb idő alatt összehivandó országgyűlésével a maga útján közöltetni fog.
Deák Ferencz: Ha a tárgyhoz senki szólani nem kiván, én jogomat a zárszóhoz egyedül csak annak kijelentésére használom föl, hogy az országnak területi épségére vonatkozó jogait én is teljesen és egész terjedelmökben óhajtom megóvni, s meg vagyok győződve, hogy ő felsége és a felelős magyar miniszterium azok megóvása fölött mindig őrködni fognak. Egyebet nem kivánok mondani.
A képviselőház Deák Ferencz javaslatát fogadta el, s azt a főrendek háza is április 10-dikén magáévá tette.
A képviselőház Deák Ferencz indítványára továbbá kimondotta, hogy, részint a küszöbön álló törvényhatósági rendezések, részint a következő husvéti ünnepek okából, a horvát ügy befejezése után üléseit május hó elejéig fölfüggeszti, s megbizza az elnökséget, hogy a miniszteriummal egyetértőleg tűzze ki a május hóban tartandó ülés határnapját.
