II.
II.
A junius 1-sején tartott ülés napirendjén volt a koronázási hitlevél tárgyában kiküldött országos bizottság jelentésének tárgyalása.
Halász Boldizsár úgy látta, hogy mivel ő felsége lemondott az anyagi erőre alapított uralkodásról és mint örökös király kiván uralkodni, nem lehet másról szó, mint hogy igazolja örökösödését. A miniszteriumnak tehát a magyar országgyűléshez intézett diplomatiai alakú olyan okiratokat kellene fölmutatnia, melyek kétségtelenné teszik, hogy a két trónörökös, a ki ő felsége előtt áll és él, a magyar koronához való jogáról valósággal lemondott. Erre utasíttatni kivánta a kormányt.
Csiky Sándor fölirat útján akarta megkérni ő felségét, tegyen eleget az 1861-diki országgyűléstől is kitűzött azon követelésnek, hogy V. Ferdinánd és Ferencz Károly egyenesen a magyar országgyűléshez intézett diplomatiai okiratokban mondjanak le.
Tisza Kálmán a következő indítványt terjesztette elő: «Bízza meg a képviselőház a koronázási hitlevél készítésére kinevezett választmányt, 104készítsen azonnal törvényjavaslatot, mely még koronázás előtt a törvényhozás minden tényezői által elfogadtatván, koronázás után rögtön hitelesíttessék, mely mondja ki: 1. hogy ő felsége maga is beismerte, hogy az V. Ferdinánd ő felsége és Ferencz Károly ő fensége lemondásának oly módon kellett volna történnie, a mint azt az 1861-diki föliratok mondották; hogy az országgyűlés csak, mert ezen nyilatkozat által megnyugtattatott arról, hogy ő felsége sem ragaszkodik az 1861-dik évi leirat azon elvéhez, mely szerint Magyarország az osztrák császárság tartománya lenne, állott el annak követelésétől, hogy az érintett lemondások utólag egyenesen Magyarországhoz intéztessenek; 2. mondja ki az országgyűlés óvását minden, jövendőben e tényből húzható következtetés ellen; 3. határozza meg, hogy jövőben mi módon legyen a trónlemondás Magyarországnak nemcsak külön, de előleges értesítése és befolyása mellett eszközlendő.»
Madarász József pártolta Halász véleményét, s ez értelemben indítványt terjesztett elő. Beszéde végén kijelentette, hogy, ha a ház sem az ő indítványát, sem Tiszáét nem fogadná el, a ház többsége őt «azon helyzetbe teszi, hogy a koronázáshoz megkivántató törvényes lépések hiányában a koronázást sem fogja törvényesnek tarthatni.» Madarásznak ezen nyilatkozatát a ház jobboldala nevetéssel, a szélsőbal helyesléssel fogadta.
Böszörményi László rámutatott arra, hogy az együtt levő országgyűlés már mennyit áldozott föl a magyar király jogaiból az osztrák császár részére, s kérte a házat, ne adjon föl több jogot. Azon kérdést vetette föl, hogy ha lehetetlenség V. Ferdinándtól lemondást kieszközölni, mi ennek az oka? Talán betegsége? De «vajjon akadályozná azt valami, hogy éppen ezen betegség az inaugurale diplomában megemlíttessék, hogy t. i. e miatt lehetetlen a törvényes lemondást kieszközölni?» Ferencz Károlytól pedig tán kieszközölhető a lemondás, s ha ez is lehetetlen volna, ezt is constatálni kell a koronázási hitlevélben.
Andrássy Gyula gr. miniszterelnök a jogföladás vádjára azt felelte, hogy ha bűn, hogy Európa egyik legszabadabbelvű alkotmányát visszaállították, s hogy sikerült az 1848-ban kifejlesztett ősi alkotmányt, Magyarország jogainak minden csorbítása nélkül összeegyeztetni a monarchia érdekeivel – nem a kormányt értve, de azt, kinek ebben legfőbb érdeme van, s vele együtt a többséget, mely őt meggyőződése szerint követte – ezért a bűnért ő elvállalja a felelősséget. Bátran vélt számíthatni a legközelebbi korra, mely mérlegbe fogja vetni, hogy az életbe lépendő jogok 105mily arányban állanak a papiron és az ellenzék képzelődésében létező eszmékkel. Andrássy ezután kifejtette, hogy a kormány a dolog érdemére nézve jobbat javasol, mint a mit az 1861-diki országgyűlés az akkori körülményekhez képest javasolhatott.
Keglevich Béla gr. «úgy a maga, mint azok nevében, kik vele egy véleményűek, s az egész nemzet nevében, mint annak képviselője, határozottan tiltakozott az ellen, hogy annak helyességét elfogadja, hogy valaki az országnak, habár papíron álló, de szent jogait oly könnyelműen említse föl.»
Pulszky Ferencz indítványozta: «nyilatkoztassa ki a ház, hogy a miniszteri fölvilágosítást megnyugvással elfogadja, s megbízza az országos választmányt, hogy ennek értelmében egyrészről a kir. hitlevelet elkészítse, másrészről oly törvényt hozzon javaslatba, mely a miniszteri nyilatkozat értelmében az ország jogait megvédje.»
A képviselőház Pulszky Ferencz indítványát fogadta el, s Bónis Sámuel fölszólalására kimondotta, hogy a lemondásokra vonatkozó törvényjavaslatot a bizottság a koronázási hitlevéllel egyszerre terjeszsze elő.
