I.
I.
A képviselőház 1868. junius 6-dikán tartott ülésében a mentelmi jog tárgyában kiküldött tízes bizottság előterjesztette jelentését a kir. ügyek igazgatójának mint sajtóügyi közvádlónak azon két kérvénye tárgyában, hogy Román Sándor országgyűlési képviselő, mint a Federatiunea czímű politikai lapnak szerkesztője ellen lázítás miatt bűnvádi vizsgálatot indíthasson.
Hodosiu József kivánta, hogy ne csak a jelentés, hanem a sajtóvétség alapját képező czikkek is kinyomassanak.
Az elnök nem vélte a kivánságot teljesíthetőnek, mert eddig nem ez volt a szokás.
Halász Boldizsár, Wlád Alajos és Madarász József csatlakoztak Hodosiu kivánságához.
373Horváth Boldizsár igazságügyminiszter az eddigi gyakorlat föntartása mellett szólott.
Borlea Zsigmond nem tartotta helyesnek, hogy a ház a tényállás ismerete nélkül határozzon a kir. ügyek igazgatójának kérvénye tárgyában, s ezért a czikkek kinyomatását kivánta.
Deák Ferencz: Tisztelt ház! A királyi ügyek igazgatója hivatalból folyamodott az országgyűléshez, mivel bizonyos román lapban oly czikkek jelentek meg, melyeknek iránya és tartalma, valamint a bennök előforduló egyes kifejezések a törvénybe ütköznek; minthogy pedig azon lapnak szerkesztője vagy czikkirója képviselő, és így ellene a vizsgálatot önhatalmából el nem rendelheti a közvádló, arra kérte a t. házat, hogy engedje meg a vizsgálat elrendelését. Erre a ház azt mondotta bizottságának: vizsgáljátok meg az ügyet s adjatok véleményt, lehet-e a vizsgálatot elrendelni? és azután majd fogunk határozni. A bizottság beadta jelentését, és azt mondja: átnéztük a kérdéses ügyet, és úgy látjuk, hogy nem csupán üldözés és egyátalában nem is üldözés a királyi ügyek igazgatójának vádja, hanem ez egyenesen a törvényes eljárás ösvényén van. Vétkes-e vagy nem az illető? arra nézve a bizottság nem adott véleményt s nem is adhatott, különben túl ment volna hatáskörén. A ház is, ha itéletet hoz, átlépi jogkörét, mert itéletet mondani egyedül a birósághoz tartozik.
Azt mondják némelyek, hogy a vád tárgyát képező czikkeket is ki kell nyomatni és a képviselők közt szétosztani.
Emlékeznek a tisztelt képviselők, hogy a sajtótörvényben világosan ki van fejezve, hogy a kormány a lapot vagy munkát, melyben a vétkes és tán a közcsendre veszélyes czikkek foglaltatnak, lefoglaltathatja. Nem tudom, ez esetben hogy áll a körülmény; de ez elv ki van mondva a törvényben. És nem volna-e nevetséges kijátszása a törvény ezen rendeletének, ha bármely nyelvű – nem mondom éppen román – lapot, melynek pl. 4–500 előfizetője van, s melyet az országban kevesen, vagy nem igen sokan olvasnak, a kormány lefoglaltat, de az incriminált czikket az országgyűlés kinyomatná, s igy az minden lap által közöltetvén, a helyett, hogy 600 ember olvasná, az egész országban publicitásra jönne? (Derültség) noha a czikk lefoglalásának éppen az a czélja, hogy gátat vessen a veszélyes czikkek elterjedésének. Mert ha nem ez a czél, akkor a törvény felesleges. 374Jó-e a törvény, az más kérdés – én jónak tartom, más talán nem tartja jónak – de a törvény minden esetre fönáll.
Azt mondják némelyek, hogy ők nem tudják megitélni, helye van-e a vizsgálatnak vagy nincs, ha a czikket nem ismerik. A vizsgálatot a ház határozza el, vagyis a ház megengedi, hogy a vizsgálat elrendeltessék. Kövessük tehát az eddigi gyakorlatot, mely szerint a bizottság jelentése kinyomatván, szét fog osztatni és napirendre tüzetni: ha akkor a ház többsége azt kimondja, hogy ez nem elégséges, akkor a ház többsége elhatározhatja, hogy a czikkek kinyomassanak. Ezt a ház többsége megteheti, de most generalis cynosurául præcedens gyanánt előre mondani, hogy a vádnak egész alapja s az adatok, melyekből a biró fog itélni, kinyomassanak: ez nem szükséges, nem is helyes. Nyilvánosan fog menni a tárgyalás, a vizsgálat kérdése is nyilvánosan tárgyaltatik, az itélet is nyilvánosan fog hozatni; ez kétségkívül teljes garantiát ad arra nézve, hogy semmi sem történik titokban, hanem most előre præcedenst megállapítani, az eddigi előzmények és a törvény józan értelme ellenére, nem tartom helyesnek.
Nyomassék ki a jelentés, tűzessék ki tárgyalási határnapja, s majd ha a tárgyalás határnapján meghányjuk-vetjük a dolgot, akkor meglátjuk, elég alapot találunk-e arra, hogy a vizsgálat megengedtessék? Ha nem találunk elég alapot, akkor majd fogunk rendelkezni, hogy a szükséges adatokat megszerezhessük. (Helyeslés.)
Csanády Sándor: T. ház! Deák Ferencz képviselő urat attól való félelme birta azon nyilatkozatra (Nagy zaj), hogy a kivánt okmányok ne nyomassanak ki, mert ez által az okmányok a nagy közönség tudomására jutnának.
Deák Ferencz: Nem igaz. Ráfogás. (Fölkiáltások a szélső balon: De úgy van!)
Csanády Sándor azt tartotta, hogy Deák a czikkek kinyomatásának megakadályozásával sem érne czélt, mert az ügy tárgyalásakor mindenekelőtt föl kell majd a házban olvasni azon okmányokat, melyekre a kir. ügyek igazgatója kérését alapítja, s ezen úton a czikkek minden hirlapban közzé fognak tétetni. «És az én meggyőződésem szerint – folytatta Csanády – nem ez a valódi ok, hanem az attól való félelem, (Zaj) attól tartás vagy azon elővigyázat, hogy a közvélemény e tárgyban előleg ne nyilatkozhassék. 375(Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ennélfogva kérem a kivánt okmányok kinyomatását.»
Deák Ferencz: Van-e jogom felszólalni? (Halljuk!)
Elnök: Méltóztassék!
Deák Ferencz: Ha van valaki, a ki azt hiszi, hogy nincs jogom másodszor fölszólalni, mert ez nem személyes vonatkozás, elhallgatok. (Halljuk! Halljuk!) Ha nincs, akkor egyszerűen azt felelem, hogy nem ígaz, hogy engem félelem indított; az sem igaz, hogy én azt mondottam, ne csináljunk præcedenst arra, hogy ezentúl minden lehető esetben, akár veszélyes, akár nem az ily közhirré tétel, gyakran egy csekély számú közönségnek szánt és irott czikk az egész ország előtt közhirré tétessék. (Igaz!)
Minden egyes esetben a ház határozván a fölött, vajjon föl kell-e itt ezt vagy azt olvasni, a ház többsége mondhat olyat, a mi talán egyiknek vagy másiknak nem tetszik; de előre szabályt alkotni, hogy még akkor is, midőn a ház többsége valamit nem tart jónak, az, ezen előre alkotott præcedens miatt, megtörténjék: ezt nem tartom helyesnek. (Helyeslés.)
Én tehát absolute nem félek a közvéleménytől. Sohasem félek a közvéleménytől, még akkor sem, midőn nekem nem ad igazat. Egyébiránt higyje el a t. képviselő, hogy ezen esetben a magyarországi közvélemény aligha mi ellenünk fog fordulni. (Zajos tetszés és taps a képviselők padjain és a karzatokon.)
Elnök: Kötelességemből kifolyólag szükségesnek látom figyelmeztetni a tisztelt karzatot, hogy a tetszés vagy nem tetszés nyilatkozataitól tartózkodjék. (Helyeslés.)
Csanády Sándor: T. ház! Deák Ferencz úrnak nyilatkozata következtében kötelességem kimondani, miszerint én nem mondottam azt, hogy Deák Ferencz képviselő úr azt mondta, hogy fél a következménytől; én csak saját nézetemet, meggyőződésemet nyílvánítottam; (Zaj.) következőleg, mert így nem nyilatkoztam, megvallom, nem hallgathatom el a Deák Ferencz úrtól hallott azon kitételre nézve, hogy «nem igaz», megrovásomat, és kimondom, hogy imparlamentálisnak tartom az ily nyilatkozatot, s e téren őt követni nem fogom. (Nagy zaj.)
376Elnök: Arra, t. ház, hogy egy képviselő valamely más képviselőt megróhasson, a házszabályok egyedül az elnököt és ezt is csak igen fontos esetekben jogosítják föl. Azon szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy az előttem szólott t. képviselő úrnak nyilatkozatát, szeliden szólva, nem megróni, hanem egy kissé túlzottnak állítani bátorkodom.
Deák Ferencz: Csanády képviselő úr előadása csakugyan személyes: ezt maga sem tagadja. Teljes életemben úgy hallottam, hogy parlamentben arra, a mi áll, a mit valaki helyesel, azt mondják, hogy az igaz. Akárhányszor mondottuk, ha valamely szónok véleményünkkel egyező állítást mondott, hogy: «ez igaz»; mikor pedig valaki oly factumot mond, a mi nem igaz, annak a magyar kifejezése az, hogy «nem igaz». Nagyon sajnálom, hogy Csanády képviselő úr a parlamentális életben még addig sem ment, és hogy annyi susceptibilitása van, hogy ha valami, a mit mond, csakugyan nem áll, hogy azt se lehessen mondani, hogy nem igaz. E kifejezésnek pedig annál inkább van helye, ha valaki ráfog valakire olyasmit, mi nem úgy van; az ily ráfogásra, vagy az ilyen állításra nincs más kifejezésem, mint hogy nem igaz.
A mi a megróvást illeti, erre előttem megtette elnök úr észrevételét; ebbe tehát többé nem bocsátkozom; csak azt jegyzem meg, hogy én minden embernek megrovását magam irányában nagyon sajnálom, mert nem szeretem senki megróvását magamra vonni. De midőn véleményem szabad kimondásáról van szó, akkor semmi egyes ember megrovásával nem törődöm. (Helyeslés.)
A vita befejezése után husz képviselő – nemzetiségiek és szélbaliak – névszerinti szavazást kivánt.
Elnök: A szavazási kérdést lesz szerencsém föltenni. A kik a bizottság jelentése mellett nemcsak a közvádló kérvényeit, hanem magokat az incriminált czikkeket is ki akarják nyomatni, azokat kérem igennel szavazni; a kik pedig csak a bizottság jelentését és a közvádló kérvényeit akarják kinyomatni, azokat kérem, hogy nemmel szavazzanak.
Deák Ferencz: A kérdésre van észrevételem. (Halljuk!)
Nem az a különbség jelenben köztünk, hogy kinyomassanak-e ezen czikkek vagy ne? hanem a vitatkozás a szerint alakult, hogy az indítványozó és némelyek azt kivánták, hogy most mindjárt rendeljük el a kinyomást, én pedig azt mondottam – mert csak a magam 377személyéről szólok – hogy a fölött, kinyomassanak-e ezen czikkek vagy ne, majd a jelentés tárgyalásakor szólhatunk: ha t. i. a jelentésben fölhozott okokat, azért, mert a czikkek nem foglaltatnak benne, nem tartjuk elegendőknek határozat hozatalára, akkor követelhetjük azok kinyomatását, mert ez a háznak szabadságában van, ez a ház többségétől függ; ha pedig majd elegendőknek tartjuk a jelentésben fölhozott okokat, ez esetben nem fogjuk azon czikkek kinyomatását elrendelni. Hozzá teszem, hogy hivatkoztam az eddigi gyakorlatra is.
A kérdés tehát az, hogy most mindjárt kívánja-e elrendelni a ház az említett czikkek kinyomatását vagy nem? Ha elrendeli, akkor természetesen kinyomandók; ha pedig nem rendeli el, vagyis ha azt mondja, nem kívánja most azok kinyomatását, a háznak mindig szabadságában álland akkor, mikor a jelentést fogjuk tárgyalni, a kinyomatást elrendelni.
Szükségesnek tartom a kérdésnek ilyképpeni föltevését: mert ha átalánosságban mondjuk ki a kinyomatást, mielőtt a jelentés tárgyaltatott volna, akkor egy præcedenst állítunk föl, mely szerint jövőben hasonló iratokat mindig ki kell nyomatni. (Felkiáltás a szélső bal oldalon: Hiszen ez világos!) Engedelmet kérek, nem egészen világos, mert foroghatnak fönn oly körűlmények, melyek közt a ház maga nem akarja majd a kinyomatást elrendelni. Példát hozok föl. Valahol valamely egyes ember proclamatiót ad ki a legveszélyesebb forradalomra; ezt elnyomják: fogja-e akkor a ház akarni, hogy maga terjeszsze a kinyomatás által azon proclamatiót? (Tetszés.) Tehát nem minden esetben egyforma az állás.
Szükséges lesz-e a fönforgó esetben a kinyomatás? azt a jelentés tárgyalásakor mondhatjuk meg.
Én csak a ház többségének jogát akarom föntartani, hogy minden egyes esetben a ház többsége határozzon, és ne előre szabjunk cynosurát, hanem a tárgyalás alkalmával határozzunk ily kérdésben. Nem kivánván tehát a gyakorlattól eltérni, nem kivánom most a kinyomatást, nehogy a tárgyalás előtti lépés által cynosura legyen fölállítva jövőre; föntartom azonban magamnak azon jogot, hogy ha a jelentés tárgyalásának alkalmával saját meggyőződésemre szükségesnek tartanám a czikkek kinyomatását, ezt is kívánhassam.
A kérdésre nézve tehát indítványozom, hogy azt úgy tegyük föl: kivánja-e a ház most előre kimondani, hogy ezen jelentéssel együtt mindjárt a czikkek is kinyomassanak, vagy nem kivánja? 378(Helyeslés.) A «nem» esetében fönmarad a tárgyaláskori kinyomathatás.
Elnök: A kérdés Deák Ferencz képviselő úr javaslata nyomán a következő lesz: kivánja-e a ház most előre elrendelni, hogy az incriminált czikkek kinyomassanak, vagy ne?
Az elnök jelentette, hogy nemmel szavazott 206 képviselő, igennel 80, s így a ház előre nem rendelte el a czikkek kinyomatását.
A képviselőház julius 27-dikén tartott ülésében tárgyalta mentelmi bizottságának jelentését a közvádlónak Román Sándorra vonatkozó kérvénye tárgyában.
Hodosiu József és Babes Vincze a bepanaszolt czikkek kinyomatását, vagy legalább felolvastatását indítványozták, Somossy Ignácz meg azt ajánlotta, hogy zárt ülésben olvastassanak föl.
Deák Ferencz: T. ház! Az efféle kérdéseknél mind multkor, mind most a ház többsége azért nem kivánta az irományokat kinyomatni és fölolvastatni, nehogy azok, mivel éppen azért foglaltattak le, mert terjesztésök törvénytelennek tartatott, sajtó útján tovább terjesztessenek. De ezen indok nem áll ellent Somossy képviselő úr indítványának, mert a zárt ülésben jegyzőkönyv nem vezettetik; a zárt ülésben gyorsirók nincsenek; a zárt ülésnek tehát sem tanácskozásait, sem határozatait közleni nem lehet. Ha megnyugtatására szolgál valakinek, hogy ő azon irományokat meghallja, és ha azt hiszi, hogy másképp nem tud véleményt formálni minthogy a zárt ülés által el vannak kerülve azon aggodalmak, melyek a lapok általi közlés ellen, fölhozattak én részemről nem látom okát, miért ne fogadhatnók el Somossy képviselő úr indítványát. Alakuljon a ház zárt üléssé, olvastassanak föl az irományok, és legyen azután ismét nyilvános az ülés. (Átalános helyeslés.)
A képviselőház elfogadta Somossy Ignácz indítványát.
