ammoniták
ammoniták: arám törzs, amely a bírák idején (Kr. e. 12. sz.) telepedett le Izr.-ben, a Jabbok felső folyásánál. A Ter 19,30–38 Lót leszármazottainak mondja őket. Izr.-lel kezdettől fogva ellenségeskedtek (Bír 3,13: Eglon szövetségesei; 10,6–9 és 11,1–12,4: Jiftah legyőzte őket). Saul és Dávid alatt is folytatódott az ellenségeskedés: királyuk, Nachas megtámadta Jábes-Gileádot (1Sám 11,1–11); amikor Dávid elküldte szolgáit az ~ királyához részvétét nyílvánítani, kémkedéssel gyanúsították és megszégyenítették őket; emiatt Dávid elfoglalta Rabbát, a fővárost (2Sám 10,1–11,1; 12,26–31). Győzelme révén Dávid az ~ koronáját is megszerezte, de nem tudjuk, miképpen gyakorolta földjükön a hatalmat. Az, hogy Jehosafát idején betörtek Júdába (2Krón 20,1–30), nem bizonyos, de Oziásnak adófizetői voltak, s Jotamnak szintén (26,8; 27,5). A Kr. e. 9. sz.-ban az asszírok alattvalói lettek. Jojakim idején Nebukadnezár vazallusaiként szorongatták Júdát (2Kir 24,2). Jeruzsálem pusztulása után királyuk, Baalisz a Dávid házából való Izmaelt felbújtotta, hogy ölje meg Gedalja kormányzót (Jer 40,14; 41,1 kk.). Babilon bukása után perzsa uralom alá kerültek. Később Nagy Sándor, majd Kr. e. 64-től a róm.-ak uralma alá tartoztak. A próf.-knál sok fenyegető jövendölés található ellenük (Ám 1,13–5; Szof 2,8–11; Jer 9,25; 49,1–6; Ez 21,33–37; 25,1–7). Néhány pecséten kívül nem maradtak fenn írásos emlékeik; az asszír források által megőrzött nevek, egy a kánaánival és a héb.-rel rokon, de mégis arám nyelvre utalnak. Nemzeti istenük ® Moloch (Melek, Milkom) volt. Salamon is épített neki egy magaslati szentélyt ammonita felesége kedvéért (1Kir 11,7).
