emlékezés
emlékezés, megemlékezés: Az ÓSz és az ÚSz vallásában Istennek azok a tettei, amelyeket üdvözítő tervei megvalósítása során a múltban végbevitt, hit és kultusz tárgyai. – 1. Az ÓSz-ben maga Isten is korábbi üdvözítő tetteire emlékezve viszi végbe, amit az üdvösség kíván (Kiv 32,13; MTörv 9,27; 1Krón 16,15; Zsolt 98,3; 105,8.42), de főleg a ® szövetségre (Kiv 2,24; 6,5; Lev 26,42; Jer 14,21; Zsolt 106,45) v. korábbi ígéreteire (2Krón 6,42; Neh 1,8) való ~ irányítja Istent üdvözítő tetteiben. Ugyanakkor az ember számára az üdvösség forrása az Isten üdvözítő tetteire való ~ (MTörv 8,2.18). A Jahvéhoz való megtérés v. a hozzá való ragaszkodás a rá (Jer 51,50; Préd 12,1; Ez 6,9), a csodáira (1Krón 16,12; Zsolt 105,5) v. a törv.-eire, ill. parancsaira (Mal 3,22) való ~hez kapcsolódik; és viszont: a Jahvétól való elpártolás, a hűtlenség, a meg nem ~, ill. a megfeledkezés (škh) róla (Bír 3,7; Iz 17,10; 57,11; Oz 2,5 stb.), a nevéről (Jer 23,27), a szeretetéről (Ez 16,22.43), a csodáiról (Neh 9,17; Zsolt 106,7). Tehát a hívő ember élete az ÓSz-ben folytonos ~. – Mindenekelőtt a kultikus helyek szolgálnak az Istenre való ~re (Kiv 20,24). Innen érthető módon az ~ rokon értelművé vált az ® ünnep szóval. Izr. liturgikus kalendáriumában az ~ a régibb szövegek felől az újabbak felé haladva egyre jobban kidomborodik. A ® sátoros ünnepnek a későbbi nemzedékeket azokra a (lomb)sátorokra kell emlékeztetniük, amelyekben Izr. fiai az Egyiptomból való kivonulás után laktak (Lev 23,24); a ® pünkösd v. a hetek ünnepén az egyiptomi szolgasors volt az ~ tárgya (MTörv 16,12), ® purim alkalmával pedig az, ami az Eszt 9,20–23: olvasható. Mégis, leginkább a ® húsvétra jellemző a szolgaságból, a rabságból való szabadulásra való ~; ez az ünnep magáért az ~ért van, arra hivatott, hogy ébren tartsa az ~t a törv.-hez való hűségre (Kiv 13,9). A kovásztalan kenyér, amelyet húsvét után 7 napig kellett enniük, a „szükség kenyere” volt mivel „nagy sietségben” (= szorongatott helyzetben) vonultak ki Izr. fiai Egyiptomból, így kellett megemlékezniük kivonulásukról egész életükben (MTörv 16,3). Itt már érződik, hogy a rítus több mint egyszerű visszagondolás egy múltbeli eseményre; inkább visszaidézése, megjelenítése Isten üdvözítő tetteinek. Ezt a Kiv 13,4 már meg is fogalmazza. Mégis a legegyértelműbben a 12,1–4-ből olvasható ki, ahol is a húsvét megülésére vonatkozó rendelkezések anyagukat tekintve a legrégibbnek, teol.-ilag és nyelvi formába öntésük szempontjából viszont a legkésőbbinek látszanak a Pentateuchusban a húsvéti előírások közül: a húsvét itt nem pusztán tört.-i eseményre ~nek az ünnepe: Isten egy jövőbeli megváltói tettre való tekintettel alapítja. Az ilyen ~ azt jelenti, hogy az emberek utánozzák, sőt megjelenítik azt, amit Isten az üdvösségükre végbevitt: „Ez az éjszaka, amelyen Isten virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át” (12,42). Vagyis: ezen az éjszakán a virrasztás során a szertartásban az egykor lezajlott tört.-i esemény megy végbe. Ezért rendelkezhet így a ® Misna: „Minden időben mindenki tekintse kötelességének, hogy úgy nézzen magára, mint aki maga vonult ki Egyiptomból.” Mindazáltal: a húsvét nem csupán ~ és megjelenítés, hanem egyszersmind a jövőbeli teljes üdvösségnek is elővételezése és záloga, ahogy az a húsvéti előírásokból ismételten kicsendül. – 2. Az ósz-i ~ v. anamnézis, az ® Eucharisztia számára a talaj már elő volt készítve. Az Eucharisztiát Jézus Krisztus küszöbön álló megváltó halálára való tekintettel alapította (test, amely áldozatul adatik, vér, amely kiontatik). Az erre való ~ (1Kor 11,24 kk.; Lk 22,19) beteljesíti a korábbi kultikus ~ek sorát. Az Eucharisztia azonban szentségi megjelenítés is („Valahányszor… az Úr halálát hirdetitek”: 1Kor 11,26), de tárgyi emléknek is nevezhető. Másrészt a szentségi ~ az üdvösség jövőbeli beteljesedése felé irányít („amíg el nem jön”: 11,26). Az ÚSz-ből azonban az Istenre v. Krisztusra való ~ mint alapmagatartás hiányzik, mert Krisztus és az üdvösség összetartozik, és a hívő számára az Egyh.-ban jelen van.
