pünkösd
pünkösd (a gör. pentekoszté ’ötvenedik’ szóból): zarándokünnep, amelyen Izr. minden fiának meg kellett Jahve színe előtt jelennie (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Neve a tört. folyamán változott. A Szövetség kv.-e (Kiv 23,16) aratási ünnepként, a 34,22 (vö. Szám 28,26) az első termés (búza!) ünnepeként említi; a MTörv 16,10 és a Szám 28,26 a hetek ünnepének nevezi, mert 7 héttel a ® kovásztalan kenyér ünnepe után ülték. Később az ötvenedik nap ünnepe lett (az első kéve felajánlása után; vö. Lev 23,9–14; Tób 2,1; 2Mak 12,32 kk.; ApCsel 2,1). A ~ aratásvégi ünnep volt, tehát örömünnepnek számított (vö. Iz 9,2), amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért; az aratás Palesztinában kb. 7 hétig tartott (MTörv 16,9). ~kor az első termést (zsenge) mutatták be (Kiv 23,16; 34,22); a MTörv 16,10 kk. önkéntes adományokat ír elő, amelyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal; a Lev 23,17–20 szerint másféle áldozatot kellett bemutatni; a Szám 28,27–29 rendelkezései megint eltérők. Az ünnepi összejövetel is hozzátartozott a ~höz, és semmiféle munkát nem volt szabad végezni (Lev 23,21; Szám 28,26). A ~ tehát eredetileg a földműveléshez kapcsolódott. Később (a Kr. u. 2. sz.-tól vannak rá adatok) tört.-i jelleget öltött: a Sinai-hegyen kapott törv. kihirdetésének lett az emléknapja, amelyen mindig nagy tömegek tolongtak Jeruzsálemben (ApCsel 2,5; ZsidTört 17,10,2). Kumránban szintén a Sinai-hegyen kötött szövetségre emlékezés jegyében ünnepelték a ~öt. A hetek ünnepének nevezték és a húsvét utáni 60. napon tartották, mert a kéveáldozatot (Lev 23,9–14) csak a húsvét utáni 11. napon mutatták be, és ettől 49 napot számoltak. Jézus halála és feltámadása után az 1. ~ alkalmával Jeruzsálemben a tanítványok közösségére leszállt a Szentlélek (ApCsel 2,1–13). ® pünkösdi csoda.
