fahéj
fahéj: egy D-Ázsiában tenyésző fűszernövény belső héja. Porrá törve fűszer, amely a ® szent kenet egyik összetevője volt (Kiv 30,23). Illatszerül is felhasználták, pl. a fekvőhely illatosítására (Péld 7,17). Én 4,14: egyike azoknak a növényeknek, amelyek a kedves bemutatására szolgáló kertben illatoznak; Sir 24,15: a bölcsesség illata olyan, mint a ~ és a balzsam illata. A Jel 18,13 kk. szerint Babilóniában értékes behozatali cikk lehetett; Izr.-be Tiruszon át Arábiából szállíthatták (Ez 27,19).
