hamu
hamu: A mulandónak (Jób 13,12) és a semmit érőnek a képe (Ter 18,27; Iz 44,20 és Sir 40,3: ® por és ~; Siral 3,16). Gyász, bánat alkalmával ~t szórtak a fejükre v. ~ba ültek, ~ban fetrengtek (2Sám 13,19; Jób 2,8; Iz 61,3; Jer 6,26; Ez 27,30; Jón 3,6; vö. Mt 11,21 vö. Siral 3,16 és Zsolt 102,10: „Kenyerem úgy eszem, mint a hamut”). – Az átforrósodott kőre tett, ellapított kenyértésztát még izzó ~val fedték be: ez volt a kenyérsütés legegyszerűbb módja, amely a beduinok körében még ma is él (1Kir 19,6: ~ban sült cipó; ® kenyér). – Izr. fiainak ® kultuszában használtak ún. ® tisztítóvizet; ezt egy hibátlan, még igába nem fogott vörös tehén ~jából állították elő (Szám 19; Zsid 9,13). 2Mak 13,5–8: a Szeleukidák idején az volt a szokás, hogy a halálra ítélteket egy gépezettel izzó ~ba dobták.
