hazugság
hazugság, hamisság: Úgy látszik, gyakori volt (Jób 31,5; Zsolt 116,11), és félelmet keltett (31,19; 35,19; Péld 26,22 kk.). Számos állandósult szókapcsolatban is találkozunk vele. 1Kir 22,22: a ~ lelke; Jer 23,32: a próf.-k hazug álmai; Kiv 23,6: a szegény igazának elcsavarása; 20,16: hamis tanúságtevés; Zsolt 109,2: hazug nyelv; Péld 12,22: hazug ajak; Jer 8,8: hazug íróvessző; Zsolt 26,4; Sir 15,8: álnok, hazug emberek. Péld 12,17: „Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.” – A ~on nem annyira azt értették, hogy a szó nem fedi a gondolatot, inkább a szó üres, tartalmatlan, ’semmi’ voltára gondoltak (Jób 35,13: hiú kiáltás). A bálványok is ’semmi’-k, ezért hazugok (Ám 2,4). Aki van, annak Jahve a neve; vele szemben a pogányok csak ~ot örököltek őseiktől: hiábavaló bálványokat, akik nem tudnak segíteni; az az isten, akit az ember alkothat magának, nem isten; Jahvét nem az ember alkotta, Ő nem ~ (Jer 16,19 kk), nem is hazudik (Zsolt 89,36). Az Ő szemében a ~ iszonyat, utálat (Péld 12,22). Törv.-e is tiltja a ~ot (Kiv 20,16; Lev 19,11–12). Az igaz szemében a ~ szégyenfolt (Péld 20,24); a hazug száj a lélek halálát okozza (Bölcs 1,11). Aki Istentől elpártol, az a ~ fajzata (Iz 57,4). Kumránban is előtérben állt az igazság és a ~ ellentétpárja (1QH 14,14). – Az ÚSz-ben a Sátán a ~ atyja (Jn 8,44). Jézusnak „az igen igen, a nem nem” (Mt 5,37). Ef 4,25: a ~gal szakítani kell.
