könyvtekercs
könyvtekercs: papirusztekercs, amely az ókorban írásmű rögzítésére szolgált. A Biblia papirusz- v. pergamenlapokra írt részeit a kv.-nyomtatás feltalálásáig, ill. elterjedéséig ® Kódexszé fűzték (különösen, ha pergamenlapokra volt írva), v. ~csé varrták össze (főleg, amikor papiruszra volt írva), majd összegöngyölték (Iz 34,4; Zak 5,1 kk.; Zsolt 40,8). A héb. séfer (= könyv, a ’felsorol, elbeszél’ értelmű igéből) különféle szentírási részekre vonatkozott. A gör. ~ általában (9–10 m hosszú és kb. 25 cm magas volt. Egy ekkora ~ magában foglalhatott pl. egy egész ev.-ot, többet azonban nem, így feltehető, hogy a különféle ev.-ok először egymástól függetlenül forogtak a keresztények kezén. A terjedelmes ~eket a rabbinista időben a két végén egy-egy botra tekerték, a ~ vége balra esett. Amikor a hasábokban írt (Jer 36,23) szöveget jobbról balra olvasni kezdték (Lk 4,17: a ~et kitekerni), a már elolvasottakat a jobb oldali botra tekerték (4,20: a ~et összetekerni); így mindig látható volt egy hasáb az Írásból. A ~nek mindebből következően mindig csak az egyik oldalára írtak; a mindkét oldalon (kívül is, belül is) teleírt ~ elég különös lehetett (Ez 2,9 kk.; Jel 5,1). Olykor le is pecsételték a ~eket (Iz 29,11; Dán 12,4; Jel 5,1). A ® Tóra felolvasására még a mai zsinagógákban is használnak ~et. – A Kr. u. 6. sz.-tól a héb. ® kánon 5 kv.-ét (Én, Rut, Siral, Préd, Eszt; csak a Kr. u. 12. sz.-tól ez a sorrend) ® Megillot néven összefoglalták egy ~en; de par excellence megilla az Eszt-tekercs. ® Eszter könyve, ® Kumrán.
