kos
kos (héb. ajil): a ® juh hímje (Ter 31,10.12). Erős állat, amely néha öklel; táplálékul szolgál (31,39; Ez 39,18) és gyapjút ad (2Kir 3,4); számottevő kereskedelmi cikk (Ez 27,21). Ter 32,15: Jákob ajándéka Ézsaunak; 2Krón 17,11: az arabok ajándéka Jehosafátnak. Az egyik legfontosabb áldozati állat volt (pl. MTörv 32,14; Szám 7; 2Krón 29,21; Zsolt 66,15; Iz 1,11), amelyet nemcsak égő-, ill. hálaáldozatul, hanem jóvátételi áldozatul (Lev 5,14–26; 7,1–7; Szám 5,5–10) is be lehetett mutatni, és a ® nazirok is felajánlhatták áldozatul fogadalmuk idejének lejártakor (6,14); vö. Zsid 9,12 kk., 19; 10,4. – Képes értelemben Zsolt 114,6 („Hegyek, miért ugrándoztok mint a kosok?”); Ez 34,17 (~ok és bakok Jahve nyájában); Dán 8,3 kk. (harc a ~ és a kecskebak között). Mint vezérállat (a héb. eredetiben) a vezetőket, hatalmasokat jelképezi (Kiv 15,15; 2Kir 24,15; Jer 50,8; Ez 17,13). – A ~ szarvából olajtartó edényt készítettek (pl. 1Sám 10,1). Másfelől sófárnak (® kürt) használták fel (Kiv 19,13; Józs 6,6; Jer 4,5); ez elsősorban jeladásra szolgált kultikus alkalmakkor v. pl. csatába induláskor (a harsonán, trombitán kívül). ® ostrom.
