kultikus ábrázolások
kultikus ábrázolások, bálványok: I. Az ókori K különféle kultúráiban más-más vallási elképzelések éltek; ebből következően az istenek ábrázolása terén is nagy változatossággal találkozunk. Ezért szükségszerű, hogy az ÓSz legszűkebb értelemben vett színhelyére, a Kr. e. 2/1. évezredbeli Szíriára/Palesztinára korlátozzuk áttekintésünket. Olykor azonban elkerülhetetlen, hogy tekintetbe ne vegyük az Egyiptommal v. más országokkal fennálló kölcsönös kapcsolatokat. – Számtalan kőből, agyagból v. fémből készült kultikus ábrázolást ismerünk. A szóban forgó térségben végzett ásatások során kevés kőből faragott nagy szobor került felszínre, ugyanakkor sok ® sztélét találtak a régészek, amelyeknek csiszolt felületén a reliefen istenség v. kultikus jelenet látható. Ezenkívül sok kis bronzfigura, plakett és terrakotta szobrocska ismeretes, de megemlíthetők azok a kép és írás nélküli oszlopok (masszéba) is, amelyek valamelyik istent jelképezték, tehát nem egyszerű ® kőoszlopok (pro memoria) voltak, és rendszerint csoportosan álltak. – A legtöbb sztélé és nagyméretű szobor templomok körzetéből került elő (® Ugarit), de in situ még nem találtak kultikus célra használt ~at. A templomkörzetben talált szobrok rendszerint fogadalmi ajándékok lehettek; ezt olykor a feliratok és a régészeti környezet egyértelműen tanúsítják. Kultikus célra a legtöbb esetben kis öntött bronzszobrocskákat használtak (vö. Kiv 34,17), amelyeket vsz. egy kultikus szekrénykében állítottak fel. Hogy a voltaképpeni kultikus szobrok kicsik és könnyen elvihetők voltak, az arra is magyarázatul szolgál, miért nem került eddig még egyetlen szentély, ill. templom cellájából (® szentek szentje) sem felszínre kultikus szobor. Ugyanakkor a bronzszobrocskák és plakettek, valamint a terrakotta figurák fő lelőhelyeinek a kultikus tárgyak lerakatai, az e célra szolgáló gödrök, valamint sírok, sőt magánházak bizonyultak. – Egy-egy új lelet esetében gyakran elég nehéz eldönteni, hogy vajon embert (királyt/királynőt) v. istent/istennőt ábrázol-e. Vita tárgya pl. a Hacorban talált oszlopok közt az ülő figura. Azon az alapon, hogy a mellén holdsarló van, némelyek Szin holdistennek vélik, Háránból (Y. Yadin), de mivel elhunyt fejedelmek és előkelőségek tiszteletére emelt kőoszlopok közt áll, valószínűbb, hogy a sztélék által jelképezett királyi család ősatyja (K. Galling). Az istenségeket az emlékeken, amelyek sohasem egyéneket, hanem mindig típusokat ábrázolnak, rendszerint bizonyos jelvények különböztetik meg (pl. korona, szarvval ellátott sisak, valamilyen fegyver, jogar és talapzatként állat). A leleteket nem lehet mindig biztonsággal azonosítani a mítoszokból, a feliratokból v. az ÓSz-ből ismert istenekkel. Szerencsés esetben, mint a fogadalmi sztéléken, fel van tüntetve az isten neve (pl. a Mekálsztélé esetében, amelyet Bet-Seánban találtak). A ~ zömükben besorolhatók egy-egy típusba, az isten pontos megnevezésétől azonban sokszor el kell tekintenünk. Az állatként ábrázolt istenekre nézve ® aranyborjú, ® bika, ® kígyó. – II. Az emberi alakban ábrázolt istenek nagy számából a legfontosabb típusok: 1. ®El isten feliratból is igazolható ábrázolását eddig nem ismerjük, de utalhatunk arra a befejezetlenül maradt szerpentinsztélére (47 cm magas), amelyet Ugaritban a mesterek körzetében találtak (1936). Az ősi isten típusát reprezentáló szakállas alak oroszlán lábú trónon ül, a lába zsámolyon nyugszik (vö. Zsolt 110,1). Hosszú ruháját öv fogja körül, a fején korona van, 2 szarvval. A bal karját – nyilván áldásra – felemeli, kinyújtott jobbjában egy nehezen kivehető tárgyat tart. Előtte hosszú ruhás imádó alak, jobb kezében állat fejű jogar, baljában korsó. Fent rozettaszerűen tagolt szárnyas napkorong lebeg. A sztélé a Kr. e. 13. sz. végéről származhat. – 2. Az időjárás-istenek típusát gazdag anyag reprezentálja; ® Baal isten ábrázolásai is ide sorolhatók. Művészi szempontból kiemelkedik közülük az ún. „Baal au foudre”. Ez egy 1,42 m magas mészkősztélé; Ugaritban a nagy templomon kívül találták. Az alak rövid egyiptomi kötényt visel, felsőteste meztelen; a fején hosszú, hegyes, szíriai sisak van 2 szarvval. Lent befont haja a válláig ér. Felemelt jobbjában buzogány látható, a baljában lándzsa, amelynek nyele kis lángokban végződik (villámnak tekintik, s innen ered a „Baal au foudre” elnevezés). A két egyenes vonal alatt, amelyen áll, 2 hullámos vonal utal a hegyekre, és jelzi, hogy az ábrázolt alak hegyi isten. Az isten előtt egy emelvényen háttal áll az imádó király; csak negyed olyan nagy, mint az isten. A felirat nélküli fogadalmi sztélét a Kr. e. 14. sz.-ból valónak kell tartanunk. (C. F. A. Schaeffer korábbról eredezteti.) – Említést érdemel egy tisztán egyiptomi, kb. 40 cm magas sztélé Ugaritból, amelyet egy egyiptomi tisztviselő ajánlott fel ® Baal-Szefonnak. – Meg kell még említeni egy más típusú sztélét is, ahol az időjárás-isten bikán v. oroszlánon áll. – Végül figyelmet érdemel az a sztélé is, amelyet Aleppótól 7 km-re, É-ra találtak; a Kr. e. 9. sz.-ból maradt fenn, és az arám felirat szerint az ábrázolt istenséget Melkartnak hívták. – 3. A férfiistenek közül külön csoportnak tekinthető a Resef-típus; főleg kis bronzfiguraként maradt ránk nagy számban. Resef, aki eredetileg a hőség istene lehetett, mint a ragálynak és a ragály elleni védelemnek az istene, nemcsak Szíriában, ill. Palesztinában játszott jelentős szerepet, hanem Egyiptomban is; ezt a fennmaradt ábrázolások száma is tanúsítja (R. Stadelmann). Egy jellegzetes kis (kb. 14 cm magas) bronzfigura Megiddóban került felszínre. A járás közben ábrázolt isten magas, kúpszerűen kicsúcsosodó föveget visel, öltözéke rövid, térden felül érő. Felemelt jobbja vsz. fegyvert tart (a balja letört). Egy hasonló, Ugarit kikötőjéből ismert figurán még látszanak az arany- és ezüstbevonat nyomai. – Egy egyiptomi sztélén, amely a 19. dinasztia korának elejéről való (Kr. e. 13. sz.), Resef isten neve is fennmaradt. A járás közben ábrázolt isten térden felül érő szoknyát visel, a fején magas, isteni föveg, a homlokán gazellaszarv; a föveg tetejéről 2 szalag lóg le. Az istenség balja lándzsára és pajzsra támaszkodik, felemelt jobbjában díszes szekerce látható. – Végül ebbe a csoportba sorolható az a Mekálnak felajánlott sztélé is, amely vsz. a Kr. e. 14. sz.ból való és Bet-Seánban került felszínre. A trónon ülő isten kúpszerűen kicsúcsosodó isteni föveget visel, a homloknál gazellaszarvakkal és 2 lelógó szalaggal; baljában jogar, jobbjában az élet egyiptomi jele. Előtte 2 alak áll imádkozó testtartásban. – Végül megemlíthető még egy Bet-Seánban talált pecséthenger is II. Ramszesz idejéből (1290–1224); a fáraó egy korongon állva lő; a korongot karó tartja, amelyhez 2 szakállas szír hadifogoly van kötve. Szemben áll az istenség rövid ruhában, a fején kúpszerűen kicsúcsosodó föveg, amelyről 2 szalag lóg le. Jobbjában az élet jele, baljában jogar. – A Szíriában és Palesztinában talált istennőábrázolások a terrakottafigurák révén számban messze felülmúlják az istenképeket. Azonosításuk nehéz, mert – főleg a Kr. e. 1. évezredben – az alakok nagyon hasonlók egymáshoz. 2 típust különböztetünk meg: a harcias vonásokat mutató istennőnek és a termékenység istennőjének típusát. – 4. ® Anath istennőnek mint a harc, a háború istennőjének jellegzetes ábrázolásával a British Museum egyik sztéléjének alsó felén találkozunk. Az istennő, akinek áldozatot mutatnak be, trónon ül, bokáig érő, szűk ruhát visel, a fején felső-egyiptomi korona a Maat-tollakkal, jobbjában lándzsa és pajzs (19. dinasztia, Kr. e. 13. sz.). – Egészen más típust képvisel az a Rász-Samrában talált, Kr. e. 13. sz.-i elefántcsont-faragvány, amely – ágy díszeként – szintén Anathot ábrázolja: a 4 szárnyú és szarvakkal ábrázolt istennő, aki felett a „kappadókiai” csillag látható, a királyt eteti (feltehetően a szimmetria kedvéért megkettőzve). – 5. A termékenységgel és a szerelemmel kapcsolatos istennő típusát (® Astarte) egy Bet-Seánban talált, nem teljesen befejezett, 37 cm magas sztélén láthatjuk. Az istennő hosszú ruhát és egyiptomi Atef-koronát visel kosszarvakkal és hátul lelógó szalaggal; jobbjában az élet jelét tartja, baljával pedig jogarra támaszkodik. Egy előtte álló meztelen női alak lótuszvirágot nyújt át neki. Ugyancsak Bet-Seánban találták azt az aranyplakettet is, amely egy ezzel párhuzamba állítható meztelen istennőt ábrázol, aki jogart tart a baljába. – A Kr. e. 2. évezred végéről ismert ábrázolásokon kívül Jehaumilk Bübloszból származó, 1,13 m magas sztéléjén szintén az istennőt látjuk „Büblosz úrnője”-ként a Kr. e. 5–4. sz.-ból. Ládaszerű egyiptomi trónon ül, bokáig érő, szűk ruhát visel, a fején Hathor-korona. Jobbját felemeli, baljában jogart és papirusznádszálat tart. Előtte Jehaumilk bübloszi király perzsa öltözékben italáldozatot készül bemutatni. A jelenet fölött, a sztélé lekerekített felső részében szárnyas napkorong látható. – Ebben az összefüggésben nem szabad beszélni arról a Tell-Bet-Mirsimben talált töredékről, amelyet szívesen tekintenek „kígyóistennő”-nek, mert a párhuzamok alapján azt a díszítőelemet, amelyet többen kígyónak vélnek, inkább a ruha tartozékának kell tekinteni (vö. a Palesztinában végzett ásatások során felszínre került hikszosz szkarabeuszokon látható ruhákkal). A Rász-Samrában talált terrakottafigurák szintén nem tartoznak ide. – Viszont az előzőktől ikonográfiailag világosan elkülönülnek, és így külön csoportot alkotnak azok a sztélék és terrakották, amelyek mint Qades-ábrázolások váltak ismertté. Egyébként: kérdéses, vajon Qades istennő valóban önálló alak-e a többi istennő között, v. más istennők önállósult közelebbi megnevezése a qades (’a szent’ jelentésű tőből). – Egy egyiptomi sztélé (a 19. dinasztia korából; Berlin) szemben, oroszlánon állva ábrázolja az istennőt; fején korona, 2 kezében egy-egy kígyó. Az egész felületen elszórtan látható 6 kör inkább gránátalmának tekinthető, mint csillagnak. Qades istennőt számos kis terrakottafigura is ábrázolja egész sor további típusokat képviselő női alak társaságában, a Kr. e. 2–1. évezredből. Ezeknek a zömben Palesztinában talált terrakottaszobrocskáknak fő lelőhelyei a magánházak. A Qades-típustól meg kell különböztetnünk azt a típust, amelyen az alak a kebleit tartja, továbbá a lelógó karú és a gondosan megmunkált fejű, nyílszerűre formált testű alak típusát, s végül azokat, amelyek már aligha istennők ábrázolásai (vö. J. B. Pritchard). – Kiegészítésül érdemes megemlíteni Astarténak egy különös ábrázolási módját: egyiptomi osztrakonok meztelen női alakot mutatnak, vágtató ló hátán. – Végül mind motívuma, mind technikája szempontjából figyelmet érdemel még egy 13,7 cm-es elefántcsont plakett, amelyet Minet el-Bedában találtak. Az Égei-tenger mellékének művészetét képviseli, de vsz. Ugaritban készült. Az istennő nyakát gyöngysor (v. egyszerűen girland?) díszíti, felsőteste meztelen. Széles, mintás szoknyája mükénei hatásra vall. 2 kezében egy-egy kalászcsomót tart. A 2 egymással szemben álló kecske arra utal, hogy az istennő „az állatok úrnője”. Jóllehet a motívum eredeti K-i, az ábrázolásmódot vallástört.-ileg nem lehet Kánaán térségén belül értelmezni. – 6. Az eddig tárgyalt, egyenként ábrázolt istenségeken kívül ismeretesek a több istent ábrázoló, 2 v. 3 alakos sztélék, szobrok. Közülük az egyik jelentős sztélé moábita területen került felszínre, Ammantól kb. 70 km-re D-re. Az 1,83 m magas sztélé felső részén ma már kielemezhetetlen felirat nyomai látszanak; ez jóval régebbi, mint maga az ábrázolás, amely a Kr. e. 12. sz.-ból származhat. Baloldalt egy Resef-típusú fiatal isten áll rövid kötényben, jogarral, a fején egyiptomi kettős korona; jobboldalt, vele szembefordulva egy istennő hosszú ruhában, a fején Atef-korona, jobbjában az élet jele; köztük hosszú ruhában a szakállas király. Egy bételi pecséthengeren szintén 2 egymással szemközt álló istenséget láthatunk. Baloldalt – felemelt jobbjában görbe kardot tartva (K. Galling) – egy Resef-alak áll, jobboldalt hosszú ruhában egy istennő, fején magas isteni föveg hosszan lelógó szalagokkal. A felállított lándzsák közt hieroglif írással az Astart felirat látható. (Ezt egyéb írásos pecsétek alapján a pecsét tulajdonosa rövidített nevének kell tekintenünk.) A pecsét a kései bronzkorból adatolható. – Megemlíthető még az a 2 ezüst szobrocska, amelyet Rász-Samrában egy korsóban találtak. A nagyobbik (28 cm magas) egy istent, a kisebbik (16 cm magas) egy istennőt ábrázolhat. Az istenek csoportos ábrázolásának kérdése az elephantinei zsidó katonai kolóniával kapcsolatban külön súlyt kap, az arámul írt ® papiruszok Jahvén kívül még 2 más isteni alakot is említenek: Anath-Bételt és Asim-Bételt.
116. Istenek jelképeivel díszített határkő. Kr. e. 1120 körül. British Museum
