mondás
mondás: A nyelvben vannak olyan ritmikus, ünnepélyes, állandósult kifejezések, amelyek az élet bizonyos eseményeihez kapcsolódnak; máskor különféle általános igazságok és életszabályok kapnak közmondásszerű, aforizmaszerű megfogalmazást. A Bibliában is sok ~sal találkozunk. A gyermek születésekor ~ bátorítja az anyát: „Ne félj, fiad lett” (Ter 35,17). A menyasszonynak, aki elhagyja a szülői házat, ezt mondják szülei és testvérei: „Nővérünk legyen ezerszer ezerré, utódai foglalják el ellenségeik kapuját” (24,60). Halál esetén azt mondták Izr. fiai, amit Jób ajkáról ismerünk: Jahve adta, Jahve elvette, legyen áldott Jahve neve (Jób 1,21). Kedvelték Izr.-ben a kihívó, gúnyos ~okat is (1Sám 14,12; Zsolt 42,4.11). A törzseket is egy-egy rövid, rendszerint a nevükhöz kapcsolódó ~ jellemzi (Ter 49). Némelyik jogszabályt a metrum és az asszonánc ünnepélyesebbé, könnyen megjegyezhetővé teszi (pl. 9,6: Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét). Jelképes cselekvés is kapcsolódhatott a ~hoz (pl. MTörv 25,9: az özvegy annak a férfinak, aki a sógorházasságot megtagadta, levette a saruját és szembe köpte ezekkel a szavakkal: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni”). Az apodiktikus formában megfogalmazott jogszabályokat szívesen összefoglalták 10-es v. 12-es csoportokban (pl. Kiv 20,2–27: dekalóg, MTörv 27,15–26: dodekalóg). A kultikus ~ok közt az első helyet az Isten ~ai foglalják el. Ezekben elvileg Isten a beszélő, Isten azonban általában a pap által szól. Ha a jövendő felől kérdezik (orákulum), Isten a feltett kérdésre igennel v. nemmel felel (sorsvetéskor), v. egy hosszabb, rendszerint ritmikusan tagolt ~ formájában (pl. Ter 25,23). Isten más ~ai Jahvénak magára vonatkozó kinyilatkoztatásait, ill. népével szemben támasztott követelményeit tartalmazzák (pl. Lev 11,44–45: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek… legyetek szentek, mivel én szent vagyok”). A pap a saját nevében is ad vallás-erkölcsi kérdésekben útbaigazítást ~ formájában (pl. Ag 2,12 kk.). A papi kultikus ~ok közé számítanak az istentisztelet végén adott áldások is (Szám 6,24–26). Általában véve vallásos jellegűek a köszönések, üdvözlések is: Az Úr legyen veletek! Áldjon meg az Úr! Menj békével! (Rut 2,4; 1Sám 1,17). Jahve akaratának megfogalmazásai a próf.-k ~ai is. Tartalmi szempontból lehetnek fenyegető jövendölések v. ígéretek, feddések v. figyelmeztetések. A bölcsességi irodalom ~aira nézve: ® Bölcsesség könyve, ® Példabeszédek könyve, ® próféta. – Az ÚSz Jézus több ~át tartalmazza; ezek rövid hasonlatok, amelyek Jézusnak az Isten országáról szóló tanítását könnyen érthető formába öltöztetve tárják elénk; ® logia, ® szinoptikus kérdés. Pál leveleiben a ~ok általában himnuszoknak tekintendők. Tit 1,12: itt Pál krétai Epimenidész egy ~át idézi.
